Együttműködés

együttműködés.pdf — PDF document, 937Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

2012–2013

EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETI MUNKAPROGRAMOK

Luther Kiadó

2012

Együttműködés

A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI

SZERKESZTŐK

Projektkoordinátor: dr. Lackner Pál

Gyülekezeti bibliaórák: dr. Lackner Pál

Ifjúsági bibliaórák: Tubán József
Gyermekkatekézis: Isó Dorottya

Családi istentiszteletek: Lacknerné Puskás Sára, Lackner Fanni

Baba-mama kör: Zsóri-Ments Orsolya,

Hasza Mónika (rajz: Kővári Anna)

Ifjúsági tábor: Cselovszky Ferenc

Speciális gyülekezeti alkalmak: dr. Lackner Pál

Iskolai csendesnapok: Csorbáné Farkas Zsófia

Köszöntés az Olvasónak,

üdvözlet a felhasználónak!

Az ötéves munkatervciklus negyedik tagját adjuk kézbe, amelynek egyik
sarokpontja a közösség. Az atomizálódó világban a társadalom sok rétegé-
ben érezhető az igény, hogy szeretnénk valahová tartozni. Az evangélikus
felfogás természetesen nem a korszellem elvárásainak akar megfelelni, de a
kínálkozó lehetőségekre is tekintettel van. A gyülekezetek és intézmények
sokszínűsége, tradícióik eltérő volta, a létszámok és lehetőségek terén meg-
lévő eltérések, illetve a központosítással szemben meglévő ellenérzés miatt
ez az anyag természetszerűen csak segítség, iránymutatás.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik elvállalták a felkérést,

de azoknak is, akik időben lemondták azt, lehetővé téve mások aktiválását.

A jövőbeni tervek elkészítését nagyban segítené, ha a lelkészi munkakö-

zösségek és a gyülekezeti szolgálatvégzők erről az anyagról, illetve az előzők-
ről véleményt alkotnának, illetve azt meg is osztanák velünk.

Isten áldása kísérje a munkaterv felhasználását egyházunk épülésére!

Budapest, 2012. Péter és Pál ünnepén

Dr. Lackner Pál Sámuel

projektkoordinátor

Gyülekezeti bibliaórák

Közös

levélbontás

Közös levélbontás

Szemezgetés az Újszövetségből, a közösség és a gyülekezet

a rövidebb levelekben, elvek a mindennapok sodrásában

A bibliaórák száma rendkívül eltérő gyülekezeteinkben. A sorozat ötven ele-
met tartalmaz, az egész évben tartott alkalmak számának megfelelően – a
karácsony és vízkereszt közti szünettel. Ha advent és böjt idején istentisztelet
van, akkor tíz tematikus egységet kell kihagyni, illetve anyagukat beolvasz-
tani. Szükség esetén a János második és harmadik levele összevonható, akár
Júdás levelével is.

(Megpróbáltam közel azonos méretű szakaszokat adni, természetesen a

belső összefüggések erősebbek, mint a statisztikai szempontok…)

Segédanyagként a vonatkozó kommentárok mellett újszövetségi beveze-

tés, kortörténet, bibliai lexikon, illetve az ősgyülekezet történetével foglalko-
zó irodalom szükséges. (Ezek nagy része magyarul is hozzáférhető.)

Textus

Hangsúly

Tematikus 1. Az epistola helye az irodalomban, felépítése, stílusjegyei

Tematikus 2.

A pásztorlevelek, különbségük a gyülekezeti levelekhez
képest, helyük a páli életműben

Tematikus 3. Timóteus személye

1Tim 1

Szerző és címzett; a törvényeskedés veszélye, evangé-
lium és törvény valós viszonya; apostoli alapvetés mint
bemutatkozás

1Tim 2,1–7

Az imádság mint a gyülekezet centrális feladata (az „ora-
tio oecumenica” közösségi elemként történő bemutatása)

GYÜLEKEZETI BIBLIAÓRÁK

1Tim 2,8–15

Férfiak és nők az istentiszteleten (az istentisztelet külső
rendje). [A szakaszt a női szolgálat ellenérveként szokták
idézni, a kérdés csak történelmi összefüggésében ele-
mezhető korrekten.]

1Tim 3

A gyülekezet és tisztségviselői (a mai párhuzamokkal),
Isten jelenléte a Lélekben (ordináció és iktatás a Szentlé-
lek segítségül hívásával)

1Tim 4,1–11

A világban élő gyülekezet és a hamis próféciák egykor és
ma (divatos jelenségek kritikus ismertetése)

1Tim
4,12–5,2

Timóteus mint a gyülekezet példája (a vezetői példa-
mutatás aktualitása, amely nemcsak az egyházközség
elnökségére vonatkozik…)

1Tim
5,3–6,2

Szociális felelősség és vezetői magatartás (a diakónia
aktuális lehetőségei a gyülekezetben, a szolgáló közös-
ség megélése)

11 1Tim 6,3–21

Igaz és hamis kegyesség – tradíció és tartalom (a gyü-
lekezet esetlegesen rossz tradícióinak számbavétele, a
korrekció lehetősége)

12 2Tim 1

A Lélek erejének megvallása, a rossz és a jó tanúk – egy-
kor és ma (a személyes és közös hitvallás fontossága)

13 2Tim 2

Timóteus mint az evangélium tanúja – harcban az evan-
géliumért és annak tisztaságáért a kísértések közt

14 2Tim 3

A végidők jelei: kegyesség által elfedett bűnök,
tévtanítók – szemben az Íráshoz való ragaszkodással

15 2Tim 4

A szolgálat betöltése, Pál visszatekintése az Úr kegyelmé-
ről szól – és a miénk?

16 Tematikus 4. Titusz személye

17 Tit 1

A gyülekezet igényli a vezetőt mint példaképet – védeke-
zés a tévedések ellen

18 Tit 2

A gyülekezet nevelése Isten Krisztusban megjelenő
gyógyító kegyelmén keresztül (gyülekezetépítés és
katechézis)

Közös

levélbontás

19 Tit 3

Gyakorlati kérdések a gyülekezeti közösség körül: világi
hatalom és társadalom; a múlt feldolgozása, hit és csele-
kedet viszonya

20 Filem

Közbenjárás a megtért bűnösért – a börtönmisszió igei
alapja és támogatottsága a mai egyházi köztudatban

21 Tematikus 5.

Jakab személye, a Jakab-liturgia hagyománya a mai
ortodoxiában

22 Tematikus 6. „Szalmalevél” – Luther véleménye Jakab teológiájáról

23 Jak 1

Ismerjétek fel a kísértés célját, a próbatételt, valamint
Isten igazi ajándékát: igéjét

24 Jak 2,1–13

A hit egységet követel (a személyválogatás és kirekesztés
mai kérdése kikerülhetetlen egyházunkban is)

25 Jak 2,14–26

A cselekedetben meglátszó hit ment meg csupán (a
megigazulástan újrahangsúlyozása)

26 Jak 3

A nyelv bűnei és a bölcsesség ellentéte (a korszellem
trendje szemben az igazi bölcsességgel)

27 Jak 4

Korkép, amely kórkép is az akkoriakról – meg a maiakról
is…

28 Jak 5

Az anyagiak kísértése, a türelem fontossága, az imádság
ereje – mozaikok az egyház történelméből és jelenéből

29 Tematikus 7. Péter személye

30 Tematikus 8.

A tekintély és a szerzőség kérdése (érinti-e a tartalmat,
ha nem a szerző neve áll a mű felett?)

