„Jézus mondja nekünk” Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha."

(Jn.6,35)

TELEKI

CSALÁDI NAPOK

A Telekgerendási Gyülekezeti Központban

(Telekgerendás, Dózsa Gy.u )

2008. Április 18-20.

A program: áhítat, dicsőítés, sportversenyek, beszélgetések, vetélkedők és sok-sok játék… sőt még közös étkezéseken is együtt lehetünk!

Ezeken az alkalmakon a sok-sok barát mellett találkozhatsz

a legnagyobb, Igaz BARÁTTAL is: JÉZUS KRISZTUSSAL!

Sok szeretettel hívunk és várunk TÉGED, SZÜLEIDET, NAGYSZÜLEIDET, GYERMEKEIDET, UNOKÁIDAT TESTVÉREIDET BARÁTAIDAT!

Gyertek el MINDANNYIAN!

ROHANÓ ESEMÉNYEK

Naponta sok-sok új hír járja be a világot. A televízió, rádió és internet segítségével szinte órákon, sőt már perceken belül értesülhetünk ezekről. A napilapok szenzációra éhesen vadásznak új hírre, melyet címlapon közölhetnek - persze, nem a valóság és az igazság áll érdekük középpontjában, hanem a példányszám és az eladhatóság. Az ember pedig várja, figyeli, mi is történik ezen a világon…

Mindig történik valami. Napjainkban különösen is gyorsan követik egymást az események. Szenzációk a tudományban, a technikában, a sportban. Politikai botrányok, ellenségeskedések, katasztrófák, vagy éppen olyan események, melyeket a halottak száma alapján minősítenek. Leépítések, bezárások… folytathatnánk még a sort.

A vonat rohan, és mindenki a napi eseményekkel foglalja el magát. Az emberiség vonata évezredek óta rohan menetrend szerint. A sínek a Biblia próféciái, s a vonat ezeken a síneken Isten közelgő ítélete felé tart! Az utasok erre mégsem figyelnek! A világ gyorsan változó, színes eseményei elterelik a figyelmet. A figyelmeztető bizonyságtétel veszélyt jelző zászlóval integet: „Vigyázz!” Erre azonban alig figyel valaki…

Te is ezen a vonaton utazol! Nap mint nap haladsz előre, sokszor nem is tudod merre, hova. Hallasz híreket - örülsz vagy szomorkodsz, bizakodsz vagy kétségbeesel. Valahogy majd csak kialakul - mondod. Az életed vonata most még visz tovább, de egyszer vége lesz ennek, lejárnak az évek! És mi lesz azután?!

Most még megállhatsz és elcsendesedhetsz. Gondold végig és lásd meg mi van a rohanó élet mögött! Vedd észre és figyelj Arra, Aki a Te rohanó életed fölött van! Aki így szól Hozzád: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt. 11,28), és „Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az Élet vizét ingyen!” (Jel. 22,17).

Szeretettel kérünk: szakíts időt Te is arra, hogy meghallgasd Isten üzenetét!

Szeretettel várunk

Liptákné Gajdács Mária-evangélikus lelkész, kórházlelkész

1954-ben születtem Békéscsabán. Isten gondviselő kegyelmének köszönhetően már fiatalon, 18 éves korom előtt megtértem. Már ekkor elhívott az Úr az Ő szolgálatára, de szigorú és következetes édesapám kérésének eleget téve előbb nyomdamérnöki képesítést szereztem, később az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező szakán végeztem. Párommal egyek vagyunk az Úrban, imádkozunk, Igét olvasunk, Isten vezetésével igyekszünk élni naponta. Gyermekeinket is ebben az általunk megtapasztalt Istentől kapható békességben és hitben igyekszünk és próbáljuk nevelni. 1977-óta éljük esküvéssel vállalt közös életutunkat, melyet hat gyermek ajándékul nyerése tett igazán gazdaggá és felelőssé! Hitünk szerint gyermekeinket csupán „kölcsön” kapjuk Istentől, hogy illő alázattal felkészíthessük őket-lehetőségként felmutatva- a Krisztus által nyerhető Kegyelemre! Gyermekeink: Katalin 28 éves, Mátyás 26 éves, Zsuzsanna Lídia 25 éves, Máté Sámuel 23 éves, Annamária 21 éves, és Robika fiunk 9 éves.