31 1Pt 1,1–12

A közös reménység mint közösségteremtő erő, nemcsak
a jelenben, de a múlttal és a jövővel együtt

32 1Pt 1,13–25

Szentek csak megtisztulva lehetünk (a kifejezés eltérő
hangsúlyai Krisztus népének különböző csoportjaiban)

33 1Pt 2,1–12

A lelki közösség épülése – annak külső jegyeivel együtt

34 1Pt 2,13–25

Helyes viselkedés a társadalom részeként, az elöljárók
tisztelete

GYÜLEKEZETI BIBLIAÓRÁK

35 1Pt 3,1–17

Konfliktuskezelés és megelőzés: a házasságban, a család-
ban, a gyülekezetben

1Pt 3,18–
4,11

Krisztus halálának következményei: gazdálkodás Isten
ránk bízott javaival

1Pt 4,12–
5,13

A Krisztus-követés következményei: szenvedés, felelős-
ség, engedelmesség

38 2Pt 1

Hívás és adomány – a feladat az elhívatás betöltése a
próféciák bizonyosságára építve

39 2Pt 2

Az ítélet meglesz a tévtanítókon is, de az igazak megme-
nekülnek (hány tévtanítás épült már erre?)

40 2Pt 3

Ítéletre felkészülés és a közeli jövőkép feszültsége akkori-
ban és a mai gyülekezeti gondolkodásban

41 Tematikus 9. János és teológiája

42 1Jn 1

Az Istennel való közösség és a bűn dialektikájában – „si-
mul justus et peccator”

43 1Jn 2

Krisztusban – Isten megismerése és akaratának telje-
sítése: testvérszeretetben, bátorításban, hűségben és
reménységben

44 1Jn 3

Krisztus, a mi bűn nélküli reménységünk és felvállalt
bizodalmunk

45 1Jn 4

Vallástétel Krisztusról mint az Istentől jött szeretetről

46 1Jn 5

Jézus, a Krisztus – a keresztyén hitvallás alapja

47 2Jn

A szeretet fontossága

48 3Jn

Az egyházszervezet kialakulásának akkori konfliktusai
(„sola structura”)

49 Júd

A múlt helyes értelmezése segítség a tiszta tanítás meg-
védésében (az egyháztörténet fontossága; a történelmi
szemlélet a liturgiában)

Tematikus
10.

Pál és János ellentéte

Közös

levélbontás

Ifjúsági bibliaórák

Szerepek – álarc nélkül

Szerepek – álarc nélkül

„…Színház az egész világ,

és színész benne minden férfi és nő:

fellép s lelép: s mindenkit

sok szerep vár életében…”

Shakespeare

Szerepeket játszunk egész életünkben. Kedvünkre valókat és tőlünk idegene-
ket is. Az alábbiakban megpróbáljuk nagy vonalakban felvázolni, hogy milyen
szerepek várnak ránk életünk során, különös hangsúllyal az egyházban és gyü-
lekezetünkben, illetve az Istennel való közösségünkben. Természetesen a talán
önkényesen megrajzolt keretek bőségesen adnak lehetőséget arra, hogy egy-egy
ifjúsági körben ki-ki megtöltse azokat személyes tartalommal.

A témákat öt csomópontba gyűjtöttük. Ezek a következők:

 Életünk Isten és embertársaink színe előtt (megajándékozottakként)
 Életünk az egyházban (választottakként)
 Életünk a gyülekezet közösségében (számontartottakként)
 Életünk az evangélium fényében (megszólítottakként)
 Életünk az istentiszteleti közösség tükrében (összegyűjtöttekként)

A különböző témák célja az, hogy segítségükkel olyan helyes önismeretre
neveljük a fiatalokat, amelynek természetes része az önmagukkal való fog-
lalkozáson túl az istenismeret, az evangélium komolyanvétele és az otthonra
találás az egyházi, gyülekezeti közösségben.

Az ajánlott munkamódszer három részből áll: kérdezés, tanítás és beszél-

getés. Magától értetődik, hogy az első inkább a szembesítést, a második a he-
lyes út kijelölését, az utolsó pedig az azon való elindulás segítését célozza meg.

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

Megajándékozottakként

1. Teremtményi szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit tartanak a bibliai teremtéstörténet
legfontosabb üzenetének. Milyen korlátokat állít az ember elé az az egyház
tanításában szereplő sarkalatos tény, amely az embert nem önálló lénynek,
hanem Isten teremtményének tekinti?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a Szentírás tanúsága szerint az ember

Isten teremtménye. A teremtett világból kiemelkedő, azt uralma alá hajtani
hivatott lény, mégis teremtmény, és nem több. Öntudatra is azért ébredhet-
tünk, mert Isten a maga teremtési rendje szerint ezzel emelt ki bennünket
egyéb élő és élettelen alkotásai közül. A bibliai teremtéstörténetet persze
nem szabad tudományos igénnyel olvasnunk, hiszen valójában egy hitvallás,
amely Isten teremtői és az ember teremtményi szerepét domborítja ki.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy mai gondolkodásunk talán nehe-

zebben tudja elfogadni teremtettségünk, Istentől való függőségünk tényét,
mint történelmünk során bármikor. Hiszen előszeretettel tekintünk önma-
gunkra úgy, mint akik mindentől és mindenkitől függetlenek, és elsősorban
önmaguk iránt tartoznak számadással. Fel kell nyílnia a szemünknek, és rá
kell döbbennünk arra, hogy hol van a helyünk a világban.

2. Hivatással megajándékozott szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit tartanak az élet értelmének. Milyen
módon emelkedik ki az ember a többi teremtmény közül? Milyen értékek,
célok azok, amelyekért érdemes élni? Mit akarunk elérni életünkben?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy teremtésünkkor Isten nemcsak fi-

zikai-biológiai élettel ajándékozott meg minket, hanem hivatással is. Mai
fülünknek nyilván egészen másként hangzik az ember világban való szere-
pére, hivatására vonatkozó úgynevezett kultúrparancs, mint évezredekkel
ezelőtt (Gen 1,28), tekintettel világunk számtalan problémájára, a közelgő,
illetve inkább már elkezdődött ökológiai válságra. Ám ez a kultúrparancs
nem egyszerűen ökológiai felelősségünkre figyelmeztet, hanem arra, hogy

Megajándékozottakként

Isten egy meghatározott céllal teremtette meg az embert, és így bízta rá a
világot.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy az ember hivatása a teremtett világ

őrzése Isten akarata és útmutatása szerint. Különös jelentősége van ennek
már csak azért is, mert korunkban egyre riasztóbb méreteket ölt – és talán
még döbbenetesebb, hogy gyakran éppen a fiatalok körében – a nihilizmus,
a hiábavaló, üres, öncélú életmód, és ráadásul ezt az életérzést a média is elő-
szeretettel népszerűsíti. E mögött a bűn romboló ereje húzódik meg. Ezzel
szemben a Biblia egy értelmes életével, Isten világának felügyeletével, gon-
dozásával, hivatásával a teremtés rendjébe belesimuló ember képét közvetíti.

3. Gyermeki szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit tekintenek gyermekkoruk legpo-
zitívabb és legnegatívabb emlékének. Milyen „előjogokat” élveztek a család-
ban gyermekként? Milyen hátrányaik voltak? Mennyire játszottak alárendelt
szerepet az idősebbek – akár a nagyobb testvérek – mellett?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy Isten nem magányos, hanem közös-

ségi életre teremtette az embert (Gen 2,18). Ezért természetes az, hogy az
emberek általában nem egyedül élnek, hanem kisebb-nagyobb közösségek-
ben. Ezek között a legelemibb közösség a család, amelyben többféle szerepet
is átélünk életünk során. Az első ilyen szerep a gyermek szerepe, hiszen
mindannyian erről az oldaláról kezdjük tanulni a családban való életet. Tör-
ténelmünk során sokféleképpen tekintettek a gyermekekre. Bizonyos korok-
ban a nemzetség fennmaradásának, a név és a vagyon továbbélésének bizto-
sítékát látták bennük (Gen 15,2–3; 19,30–38). A Biblia azt is tanítja, hogy a
jó gyermek ajándék a szülők számára (Péld 10,1). Ahogyan haladunk előre
a történelemben, a gyermek egyre inkább középpontjává válik a családnak.
Napjainkban már arra is akad példa, hogy a család élete, működése egyre
inkább a gyermek(ek) jólétének, biztonságának megteremtésére irányul, és
minden más szempont ez alá rendelődik. Ez gyakran egészségtelen mértéket
is ölthet, és oda vezet, hogy a gyermek mintegy uralja az egész családot.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a Biblia kijelentése szerint a gyer-

meknek kötelessége engedelmeskedni a szüleinek (2Móz 20,12; Péld 6,20;
Kol 3,20). Ma önállóságra neveljük a gyermekeinket – például külön szobát

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

kapnak otthonunkban, külön televíziójuk, külön telefonjuk van stb. –, ami
azonban nem menti fel őket ez alól a kötelességük alól. Érdemes átgondol-
nunk, hogy egy mai fiatal miként éli meg a gyermeki szerepet a családjá-
ban a felnőtté válás során, milyen elvárásokkal találkozik, és mennyiben
érvényesülnek Isten igéjének fentebb említett szempontjai gyermekneve-
lésünkben.

4. Szülői szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy melyek a jó szülő jellemzői. Miben
látják a szülők együttes, és miben az apa és az anya különleges feladatait?
Miben egészíti ki egymást a két szülő szerepe? Mik a hátrányai annak, ha
egy családban csak az egyik szülő van jelen?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a szülői szerep olyan rögös út, amely

állandó kihívásokkal és komoly felelősséggel jár. Ezekre Isten igéje meg-
felelően felkészíti az embert. A Biblia egy patriarchális korban nemcsak a
gyermekek, de a szülők kötelességeiről is szól. A szülőnek nevelnie kell a
gyermekét, szeretettel és megértéssel (Kol 3,21). Ha azonban arra van szük-
ség, meg is fenyíti (Péld 13,24). A legkomolyabb kötelessége és felelőssége
azonban az, hogy istenfélelemre nevelje őt (5Móz 6,7).

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy ugyan napjainkban hódít egy olyan

családmodell, amelyben a szülőknek nincs tekintélyük, a teremtés rendje
szerint – Luther szavaival élve – a szülők Isten helyettesei. A szülői szerepre
készülve arra kell törekedniük, hogy megőrizzék tekintélyüket majdani gyer-
mekeik előtt, mégpedig nem pusztán „az idősebb jogán”, hanem mint olyan
hívő szülők, akik jó példával tudnak előttük élni.

5. Házastársi szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen szempontokat tartanak fontos-
nak a párválasztásban. Mi kell ahhoz, hogy egy másik emberrel örökre össze
merjék kötni az életüket? Mi az, amit megadnának a társuknak, és mi az, amit
elvárnának tőle? Melyek a nő és melyek a férfi szerepei egy párkapcsolatban?

Megajándékozottakként

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a házasság nem egyszerűen forma-

ság, nem pusztán egy papír és nem is egy történelmileg kialakult, praktikus
hátterű emberi szokás, hanem Isten teremtésbeli rendje. Ez akkor is így van,
ha a házasságkötés jelenleg állami jogi aktus, amelynek következtében szabá-
lyozott élet- és vagyonközösség jön létre, amely egy másik jogi formula kere-
tében akár fel is bontható. Mindezek mögött azonban ott áll Isten jó rendje,
amely a külsőleg változó párkapcsolatok állandó alapját adja: teremtésekor
a férfi és a nő egymásnak lett szánva, hogy segítőtársakként, szövetségesek-
ként együtt éljék le az életüket.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a jó párkapcsolat emberi alapja

egymás kölcsönös elfogadása és tiszteletben tartása, miközben ki-ki bátran
megőrizheti az egyéniségét, hiszen így kell, hogy fontos legyen a társa szá-
mára. A Biblia nem egyszerűen a korabeli patriarchális családmodell ér-
telmében beszél arról, hogy a férfiak szeressék a feleségüket, a nők pedig
engedelmeskedjenek a férjüknek. A férfi és a nő szerepe minden párkapcso-
latban, illetve házasságban más.

6. Baráti szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit tartanak a legfontosabbnak egy
barátságban. Milyen szempontok alapján alakították ki baráti kapcsolatai-
kat? Mennyire bizonyultak azok tartósaknak? Milyen okok miatt kerültek
válságba vagy bomlottak fel? Mit tudnak adni egy baráti kapcsolatban, illetve
mit várnak el azoktól, akiket a barátaiknak neveznek?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az ember mint közösségi életre te-

remtett lény természetes módon keresi a kapcsolatot azokkal, akik hason-
lóképpen gondolkodnak, mint ő. A barátság egyik legfontosabb alapja a
bizalom. A bizalom hiányának oka pedig nem más, mint a bűn, amely az
emberi kapcsolatokat, közösségeket is szétzilálja. Éppen ezért a barátságért
is naponta meg kell küzdeni a bennünk dolgozó bűnnel, éppen úgy, mint
egy házastársi kapcsolatban.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy egy igazi barátságban a kölcsö-

nösségnek és egymás elfogadásának kell uralkodnia. Kérdés, hogy milyen
módon oszlanak meg a szerepek egy baráti közösségben, milyen mérték-

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

ben telepedhet rá egy-egy „vezéregyéniség”, hogyan válik valaki egy ilyen
kapcsolatban, társaságban hangadóvá, irányítóvá vagy éppen „alárendeltté”.

7. Társadalmi szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen szerepeket töltenek be közvet-
len családi és baráti kapcsolataikon túl a környezetükben, a társadalom őket
közvetlenül körülvevő szeletében. Milyen szereposztás mentén tagolódik az
iskolai osztály, esetleg a munkahelyi közösség, a sportegyesület stb.?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az élet minden területén bizonyos szere-

peket kell betöltenünk. A hívő embernek éppen úgy kell helytállnia a világban,
mint a nem hívőknek, hiszen Jézus az ő népét úgy hívta el, hogy közben nem
vette ki a világból (Jn 17,15). Szükséges szólnunk arról is, hogy az Ágostai hit-
vallás XVI. cikkének értelmében a keresztény embereknek a világi dolgokkal is
szabad foglalkozniuk, és nem vonulhatnak ki a társadalomból.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy hívőként hogyan lehet a világi kör-

nyezetben felvállalni Isten országának ügyét. Izgalmas kérdés, hogy meddig
lehet elmenni az alkalmazkodásban, illetve hogyan lehet elkerülni annak a
csapdáját, hogy keresztény tanúságtételünk világidegen, öncélú kegyeske-
déssé váljon.

8. Állampolgári szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit jelent számukra a haza és a nem-
zet. Mit éreznek egy-egy nemzeti jelkép – zászló, címer, korona, Himnusz
– láttán, hallatán? Mennyire fontos számukra a nemzet közösségéhez való
tartozás? Büszkék-e arra, hogy magyarok? Meddig mennének el a hazáért
és a nemzetért való áldozatvállalásban? Mik a jogai és a kötelességei egy
felelős polgárnak?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a Biblia szerint Isten népe elhí-

vott, Isten számára elkülönített, megszentelt közösség, amelynek tagjai
igazából már nem e világban, hanem a mennyben bírnak „polgárjoggal”
(Fil 3,20). Ennek ellenére hívő emberekként szeretnünk kell a földi hazát
és a nemzetet, amelybe szintén Isten akaratából születtünk bele. Ennek

Választottakként

következtében nekünk is felelősségünk van a nemzet jövője iránt. Min-
den erőnkkel helyt kell állnunk világi hivatásunkban, tevékenykednünk
kell a nemzet egysége és boldogulása érdekében, és át kell éreznünk az
összetartozás erejét.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a nemzethez tartozás és a haza-

szeretet érték. Világítsunk rá arra, hogy mi a különbség a hazaszeretet, a
magamutogató, álságos nemzetieskedés, a sovinizmus és az akár világi, akár
keresztény színezetű kozmopolitizmus között. Különösen is aktuális rámu-
tatni arra, hogy magyarságunk szerves része a keresztény hit, és nem azok a
„valódi” magyarok, akik egyfajta pogány „ősmagyarságot” vallanak.