Isten hívó szavát hallva, útmutatásának engedelmeskedve 1990-ben szolgálatba álltam az Evangélikus Egyházban. ”Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.” (Zsolt 71,17) Először Békéscsabán voltam gyülekezeti munkatárs, majd diakónus lelkészként Gyulára kerültem az ottani evangélikus gyülekezet pásztorálását végeztem, majd Dr. Harmati Béla püspök úr 1993 júniusában Gyulán lelkésszé avatott. Ezen évek alatt a gyulai gyülekezet mellett gondoztam a kétegyházi, eleki, sarkadi és a komádi evangélikus leány-egyházközségekben élő híveket is. Szolgáltam a gyulai Büntetésvégrehajtó Intézetben- a női részlegen-, látogattam a gyulai Pándy Kálmán Kórházban a betegeket, és a gyulavári József Tüdőszanatóriumban tartottam istentiszteleteket. Dr. Harmati Béla püspök úr 2000 augusztusában Gyuláról Békéscsabára helyezett kórházlelkésznek. Azóta dolgozom a békéscsabai Réthy Pál Kórházban, mint evangélikus kórházlelkész. Istentiszteleteket tartok, betegágyaknál beszélgetek, beteg lelkeket gondozok, kiszolgáltatom az Úr szent vacsoráját. Kórházi munkámhoz Istentől, a békéscsabai evangélikus gyülekezetből kaptam segítőket. Imádkozva készülünk az istentiszteleti alkalmakra, és a hívogatásokra.

2007.09.02-án bocsátott ki Gáncs Péter püspök úr missziói lelkészként Telekgerendásra. Azóta pedig -kórházlelkészi szolgálatom- mellett igyekszem Isten lelke által vezetve a telekgerendási emberek között végezni a gyülekezetépítő munkámat, hirdetni Isten drága Igéjét, bizonyságot tenni az élő Jézus Krisztusról, AKI az én életem Ura. ŐT, AKI mellett a nehéz is könnyebb, Aki testet-lelket gyógyítani akar és tud is, Akivel szeretet, békesség, öröm, igazi boldog élet és végül ÖRÖK ÉLET az osztályrészem.

Szeretett telekgerendási testvérem, kérlek engedd, hogy neked is elmondhassam: mit tett érted Isten az Ő Egyszülött Fiában, Jézusban: hiszen Isten szeretete áradt ki a kereszten, mikor a Fia meghalt érted, azért hogy ne kelljen bűnben élned és a bűn miatt elveszned! Ezért kérlek, halld meg az Úr Jézus Krisztus hívó szavát: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11,28). Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (János 10,28)

Evangélizáció: Péntek és Szombat du. 17 órakor Vasárnap reggel 10 órakor

Hulej Enikő - szerkesztő, műsorvezető

1980-ban születtem. Hivatásom két fontos területe a gyülekezeti szolgálat (Pestszentlőrincen) és a médiamunka. Mindkettőre középiskolás koromban kaptam elhívást. Teológuséveim meghatározó eseményei: a börtönmissziós szolgálat; a rádiómisszióba való bekapcsolódás; ill. a kétéves ösztöndíj az oslói teológián, melynek során nemzetközi master-diplomát szereztem. Gyakorlati évemet Kecskeméten töltöttem, s a Missziói Központ külsős munkatársa lettem. Cikkeim jelentek meg az Evangélikus Életben, ill. az Ághegy és a Magyar Liget c. skandináviai magyar lapokban. 2005 nyarán - lelkészavatásom után - fél-félállásban gyülekezeti, ill. missziós szolgálatra helyezett ki a püspök. Feladataim a Missziói Központban: rádiómissziós munka, újságírás, HÍD magazin szöveggondozása, rádiós feltöltések a központ honlapjára, tolmácsolás.