Választottakként

9. Elhívott szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen alapon kerültek bele azok-
ba a közösségekbe, amelyeknek a múltban tagjai voltak vagy a jelenben
is tagjai (osztály, futballcsapat, egyesület, baráti társaság stb). Véletlenül
sodródtak bele, tudatosan törekedtek a közéjük való tartozásra, valamilyen
eredményük vagy érdemük alapján vették fel őket, személyes kapcsolataik
voltak a segítségükre, vagy valaminek a reményében törekedtek az oda-
kerülésre?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a Szentírás tanúsága szerint Isten

gyakran választ ki magának embereket valamilyen küldetésre, szolgálatra.
Ábrahám, Mózes, Jeremiás próféta, vagy éppen az Újszövetségben Mária
vagy Pál apostol példája nyomán nyilvánvaló, hogy Istennek ez a választása
minden emberi alapot vagy előzményt nélkülöz, ha úgy tetszik, önkényes,
és nincs rá semmiféle logikus magyarázat.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy amikor Isten új közösségbe hív el,

akkor teljesen átértékelődik az egész életünk. Az egyház tagjaiként új szere-
pünk szerint sóvá és kovásszá kell lennünk a világban (Mt 5,13–16).

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

10. Krisztust követő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy minek tekintik az egyházat: törté-
nelmi szükségszerűségből létrejött emberi közösségnek, jogi keretek között
működő szervezetnek, hívő emberek önkéntes szövetségének vagy valami
egyébnek?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az Újszövetség szerint az egyház

Krisztus teste (1Kor 12,12.27; Kol 3,15). Vannak ugyan változó jogi keretei,
van negatív fordulatokban is bővelkedő történelme, és bizonyos szempont-
ból kétségtelenül meghatározza tagjainak gondolkodásmódja, vagyis van
egyfajta emberi karaktere. Az evangélikus egyház hitvallási iratai azonban
félreérthetetlenül arról beszélnek, hogy az egyház olyan közösség, amelyet
a Krisztusban hívők alkotnak, amelyben tisztán hirdetik az evangéliumot
és Krisztus rendelése szerint élnek a szentségekkel. Ez adja meg az egyház
statikusságát, hiszen ebben a tekintetben semmiképpen sem alkalmazkodhat
a változó világhoz anélkül, hogy feladná saját önazonosságát.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy hitvallási irataink fenti megál-

lapítása nem jelent életidegen merevséget, hanem éppenséggel az egyház
lényegét ragadja meg. Amennyiben valakinek mégis kedvezőtlen tapaszta-
latai volnának az egyházzal, az általában abból fakad, hogy annak valamiféle
torzulásával találkozott.

11. Megkülönböztetett szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miként látják a különböző vallások
egymáshoz való viszonyát. Vajon a világban élő különféle vallások – beleért-
ve ezúttal a kereszténységet is – egyenértékűek-e egymással? Minden vallás
tanításában ugyanazok az igazságok találhatók meg? Elegendő-e az erkölcsi
kérdésekben való állásfoglalások bizonyos fokú egyezése ahhoz, hogy a többi
vallás tanítását a saját hitünkkel egyenrangúnak tekintsük? Létezik-e egyet-
len, minden mást kizáró igazság?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyház alapjaiban különbözik más

vallási közösségektől, mert míg azok emberi feltételezéseken, tanításokon,
logikán alapulnak, addig az egyházat a Szentlélek gyűjti össze és szenteli

Választottakként

Isten népévé. Létezése Isten kegyelmes cselekvésén, tanítása Isten kinyilat-
koztatásán nyugszik.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a kereszténység nem egyszerűen

a világvallások egyike, hanem az egyetlen igazságot képviseli. Éppen ezért
nem szabad összemosnunk azokkal. Tisztázzuk, hogy az egyház elnevezés
egyedül a Krisztust Isten Fiának, valóságos Istennek és valóságos embernek
valló közösséget illeti meg. Ebből a szempontból kényes az unitárius kö-
zösség megítélése, amelyet ugyan gyakran tekintenek egyháznak, valójában
mégis egy külön vallás, hiszen nem fogadja el a Szentírásban és a hitvallási
iratokban rögzített tanítást Krisztus személyéről.

12. Evangéliumot hirdető szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miben látják az egyház feladatát, hiva-
tását. Nem tekintik-e idejétmúltnak hitvallási irataink megállapítását, amely
szerint az egyház feladata csupán az evangélium hirdetése és a szentségek ki-
szolgáltatása? Esetleg úgy gondolják, hogy volna az egyháznak ennél „moder-
nebb”, „életszerűbb” feladata is, például a rászorulók megsegítése, a közösségi
élet fellendítése vagy a lelki gondokkal küszködők tanácsolása?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyház addig egyház, amíg nem

az embereknek akar a kedvében járni és a változó elvárásoknak megfelel-
ni, hanem hűségesen megmarad eredeti, Krisztus által rábízott hivatásánál,
az evangélium hirdetésénél és a szentségek kiszolgáltatásánál. Természetes,
hogy az egyház a mindennapi gyakorlatban ennél sokrétűbb tevékenységet
végez, és felvállal minden olyan ügyet, amely nem ellenkezik Isten igéjével.
Ám ezeknek bele kell simulniuk az evangélium hirdetésére összpontosuló
mennyei mandátumába.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy ne akarjanak mást várni az egy-

háztól, mint amire annak hivatása van. Az egyház nem egyszerűen von-
zó és bensőséges közösség, ahol az emberek jól érezhetik magukat, hanem
Krisztus teste, amelyben a Szentlélek munkálkodik az igén és a szentségeken
keresztül.

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

13. Hitvalló szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit jelent számukra az evangélikus
egyházhoz való tartozás. Éles szembenállást és elzárkózást másoktól? Kül-
sőségekben megnyilvánuló hagyományokat? Maradi ragaszkodást olyan
elvekhez, amelyeken már régen túlhaladt a világ? Fontos-e, hogy melyik
felekezethez tartozunk? Van-e jelentősége egyáltalán annak, hogy egy adott
hitvallásosság keretei között éljük az életünket, vagy bátran lehet hívő ki-ki
a maga módján?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy nem a lelkiismeretünk szabad dön-

tésére van bízva az, hogy mit tekintünk igaz tanításnak, hanem a Szentírás
és az azt értelmező hitvallási iratok tartják hitünket a megfelelő mederben.
Krisztus szabadítása révén sok mindenre van szabadságunk, de arra nem,
hogy a „magunk módján” higgyünk, illetve hogy tetszés szerint válogas-
sunk a Szentírás és az egyház tanításai között. A hitvallásosság azonban
nem korlátoz, hanem útba igazít, hogy el ne tévedjünk a sokféle tanítás
között.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy nem általában a hit, hanem a Krisz-

tus-hit vezet üdvösségre. Ehhez szükségünk van arra, hogy megmaradjunk a
tiszta tanítás mellett. Ennek megfelelő kereteket ad a lutheri hitvallásosság,
amely változatlan formában – persze a maga idején „korszerűen” megfogal-
mazva – örökítette át az ősi apostoli hitet.

14. Apostoli szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy szerintük miben nyilvánulnak meg az
evangélikus kegyesség sajátosságai. Ismernek-e olyasmit, ami kimondottan
– adott esetben kizárólagosan – az evangélikus egyházra és az evangélikus
hívekre jellemző?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az evangélikus egyház történelme

nem Lutherrel és a reformációval kezdődik, hanem Krisztussal és az első
pünkösddel. A lutheri reformáció nem alapított új egyházat, nem vált ki egy
régebbiből, nem egyszerűsített és nem törölt el semmit, hanem tisztán tar-
totta és megőrizte az ősi apostoli hagyományt. Éppen ez az apostoliság adja
meg a kereteit és máig szilárd alapját az egyház tanításának és létezésének.

Választottakként

Az apostoliság értéke és ereje nem az ősiségében, a „hitelességében” rejlik,
hanem abban, hogy az egyház kétezer év alatt a Krisztus által adott alapra
ráépítve őrizte meg az evangéliumot.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy bár széles körben elterjedt véleke-

dés szerint az evangélikus egyház értéke a „lazaságában” és az „emberkö-
zeliségében” rejlik, az evangélium tükrében ezek a fogalmak semmiképpen
sem pozitívak. Az egyház feladata nem az, hogy vonzó legyen és kiszolgálja
az emberi elvárásokat, hanem az, hogy csonkítatlanul hirdesse az evangé-
liumot.

15. A tiszta tanítást hordozó szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy szerintük mi az egyház tanításának
legfontosabb üzenete. Változtak-e az elmúlt évszázadok alatt az egyház ta-
nításának súlypontjai? Milyen tanításoktól kell elhatárolnia magát az egy-
háznak? Léteznek-e napjainkban is a hitünket veszélyeztető tévtanítások?
Hogyan lehet ezek ellen védekezni?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyház tanítása minden korban

ugyanaz. A lutheri tanítás lényegét egy különlegesen hangsúlyos gondolko-
dásban, az úgynevezett kereszt teológiájában találjuk meg. A kereszt teoló-
giája olyan, emberi logika szerint értelmezhetetlen rendszer, amely minden
eseményt Isten mindenható és kegyelmes cselekvésének rendel alá. Ami
Isten szerepének és kizárólagosságának rovására előtérbe próbálja állítani
az ember cselekvését, engedelmességét vagy együttműködését, azt ma is
tévtanításnak kell neveznünk, és nem szabad elfogadnunk.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy bár napjaink közfelfogása szerint

minden igazságot meg kell tűrnünk egymás mellett, Isten igéjének tükrében
ma is tartózkodnunk kell azoktól a tévtanításoktól, amelyek kétségbe von-
ják Krisztus személyének és keresztjének kizárólagosságát. Ezekkel szemben
egyféle módon védekezhetünk: komolyan vesszük az evangéliumot, amely
Isten Krisztusban nekünk ajándékozott kegyelmében jelöli meg az üdvösség
egyetlen útját.

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

16. Megszentelt szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit értenek a szentség fogalma alatt.
Valamit, ami tökéletes? Olyasmit, aminek nincs köze a hétköznapokhoz?
Lehet-e az egyház szent, holott Jézus ebben a világban való szolgálatra hívta
el az övéit?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyház nem a tagjai, hanem Krisz-

tus személye miatt szent. Az Ószövetségben Isten önmagára hivatkozó kö-
veteléseként áll előttünk a választott nép szentsége (3Móz 19,2). Az Újszö-
vetségben mindez már Isten ajándéka (1Pt 2,9). Szentnek lenni annyit tesz,
mint Isten számára elkülönítve élni. Az egyház azért szent, mert Isten népe.
A Krisztus-hívő közösség akkor is szent, ha esendő, tagjai pedig bűnösök,
és nem élnek minden esetben Isten igéje szerint.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy az egyház szentsége nem jelent tö-

kéletességet, bűntelenséget, a világtól való elzárkózást vagy életidegenséget.
Azért vagyunk szentek, mert Isten megszentel bennünket. Ez a szentség nem
pusztán követelés, hanem ajándék. A hívő embereknek ehhez az ajándékhoz
méltó életet kell élniük (Ef 4,1; Kol 1,10).

17. Egyetemes szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen ökumenikus kitekintéssel
rendelkeznek. Milyen személyes tapasztalataik vannak a más felekezetű ke-
resztényekről a családban, az iskolában és egyéb közösségekben? Mit tudnak
a testvéregyházak, katolikusok, reformátusok stb. tanításáról, kegyességéről,
hagyományairól? Mi az, ami ezekből szimpatikus nekik? Mi az, amitől ide-
genkednek?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy Jézus Krisztus egy egyházat alapí-

tott, amely a bűn következtében szakadt részekre. Ebben a folyamatban
nemcsak a tiszta tanításnak az eretnekségektől való elhatárolása játszott
szerepet, hanem gyakran merőben emberi törekvések is: személyes sér-
tettség, kicsinyesség, politikai és hatalmi célok. Az ökumenikus mozgalom
célja nem az, hogy jogilag és szervezetileg egyesítse a Krisztusban hívőket,
az pedig a legkevésbé, hogy valamennyi keresztény „visszatérjen” valame-
lyik jelenleg önálló felekezetbe. Törekszik viszont arra, hogy minden ke-

Számon

tartottakként

resztény ember komolyan vegye az evangélium tanítását, és szembesüljön
azzal, hogy a Szentlélek nemcsak a saját felekezetében, hanem az egész
egyházban munkálkodik.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy az egyház egysége mindannyi-

unk felelőssége. Lényege nem a tolerancia és egymás kölcsönös megértése,
hanem a közös Krisztus-hit, amely összeköti a különböző hátterű keresz-
tényeket. Lényeges, hogy ismét rámutassunk helyes önértelmezésünkre:
a lutheri kereszténység nem „kivált” egy korábban meglévő közösségből,
hanem továbbvitte az apostoli hagyományt. Éppen ez adja meg egyházunk
ökumenikus felelősségét is, hiszen az ökumené alapja éppen az apostoli ha-
gyományhoz való következetes ragaszkodás.

Számon tartottakként

18. Istengyermeki szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy minek tekintik a keresztséget: előírt
vallási szertartásnak, családi hagyománynak, névadásnak, egyfajta „beavatá-
si” szertartásnak, emberi fogadkozásnak és hűségnyilatkozatnak vagy valami
egyébnek?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a keresztség szentség, amelyet ma-

ga Jézus hagyott egyházára (Mt 28,19–20). Nem emberi hagyomány tehát,
hanem Isten ajándéka, amelyben nem a keresztelő és nem a megkeresztelt,
hanem maga Isten cselekszik. Éppen ezért soha nem arra helyezzük a hang-
súlyt, amit a megkeresztelt vagy a szülők és keresztszülők vállalnak a keresz-
telés során – noha ez kötelezi őket és felelősséget ró rájuk –, hanem arra,
hogy a keresztség által Isten kegyelmesen cselekszik.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy miért szükséges a keresztség az

üdvösséghez. Szükséges azt is tisztáznunk, hogy miért hangzik el a keresz-
telési liturgiában még gyermekkeresztség esetén is a bűnök megbocsátására
vonatkozó kijelentés. A keresztség által leszünk új emberekké, az egyháznak
mint új, szent közösségnek a tagjaivá, és ebben kizárólag Isten kegyelmes
döntésének van szerepe.

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

19. Megerősített szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogyan élték meg a konfirmációjukat. A
tanulást és számadást vagy a gyülekezetbe való beépítés szándékát érezték-e
dominánsabbnak a felkészülés során? Formaságnak tekintik-e konfirmáci-
ójukat, vagy megtapasztalták a gyülekezet befogadó szeretetét?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy konfirmációjuk révén ők is el-

hívást kaptak arra, hogy részei legyenek a „bizonyságtévők fellegének”
(Zsid 12,1). A konfirmáció nem az úrvacsora titkainak megértésére való
képességet és a szentség méltó vételére való felkészülést jelenti – noha a
közgondolkodásban sajnálatosan ez él –, hanem azt, hogy az egyház épí-
tésének útja megnyílik az ember előtt. A felnőtté válás egyik lépcsőfoka
az, hogy észrevegyük: az egyház, illetve saját gyülekezetünk a mi szolgá-
latunka is számot tart.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a hitben való felnőtté válás nem

azt jelenti, hogy a mennyei titkok feltárulhatnak előttünk, hanem azt, hogy
megtaláljuk a helyünket Isten elhívott és megszentelt népében, illetve saját
helyi gyülekezetünkben.