Szeverényi János - igazgató, evangélizációs lelkész

1959-ben születtem Békéscsabán. Fényképész mesterséget tanultam és öt éven át dolgoztam műtermi, riport, majd múzeumi fotósként. Megtérésem után elvégeztem az Evangélikus Teológiai Főiskolát. Két békés megyei faluban kezdtem meg lelkészi szolgálatomat (Csorvás, Gerendás), majd kineveztek országos ifjúsági lelkésznek. Az 1950-ben betiltott Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) újraszervezője lettem. Konferenciákat, munkatársképző tanfolyamokat szerveztem Erdélyben és Kárpátalján is. Szerkesztettem a Vezess! c. ifjúsági módszertani lapot. 1995-2003. között Budapest-Kelenföldön igazgató-lelkész és budai esperes voltam. Beindítottam és szerkesztettem a kelenföldi gyülekezet havi televíziós műsorát a TV11-ben. A gyülekezeti szolgálat mellett két éven át utcai szociális munkát is végeztem a VIII. kerületben. Elsődleges munkaterületeim: evangélizáció, ifjúsági munka, szeretetszolgálat. 2003. szeptember 1-jétől a Magyarországi Evangélikus országos evangélizációs és missziói lelkésze vagyok.

Hit, család, nemzet, sport…

Balczó András bizonyságtétele

A telekgerendási templomban

2008. április 19-én 13 órakor

„Mostani hivatásomnak azt tekintem már régóta, hogy közösségekhez menjek és próbáljak velük arról beszélni, hogy mivégre vagyunk a világban. Ezt a kérdést körbejárva nekem meg kell keresnem a kellő pillanatot, amikor méltóképpen említhetem meg azt a Jézust, aki magáról mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Vagy ahogy az Ószövetségben mondja az egyik zsoltár: „hívj segítségül a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” Az Újszövetségben Jézusnak erre az a válasza: „aki hozzám fordul, semmiképpen el nem küldöm.” Ezt elmondani valami módon, úgy, hogy a dolognak a hitelét ne lopjam meg, ezt tartom felelősségemnek, feladatomnak, örömömnek. Ez olyan munka, amit örömmel csinálok.”

A bizonyságtételt követően lehetőség lesz kérdésekre, illetve beszélgetésre.

Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!

Teleki Családi Napok 2008.04.18-20

2008. 04.19. SZOMBAT DU. 13 ÓRA

Célkeresztben Balczó András

Különösen is közel kellene éreznünk őt a szívünkhöz. Hűvös, sötét őszi estéken, a fűtött szobában ülve, emlékeink között a rádió olimpiaközvetítéseinek hangjai után kutatva taníthatnánk unokáinkat, gyermekeinket… Mert úgy is lehetett futni és úgy is lehet élni, ahogyan „a Balczó”.

Ám sem családias beszélgetésekkor, sem a közéletben nem túl gyakori téma Balczó András. Még evangélikus közösségekben sem, holott ő maga is evangélikus, édesapja pedig Túróczy Zoltán evangélikus püspök másodlelkésze volt.

A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó úgy tudott futni, mint senki más. Ez a megállapítás nem kizárólag a sportteljesítményére értendő - bár ez már önmagában is megsüvegelésre adna okot.

Kocsis L. Mihály versében így ír Balczóról: „Amikor még Balczó futott, / másképp jártak az égen a csillagok, / más volt érték, mérték, / győzelmével e nép / győzelmét megérték.”

Igen, akkoriban másként jártak a csillagok, ráadásul nemcsak az égen, de a Parlament csúcsán, a pénzérméken, de még a címerünkben is csillag virított, igaz, nem aranysárga színű… S a „csillagszeműek” már akkor sem vették jó néven, ha valaki „magyarkodik”, hiszen akkor még hitték, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”.

Leírhatatlan, hogy azokban a nehéz időszakokban mit jelentett a magyar nemzet számára Balczó András. Ismét Kocsis L. Mihályt idézem: „Amikor Balczó futott, / néha bizony még / magyarságunk is / eszünkbe jutott. Őt látni a dobogón, / szívünket hajtotta / dobogón a vér; / ő fut, de vele / a mi életünk az, / ami célba ér.”