20. Tanúságtévő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen módon lehetséges napja-
inkban bizonyságot tenni Krisztusról és váltságművéről. Van-e esélye ma
a templomi igehirdetésnek arra, hogy elérje az embereket az evangélium
üzenetével?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyház legfontosabb és valóban

egyedi szolgálata az evangélium hirdetése. Ezt a szolgálatot az egyház dön-
tően a felszentelt lelkészekre bízta, akik a szószéken hirdetik Isten igéjét. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy az egyház többi tagjának nem kellene Jézus
Krisztusról tanúskodnia. A keresztség révén mindannyian ezt a hivatást kap-
tuk, még ha a külső formák és keretek mindenki esetében különbözőek is.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a maga környezetében minden hí-

vőnek arra van mandátuma, hogy Krisztus személyéről és a benne ajándéko-
zott üdvösségről tanúskodjon. Erre egy mai fiatalnak is bőven van lehetősé-
ge, az erőt és a leleményességet pedig a Szentlélek adja hozzá (Mt 10,19–20).

Számon

tartottakként

21. Papi szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen kommunikációs formákat
használnak a mindennapokban (telefon, internet, e-mail, chat stb.).

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az Istennel való közvetlen kapcso-

latra mindenkinek megvan a módja. Isten az igében szólítja meg az embert,
az ember pedig imádságban érheti el őt. Az egyetemes papság elve alapján
ugyan Isten közvetítőket – a nyilvános igehirdetéssel megbízott, arra kikül-
dött és felszentelt személyeket – használ fel arra, hogy evangéliumát célba
juttassa, ám minden megkeresztelt hívőnek megvan a maga sajátos papi szol-
gálata. Istent ugyanis közvetítők nélkül is meg tudjuk szólítani.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy mit is jelent a gyakorlatban az egye-

temes papság elve, amely éppenséggel a lutheri teológia sajátja. Feltétlenül
tisztáznunk kell, hogy a hívő embernek ez a kiváltságos ajándéka nem teszi
haszontalanná vagy feleslegessé az evangélium hallgatását, az istentiszteleten
való részvételt. A másokért való könyörgés azonban mindannyiunk számára
nyitva álló lehetőség és kötelesség.

22. Segítő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit jelent számukra a közösségért
végzett szolgálat. Hol és milyen hasonló tevékenységet végeztek már iskolai
keretek között, önkéntesként vagy más egyéb módon? Mit gondolnak az
efféle szolgálatvégzésről? Van-e szerintük komolyabb jelentősége társadalmi,
közösségi, diakóniai szempontból?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy Isten új élettel ajándékozza meg ki-

választott és megszentelt népét. Az új élet pedig azt jelenti, hogy minden
felebarátunkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat. Jót kell cselekednünk
minden embertársunkkal, mégpedig minden érdek vagy a viszonzás reménye
nélkül. Jócselekedeteinkért Istentől sem számíthatunk külön jutalomra, mert
azok természetes következményei a tőle kapott hitünknek (Lk 17,10).

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy minden gyülekezetben megvan

a tere és lehetősége a segítő szolgálatnak, a diakóniának. A hit által való
megigazulás sarkalatos lutheri tanítása nem jelenti azt, hogy a keresztény
embernek ne kellene minden alkalommal szolgálatot vállalnia felebarátai

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

érdekében. A feladatunk az, hogy meglássuk a saját gyülekezetünkben ennek
a helyét és módját.

23. A megfelelő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogyan látják a saját gyülekezetük helyze-
tét, lehetőségeit. Mit tartanak a gyengeségeinek, mit az erősségeinek? Mit
kellene adott esetben megváltoztatni? Mi az, amivel ők maguk is hozzájá-
rulhatnak a gyülekezet megújulásához, növekedéséhez?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy Isten mindannyiunkat ugyanarra a

reménységre és szolgálatra hívott el. Az egyházban és a konkrét gyülekezet-
ben is mindenkinek megvan a maga sajátos funkciója, és ezek között nincsen
fontossági vagy tekintélybeli rangsor (1Kor 12,12–30). Bármilyen szolgálatra
kaptunk is elhívást, annak végzéséhez a Szentlélektől kapjuk az erőt. Egyet-
len vezérfonalat kell a szemünk előtt tartanunk: szolgálatunk minden for-
májának az egyház valódi és sajátos megbízatását, az evangélium hirdetését
kell segítenie és erősítenie.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy milyen feladatokat tudnak vállalni

a gyülekezet megerősítése érdekében. A gyülekezetükre nem tekinthetnek
kívülállókként: meg kell lelniük a saját helyüket, és meg kell találniuk a mó-
dot, amellyel ők is hozzájárulhatnak az egyház épüléséhez.

Megszólítottakként

24. Növekedő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miben látják az egyház valódi erejét.
Hogyan lehet vonzó az egyház? Mi az, ami erősít, épít egy gyülekezetet? Ho-
gyan lehetne elérni, hogy a hívő közösség lélekszáma és ereje ne csökkenjen,
hanem növekedjen?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az egyháznak egyetlen útja van: meg-

maradni Krisztustól kapott hivatása, az evangélium hirdetése mellett. Ha
sikeres ez a szolgálat, ha nem – mármint emberileg nézve, statisztikai ér-

Megszólítottakként

te lemben –, az egyház akkor sem fordulhat más irányba. Az újszövetségi
iratok tanúságtétele szerint az egyház növekedése nem akkor következett
be, amikor a keresztények megpróbáltak a körülöttük lévők kedvében járni,
hanem akkor, amikor terjesztették az evangéliumot (ApCsel 6,7).

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy az egyház sikerességét nem lehet a

világi közösségekre alkalmazható statisztikai adatokkal lemérni. Az egyház
szolgálata nem attól sikeres, hogy minél többen csatlakoznak hozzá, hanem
attól, hogy csonkítatlanul képes megszólaltatni a Krisztust hirdető evangé-
liumot. Meg kell tanulnunk kiszakadni a számok bűvköréből, és felfedezni
az evangélium, a keresztről szóló beszéd erejét!

25. Hitelesítésre nem szoruló szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy kiket tartanak a környezetükben hite-
les, megbízható embereknek. Mi az oka annak, hogy valakit hitelesnek vagy
éppen hiteltelennek tekintenek? Mi adja meg az evangélium hitelességét?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az evangélium hitelességét nem em-

beri tényezők biztosítják, hanem maga Krisztus. Isten igéje minden emberi
akarat és hozzájárulás nélkül is eléri a célját, hiszen azt nem az ember, hanem
maga a Szentlélek hirdeti (Zsid 4,12). A Szentlélek hitre juttat mindenkit,
akit akar, még akkor is, ha maga az evangélium hirdetője nyilvánvalóan hi-
teltelen és bűnös életet él.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy Isten igéjének az ereje önmagában

rejlik. Természetesen szükség van a megfelelő emberi példákra, de az evan-
gélium azért éri el a célját, mert benne és általa maga Krisztus munkálkodik.
Meg kell tanulnunk azt, hogy Isten igéjének győzelmét az emberi tényezők-
től függetlenül is komolyan vegyük!

26. Hittel megajándékozott szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit jelent számukra a hit. Mi mindent
nevezünk nyelvünkben hitnek? Mit fejez ki a bizalom fogalma? Hogyan szü-
lethet meg az ember szívében a hit? Igaz-e az, hogy önmagában a hit üdvözít,
függetlenül attól, hogy miben vagy kiben hisz az ember?