Azután, amikor a sportolói karrierje véget ért, bízott abban, hogy az öttusasport szövetségi kapitányaként sokat tehetne - a „csillagszeműek” azonban nem így gondolták. Balczó egy ideig belovagló volt a Nemzeti Lovardában, aztán egy esküt akartak aláíratni vele, melyben megfogadja, hogy hű lesz a Magyar Népköztársasághoz… Nem írta alá. Nem kötött kompromisszumot a lelkiismeretével - sem akkor, sem azóta.

S hogy mivel is foglalkozik ma Balczó András? Többek között erre is kíváncsi volt Kocsis L. Mihály, aki a Kairosz Kiadó által megjelentetett Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség című könyv lapjain tárja az olvasók elé a magyar öttusasport e kiváló alakjával folytatott beszélgetését.

Nos, Balczó ugyanazokért az elvekért él, amelyekért futott. Bizonyságot tesz mindarról, amiben hisz, anélkül hogy értelmetlen kompromisszumokat kötne. Ő maga így vall a könyvben hitéről, mikor mellőzését kommentálja: „Éltet, aki meghalt, hogy élhessek. Tőle, Jézustól kaptam a tőkét, befektettem, és most haszonnal adhatom vissza. Az ő hasznára és az én örömömre. Mindkettőnk hasznára. Tudom, többre fog bízni ezután” - mondta, mikor lemondott arról, hogy valaha is az öttusacsapat szövetségi kapitánya legyen.

Feleségével együtt tizenkét gyermeket nevelnek békében, szeretetben. Ma nem divat őt ismerni, pláne nem elismerni, de annál nagyobb divat fenntartásokat fogalmazni meg vele szemben. Feltehetőleg azért, mert nem szégyelli, hogy életének alapja Jézus Krisztusba vetett hite. Azért is, mert - egy Beatrice-dalszöveg szavaival élve - mindig megmondja, ha az a bizonyos kifordított bunda igazából pufajka.

Megalkuvás nélkül futott egykor a győzelemért, mely az egész nemzet győzelme volt. Ma ugyanúgy él, ahogy futott. Életének azonban már nem az olimpiai aranyérem a célja, hanem a „hervadhatatlan koszorú”: hogy Jézus Krisztus elfogadja őt olyannak, amilyen. Anélkül hogy képmutató farizeust kellene játszania.

A Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség című könyv tartalmas útmutató futópályákhoz és az élet nagy futásaihoz egyaránt.

Kívánom, hogy egyre többen tudják, lássák, hogy egyetlen út a keskeny út, amin tovább mehetünk Jézus vezetésével, ahogy Luther Márton írta:

„Erőnk magában mit sem ér, mi csak hamar elesnénk. De küzd értünk a hősvezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az?Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az Ég és Föld Ura. Ő a mi diadalmunk.”

Csendes csodák

Hűvösvölgyi Ildikó a hitről és a szeretet erejéről

„A mindennap kicsiny csodái/Nagyobb és titkosabb csodák.”