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a hit nem az ember teljesítménye és

nem is valamiféle vallásos érzés, hanem Isten ajándéka. Hitet a Szentlélek
teremt a szívünkben, mégpedig az evangélium hirdetése nyomán. Ennek a
hitnek a tartalma az, hogy készségesen elfogadjuk Isten cselekvését, Krisz-
tusnak a kereszten bemutatott áldozatát, és rábízzuk az életünket az ő dön-
téseire.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a hit nem látható és nem mérhető,

annak meglétét, valódiságát egyedül Isten képes megvizsgálni. A hit nem
az ember válasza Isten kezdeményezésére, hanem Istennek az az ajándéka,
amely feltárja irgalmas cselekvését, amely előtt emberi ésszel értetlenül áll-
nánk. Hitünk alapja nem különleges eseményekben, csodákban vagy szemé-
lyes élményekben gyökerezik, hanem a kereszt evangéliumában.

27. Krisztust megismerő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy vajon miben látják az evangélium
lényegét. Miről kell tanúskodnia az egyháznak? Mit tartanak ma az embe-
rek Jézus Krisztusról? Mennyiben tér el a napjainkban divatos Jézus-kép a
Szentírásban és az egyház tanításában megismerhető Krisztus személyétől?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az evangélium nem az emberek irán-

ti szeretetről, békességről és az emberi kegyességről szól, hanem Krisztus
személyének és váltságművének páratlanságáról. Az evangélium a maga
teljességében mutatja be Krisztust, aki valóságos Istenként emberré lett, és
a kereszten mindenféle emberi közreműködés, előzetes feltétel és utólagos
engedelmesség nélkül megváltotta az embert. A kereszt evangéliuma Krisz-
tust megváltóként mutatja be, nem pedig példaadó emberként, a szeretet
tanítójaként vagy valamilyen misztikus mesterként.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a valódi Jézus Krisztus nem az em-

beri spekulációk terméke, hanem az, akinek a Szentírás bemutatja: valóságos
Isten és valóságos ember. A napjainkban divatos „alternatív”, „valóságos” Jé-
zus-képek mögött a bűn Isten szavát kétségbe vonó törekvése húzódik meg.
Krisztusról nem újfajta, hanem hiteles információkkal kell rendelkeznünk:
a hitelességet pedig egyedül Isten igéje szavatolja.

Megszólítottakként

28. Önmagunkat megismerő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miben látják az emberi természet
lényegét. Hogyan vélekednek az egyháznak arról a tanításáról, amely szerint
az ember fogantatásától kezdve bűnös? Mit jelent számukra a bűn?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy Isten igéje az emberről mint eleve bű-

nös teremtményről beszél. Ez nem a ténylegesen elkövetett bűnöket jelenti,
hanem az úgynevezett eredendő bűnt, amely nem valóságos cselekvés, ha-
nem egy állapot, amelynek kialakulásában az embernek semmilyen szerepe
sincsen. Az evangélium tanúsága szerint az ember a bűneset következtében
elveszítette az Isten iránti bizalom képességének a csíráját is. Élete és üdvös-
sége ennek következtében egyedül Isten kegyelmének a függvénye.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy bár napjaink emberképének jel-

lemzői az önállóság, a függetlenség és a nagykorúság, Isten igéje az embert
a bűneset következtében teljesen elveszett teremtményként mutatja be, aki
egyrészt alapvetően ki van szolgáltatva a bűnnek, másrészt pedig teljesen
rászorul Isten kegyelmére. Ebből az következik, hogy az üdvösségben sem-
milyen részünk sincs, hanem minden Isten kegyelmes akaratának és cselek-
vésének az eredménye.

29. Megszabadított szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogyan élik meg, miben érik tetten életük-
ben a szabadságot. Mi jelenti számukra a szabadság értékét? Mitől szeret-
nének szabadok lenni? Mi az, ami elveheti az embertől a szabadságot vagy
korlátozhatja azt?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az evangélium szabadságot hirdet

az embernek. Krisztus nélkül ugyanis az ember nem szabad, hanem a bűn
szolgája (Róm 6,6). A kereszt megszabadít minden olyan törekvéstől, amely
Isten kegyelmes akarása és cselekvése helyett az emberi erőfeszítést igyekszik
a középpontba helyezni. A Szentírás arról tanúskodik, hogy ennek következ-
tében az ember egész élete átrendeződik (1Kor 6,12; Gal 3,28).

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a valódi szabadság nem azonos az

öntörvényűséggel, a sehova sem tartozással és a felelőtlenséggel. Nagyon is
komolyan kell vennünk az ördög életet romboló, megkötözöttségbe taszító

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

hatalmasságát, és tudnunk kell, hogy attól csak Krisztus keresztje révén lehet
szabadulni. Az igazi szabadság az Istenre hagyatkozás és a neki alávetett élet,
az istengyermekek szabadsága (Gal 4,1–7).

30. Megújított szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy a döntéseiket általában milyen szem-
pontok szerint szokták meghozni. Milyen törekvések, hatások és érdekek
befolyását érzik a mindennapokban? Van-e az embernek szabad akarata?
Hol húzódnak ennek a szabadságnak a határai?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a Szentírás és hitvallási irataink ta-

núsága szerint a bűneset következtében az ember szabad akarata meglehe-
tősen korlátozott. A hétköznapi életben van ugyan bizonyos szabadságunk,
de alapvetően minden cselekvésünk felett ott van a bűn hatalma, amely rossz
irányba befolyásol bennünket. A szabad akarat hiánya legsúlyosabban az
Istennel való kapcsolatunkban jelentkezik: magunktól ugyanis képtelenek
vagyunk Istenben bízni és szavát igaznak elfogadni. Krisztus ettől a szolga-
ságtól szabadít meg bennünket, amikor új emberré tesz.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy napjainkban az ember nagykorú-

ságának és öntudatos függetlenségének hangsúlyozásával veszedelmes úton
járunk, minthogy olyasmit hirdetünk, ami alapvetően nem is létezik, illetve
ami mögött ott áll a bűn istentagadó hatalma.

31. Megvigasztalt szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit jelent számukra a szenvedés. Mi-
lyen módon találkoztak vele a környezetükben vagy a saját életükben? Mit
gondolnak Isten hatalmáról és szeretetéről, amikor a szenvedéssel szembe-
sülnek? Hogyan lehet a szenvedést leküzdeni?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a lutheri tanítás – a kereszt teoló-

giája – egyik sarkalatos pontja az, hogy Isten elrejti önmagát, és időnként
úgy cselekszik, hogy azt az ember nem érti meg, mert nem illik bele az ál-
tala felállított logikába. Krisztus szenvedése és halála maga is ilyen esemény
volt. Isten azonban ilyen helyzetekben mindig előkészíti a szabadulás útját

Megszólítottakként

is. A Szentlélek az evangéliummal megvigasztalja és megerősíti a földi za-
rándokútját járó egyházat.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy Krisztus közösségéhez tartozni

nem jelent feltétlenül felhőtlen boldogságot és megelégedést. A kereszthor-
dozás szerves része tanítványságunknak (Mk 10,30; Lk 9,23–24). Egyedül
a hitünk révén tudunk felülemelkedni a nehéz helyzeteken, a szenvedésen.
A hívő ember feladatai közé tartozik az erőtlenek vigasztalása is. Ezt a
szolgálatot egyedül a kereszt erejét megszólaltató evangélium révén tudjuk
elvégezni.