„ Olyanok, amiket sokszor észre sem veszünk: felkelünk, egészségesek vagyunk, van családunk, s tudunk reggelit, ebédet adni nekik. Olyan furcsa dolog, hogy mindig nagyon nagyra vágyik az ember, s irigykedik másra: „az ő élete mennyivel jobb, neki milyen sok díja van.” Ez a magatartás egyfajta őrült hajszába kényszeríti az embert. A mindennap piciny csodáinak kéne örülni, annak, ami velünk történt, a mi életünkben. Gondolkodjunk el azon, hogy te mit tudsz adni a másiknak. És itt a „másiknak” szócskán van a hangsúly. Egyszer csak eljut az ember oda, hogy a saját élete nem annyira fontos, mint a másiké: a társáé, a gyermekéé, vagy a növendékeié. Ez adja az igazi boldogságot. Ha ideáig el tudunk jutni, akkor az egy hatalmas dolog. Főleg a színészeknél, mert végül is ez egy eléggé önző foglalkozás. Biztos, hogy kezdetben bennem is több volt az önzésből, mint most. Később elcsendesedik az ember, és egy másik életszakaszba ér, ahol más a dolga. Jelenleg nem esek kétségbe, ha nem mindig szerepel nevem a plakáton, vagy ha nem írnak rólam állandóan az újságok. Tudomásul kell venni, hogy minden életkornak megvannak a maga szépségei. Eljutunk egyszer oda, hogy nem csak befogadók, de átadók is vagyunk. Számomra csodálatos, hogy anyukám és nővérem pedagógus mesterségét tudom folyatatni. Elmondhatom tanítványaimnak: saját tapasztalatom alapján, hogy képzelem el a zenés mesterséget. És megismertethetem növendékeimmel a klasszikus zenét, amit a mai fiatalok nem igazán kedvelnek. Így nem tudják, hogy milyen értékeket hordoz. Meg kell érteniük, hogy alapvető klasszikus műveltség és énektudás nélkül nem lehet belőlük musicalszínész. Mindezt úgy kell feléjük közvetíteni, hogy játéknak fogják fel. Ehhez nagyon sok türelemre és szeretetre van szükség. Az önzést el kell felejteni a tanításból!  Amikor felnőtté válunk, akkor értjük meg igazából, hogy mit jelent a hit. Alapvetően az ember tele van bűnös gondolatokkal. Reményik Sándor ezt is csodálatosan fogalmazza meg. Azt írja: a filmre vennék mindazt, ami egy nap az ember lelkében kavarog, az a sok rossz: akkor látnák, hogy milyen sötét az ember. De azt is: milyen szép, és hogyan tusakodnak benne az ördögök és az angyalok. Miután mi reformátusok nem gyónhatunk, olyan a Reményik-est számomra, mint egy gyónás. Én ezeket a gondolatokat a hazáról, Istenről, természetről mind átszűröm magamon, és úgy mondom el, hogy annak, aki meghallgatja, de nekem is komoly katarzist ad. Ha nincs meg a hit, az a fénysugár, ahová fel lehet nézni, ahol megtisztulhat az ember, ahová „lerakhatja” bűneit - akkor nem is tudom, hogy lehetne élni. Az igazi nagy emberek, mind hívő emberek voltak. Ez biztos nem véletlen. Ma olyan világban élünk, amikor minden a hit és az értékek ellen munkál. Nem támogatják az egyházakat, sőt keresztbe tesznek nekik, ahol csak tudnak. Ha tehetnék, akkor megtiltanák még a hittanra járást is. Pedig különösen fontos ebben az információ-dús és felhígult világban, hogy az ifjúságnak legyen irányadó fénysugara.”

Több, mint ezer református testvér hallhatta már Hűvösvölgyi Ildikó Reményik-estjét a Református Közéleti és Kulturális Központ (RKKK) és a színművésznő kétéves együttműködésének köszönhetően. A Csendes csodák című előadás hírére mindenütt megtelnek a gyülekezeti termek, a templomcsarnokok. Így történt Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Kecskeméten, Pécsen, Szegeden és Miskolcon is, hogy csak a nagyobb városokat említsük. Ez talán nem meglepő, hiszen Hűvösvölgyi Ildikó tolmácsolásában hitelesen, hívő ember szívéből szólnak az erdélyi költőfejedelem mindenkit megindító, hitvalló versei. Az újabb, szeptemberben kezdődő, sorozat kapcsán beszélgettünk a művésznővel.

 

- Már túl van a 25-ik Csendes csodák előadáson. Miért választotta egy musicalszínésznő a pódiumot és éppen Reményiket?

- „Ez így rendeltetett.” - idézi a költőt mosolyogva Hűvösvölgyi Ildikó. - Az utóbbi években egyre többet mondtam verset, így jutottam el Reményik Sándor és Weöres Sándor költészetéhez. Az előbbiből született a Csendes Csodák, az utóbbiból pedig Isten segítségével doktorálni fogok a Színművészeti Egyetemen. Estemmel 2003-óta járom az országot, mondtam már színházban, templomban, ima- és tornateremben, sőt szobában, asztal körül is. Minden alkalommal úgy éreztem, ez az én igazi feladatom. Régebben énekeltem és táncoltam, színpadi szerepek mögé bújtam, most kiállok az emberek elé és megismertetem velük Reményik Sándort.

 

- Hol az örömtől, hol pedig a bánattól csillan meg a könny az ember szemében az előadás alatt. Engem, bármennyiszer hallom, mindig feltölt lelkileg.

- Örülök, hogy ezt mondja. Reményiket mondani egyszerre gyönyörűség és gyötrelem; hogy igaz legyen, teljesen oda kell adni magunkat neki: előadónak és hallgatónak egyaránt. Ez nem mindig könnyű, hiszen hozzuk magunkkal a mindennapok gondjait, bajait, de - mosolyodik el megint -, és ez is egy csendes csoda, egyszer csak ráhangolódunk erre a cseppet sem könnyű lírára, megyünk vele és az előadás végére megtörténik a katarzis. Megható látni, hogy mennyire szükségük van az embereknek erre.

 

- Mi indította arra, hogy összeállítsa Reményik-estjét? Kivel dolgozott együtt a létrehozásában?

- Egyszer csak azt éreztem, hogy közöm van ehhez az emberhez. Kimondja helyettem amit én nem merek vagy nem tudok. A válogatásnál arra törekedtem, hogy benne legyen minden, ami fontos az ő költészetében: természet- és hazaszeretete, filozofálgatása az életről és elsősorban az Istennel való szoros és nagyon mély kapcsolata. Központi helyen áll a Kegyelem, melyet már Édesanyám is szavalt diáklány korában a felvidéki Somorján. Harminckét vers hangzik el és a versfüzéreket Csáki András, egy friss diplomás, nagyon tehetséges gitárművész köti össze zenével.

 

- Mit üzen ezzel az előadással hallgatóinak?

A Csendes csodák befejező szakaszával felelnék: „Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk át Isten szól: jövök.” Jézus azt mondta: „Tegyetek tanítványokká minden népeket”. Én hálás vagyok, hogy a magam színészi módján így szolgálhatok.

Sok szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!

Teleki Családi Napok 2008. 04 . 20. 13 órakor

ÉLNI VAGY ÉLDEGÉLNI

Mi az értelme ennek az egésznek? Annak, hogy minden reggel felkelj, hogy dolgozz, hogy családod legyen? Hiszen mindenki ugyanazt csinálja : felkel, dolgozik, táplálkozik. Él. Időnként - ha elég érett már hozzá - felteszi magának a kérdést: jó, jó, de milyen céllal? Mi ad értelmet az életemnek?

A válasz, a pillanatnyi, hamar készen áll:

- a családomnak élek ( szüleim vannak vagy gyermekeim);

- a munkámnak élek ( megbecsülnek a munkahelyemen);

- egészséges vagyok- mit is kívánhatnék egyebet?

Szeretnék mindig ilyen maradni: testileg ép, mások számára fontos ember.

S mire kimondod e mondatot, már érzed is, hogy valamit kihagytál belőle:

Te rettegsz attól, hogy valamelyik tényező az életedben egyszer csak alapvetően megváltozik- arról pedig legjobb lenne nem is hallani, hogy mi lesz veled, ha egyszer majd el kell menned e földi világból.

Kérlek, olvasd el most egy olyan ember személyes vallomását, akinek életében a földi eseményeknél is döntőbb változást az jelentette, hogy Jézussal találkozva megtalálhatta mindennapi életének értelmét.

Betegen, mégis boldogan

„- Milyen Isten az, aki ezt tette veled, aki betegséggel büntet ilyen fiatalon!”

- mondta indulatosan, nem is kérdezte nemrégiben egyik rokonom. Magam is meglepődtem, milyen értetlenül fogadtam ezt a mondatot. Amikor végre felfogtam, hogy ezt nekem kellene így éreznem, s mégsem érzem, betöltött az Isten iránti hála. Hiszen én boldog vagyok! Jóllehet betegen élek, de olyan nagy örömmel, amit nem cserélnék már el semmire sem.

Hogyan is kezdődött? Vasárnaponként templomba járó családban, testvér nélkül, önzőn és akarnokként lettem kamasszá. Úgy tűnt, mindent elérhetek, amit csak akarok. Enyém a világ-gondoltam-, s magamban és környezetemben minden adva is volt ahhoz, hogy valóban az enyém is legyen. 14 évesen már meglehetősen felnőttként, zabolázhatatlanul jártam a saját utamat. Beleszólást senki részéről nem tűrtem a dolgaimba.

Elsős gimnazista koromban egy jazzkoncert utáni reggelen nem bírtam kikelni az ágyból. Tetőtől talpig fájdalom és láz voltam. Hosszadalmas vesszőfutás kezdődött: kórházról kórházra vándorlás. Eredménytelenül. Az izületi gyulladás hatalmába kerítette a testemet.

Lassan elmaradtak a barátok és én megkeseredtem. Ennyi volna az élet, hogy az

igéretes indulás egyetlen váratlan eseménytől semmivé lehet? Hogy egy csapásra lehetetlenné váljanak a legkézenfekvőbb dolgok, tervek? Vajon miért pont velem történt ez meg?- zakatolt bennem állandóan a kérdés. Közben a gyógyszer, amely valamelyest enyhítette fájdalmaimat, alattomos szívóssággal tette tönkre szervezetemet. Magányos, cinikus középiskolás lettem, miközben mártírként vádoltam Istent kegyetlen igazságtalanságáért. Inni kezdtem, dohányozni, miközben buzgón gyűjtögettem az altatókat, hogy egy szép napon véget vessek értelmetlen életemnek.

Elsőéves egyetemista koromban elveszítettem édesanyámat, aki fiatalon rákban halt meg. Ekkor kerültem szembe először - én, a mártír- saját bűnös lényemmel.

Ugyanis sorra leperegtek előttem azok a filmkockák, ahol és amikor minden voltam, csak pozitív hős nem, ahol szeretetlen önzésemmel halálra gyötörtem szelíd és kedves anyukámat. Olyan teher szakadt a lelkiismeretemre, amely összehasonlítatlanul súlyosabb volt betegségemnél. Itt már nem arról volt szó, milyen is az élet, hanem arról, ki vagyok én tulajdonképpen. Nem volt mentség számomra. Hála legyen Istennek azért, hogy szembesített önmagammal, s azért is, hogy küldött embereket, akik Róla beszéltek nekem. És hála Neki azért, hogy amikor összetört abban, hogy ki vagyok én, azonnal megmutatta azt is hogy kicsoda Ő. Levette rólam bűneimnek terhét és új élettel ajándékozott meg az Ő Fiában, Jézus Krisztusban.

Mozgásomban korlátozott vagyok, a fájdalom nélküli testi állapotra már nem is emlékszem, 30 évesen leszázalékoltak, műtét műtétet követ az életemben, DE: 11 éve, amióta Jézus Krisztus előtt megnyitottam a szívemet, s ŐT oda behívtam, teljes életet élek. Megismertem egy olyan világot, ahol a dolgok igaziak, s maradandóak. Például Isten azt mondja, hogy minden értelmet felülhaladó békességet ad. És valóban; a legváratlanabb s legkilátástalanabb helyzetekben is ott van ez a békesség, miközben például a metrón gondoktól és feszültségektől agyongyötört emberek néznek velem farkasszemet. A régi kérdés módosult: miért pont engem szeret Isten ennyire, hogy megajándékozott mindazzal, amire a lelkem mélyén mindaddig is vágytam? A válasz a bibliában , a Római levél 8. részének 32. versében így olvasható:”Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk Vele együtt mindent?”

Dr.G.J.

Részletes program 2008.04.18-20.

A Családi Napok egyik különleges ajándéka lesz az

EVANGÉLIZÁCIÓ

2008.04.18-19-20

péntek és szombat este 17 órakor, valamint vasárnap délelőtt 10 órakor.

Mit jelent az evangélizáció? - Az evangélium hirdetését.

És mit jelent az evangélium? - Ez egy görög eredetű szó, jelentése: örömhír.

Van-e egyáltalán ebben a mai világban igazi örömhír? - Igen! Isten szeret Téged, és boldog életet

kínál Neked! A Biblia központi üzenete megtalálható a János 3,16-ban:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Sok szeretettel hívunk és várunk MINDENKIT!

17