32. Üdvözített szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mennyiben motiválja hitüket a végső
reménység, a mennyország, az üdvösség ígérete. Letűnt korok vallási hagyo-
mányaként tekintenek-e minderre, vagy a mai hívők számára is fontosnak
tartják? Hogyan képzelik el a Biblia által jelképekben és jelenésekben elbe-
szélt mennyországot?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a Biblia és az egyház tanítása sze-

rint Krisztus kereszthalála az üdvösségre nyitott utat azoknak, akik hisznek
benne. Az üdvösség a bűntől, az ördög hatalmából és az Isten ítéletétől való
megszabadulást jelenti. Ez Isten ajándéka, amely a hitünk révén már ebben
a világban is a miénk, kiteljesedni azonban csak az örök életben fog.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy bár az egyház és a hívő ember eb-

ben a világban végzi szolgálatát, reménységünk mégis túlmutat az e világi
dimenziókon. A mennyországról és az örök életről csak kevés információnk
van (Mt 22,30), aminek oka minden bizonnyal az, hogy most még nem is kell
a részletekről tudnunk. Az azonban bizonyos, hogy Jézus megígérte, hogy az
övéinek lesz helyük a mennyben (Jn 14,2).

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

Összegyűjtöttekként

33. Elfogadó szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miért fontos számukra az istentiszte-
leti közösség és ünneplés. Amennyiben nem szívesen vesznek részt abban,
akkor mi az oka ennek? Mit tartanak az istentisztelet legfontosabb részének?
Mi az istentisztelet célja? Szükséges-e a keresztény élethez a templomi kö-
zösség, vagy azt a magánszféra intimitásában kell átélnünk?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az istentisztelet nem az önmegvalósí-

tás alkalma, hanem a mennyei Krisztus-ünnep előkészülete, amelyen nem a
kreativitásunkat éljük ki, hanem örömmel, engedelmesen és alázattal simu-
lunk bele az egyház Krisztus-ünneplésébe. Formái ugyan változnak az idők
során, de a lényege nem: ez pedig nem egyéb, mint az evangélium hirdetése
és Krisztus jelenlétének ünneplése az úrvacsora szentségében.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy az istentisztelet nem ember-, ha-

nem Krisztus-központú esemény, amelyen nem Isten a mi vendégünk, ha-
nem ő látja vendégül a gyülekezetet. Nem pusztán a közösségi élményt kell
tehát mögötte keresnünk, hanem Isten személyes jelenlétét.

34. Bűnbánó szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy kerültek-e már olyan kellemetlen
helyzetbe, amikor úgy érezték, hogy nem illene ott lenniük, ahol voltak.
Zavarja-e őket az, hogy az istentiszteleten a gyónás révén folyamatosan em-
lékeztetik őket bűnös voltukra, holott gyakran nem is érzik magukat annak?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy a bűnvallásra azért van szükség az

istentiszteleten, mert ott a bűnös ember áll a szent Isten színe elé: ez pedig
nem mehet végbe másként, csak a saját bűnösségünk meglátásával és az
afeletti rettegéssel (Ézs 6,5). Bűneink következtében megszakadt az Isten-
nel való közösségünk. A tőle kapott feloldozás nélkül ez a közösség nem is
állhat helyre.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a bűneinket nem a lelkésznek

gyónjuk meg, hanem minden esetben Istennek. Bűnös voltunkat nem is

Összegyűjtöttekként

egymáshoz képest kell méregetnünk, hanem Isten szentségéhez. Amikor a
feloldozás szavait halljuk, akkor sem a lelkész személyére kell tekintenünk,
hanem Krisztus keresztjére és Isten kegyelmére.

35. Szemlélődő szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen igényük van a spiritualitásra.
Hol tudják ezt megélni? Jelent-e spirituális élményt számukra az istentiszte-
let? Mi az imádság jelentősége?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az istentiszteleten Krisztus az igazi

főszereplő, nem pedig a lelkész vagy a gyülekezet. Őt ünnepeljük, aki ti-
tokzatos módon közöttünk van az igében és a szentségekben. A reformáció
utáni korszakban sajnos szürkülni kezdett az istentiszteleti életünk, és egyre
inkább azok az elemek kerültek előtérbe, amelyek az észnek, a racionális
gondolkodásnak szóltak, vagy amelyek révén – például egy igehirdetésben
– valami újat tanulhatott a gyülekezet. Holott az istentiszteletnek komoly
szemlélődő, dicsőítő és imádságos jellege van.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a keresztény embernek nem kell

idegen vallások – például a buddhizmus – eszközeihez nyúlnia azért, hogy
spirituális éhségét csillapíthassa. Az egyház olyan spirituális kinccsel rendel-
kezik, amelyet istentiszteleti életünkben szükséges felhasználnunk. Ebben a
tekintetben érdemes tanulnunk az imádkozó Luthertől. (Megfelelő anyagot
találunk hozzá az Evangélikus Énekeskönyv imádságos részében és még bő-
ségesebben a Gyülekezeti liturgikus könyvben.)

36. Igehallgató szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy mit várnak egy templomi igehirdetés-
től. Milyennek képzelik a jó prédikációt? Mitől válhat érdekessé egy igehir-
detés? Mit tartanak az igehirdetés lényegének? Helyettesíthető-e valamivel
az igehirdetés?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az igehirdetés nem emberi szónok-

lat, hanem Isten igéje. A tartalma éppen ezért nem lehet más, mint bizony-
ságtétel a Krisztusban ajándékozott megváltásról. Nem az észre vagy az

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

érzelmekre hat, nem is gondolatokat akar indítani vagy kérdéseket felvetni,
nem gyönyörködtetni szeretne, és végképp nem szabad az igehirdető saját
meglátásait közvetítenie, hanem tényeket közöl Isten Jézus Krisztusban
megtapasztalt irgalmáról. Az elhangzott prédikáció nyomán a Szentlélek
végzi titokzatos, hitet teremtő munkáját. Az igehirdetés az istentisztelet
egyik csúcspontja: a lutheri felfogás szerint elhangzását követi a hitvallás,
amelyben az evangélium révén megvilágosodott gyülekezet megvallja Is-
tenben való hitét.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy a lutheri tanítás szerint az egyház

az igehirdetésben nem erkölcsprédikációt tart, nem kegyes szólamokat vagy
nagy ívű retorikai futamokat szólaltat meg, hanem a Krisztus keresztjére
mutató evangéliumot.

37. Krisztussal átélt közösségi szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy miben látják az úrvacsora jelentősé-
gét. Van-e értelme azon vitatkozni, hogy mit jelent Jézus Krisztus valóságos
jelenléte a szentségben? Fontosnak érzik-e a szentség ünneplését, illetve vé-
telét az istentiszteleten, vagy kívülállóként élik meg azt?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az úrvacsora az istentisztelet egyik

csúcspontja. A lutheri istentisztelet-értelmezés elképzelhetetlennek tartja,
hogy a vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet ne ünnepelje az úrvacsorát.
Az úrvacsorában titokzatosan jelen van Krisztus, így ünneplésekor átéljük a
Krisztus-test egységét, az Urunkkal, valamint a mennyei és a földi egyházzal
való közösséget.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy napjainkban úrvacsorai tanítá-

sunk és gyakorlatunk több ponton végzetesen sérült. Tárjuk fel előttük,
hogy az úrvacsora nem bűnbánati aktus, hanem örömünnep, és hogy Lu-
ther nem a ritka, hanem a rendszeres úrvacsorázásra hívta fel kortársai
figyelmét. (Magyarázzuk meg a Kis káté gyakran félreértett előszavát is,
amelyben az évi legalább négy úrvacsoravételt annak tükrében kell értel-
meznünk, hogy Luther előtt általában évente egyszer vettek úrvacsorát a
hívek.)

Összegyűjtöttekként

38. Megáldott szerepben

Kérdezzük meg a fiatalokat arról, hogy milyen áldásformulákat ismernek.
Hogyan értelmezik az áldás fogalmát? Mit jelent számukra az istentisztelet
végén elhangzó áldás? Van-e jelentősége számukra ma annak az áldásnak,
amelyet a konfirmációjuk alkalmával kaptak? Részesültek-e már más alka-
lommal, más közegben – például a családban – személyes áldásban?

Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy az áldás nem egyszerű jókívánság

és nem is egyfajta helyzethez illő, érzelmeket közvetítő igei illusztráció. Az
áldás Isten kegyelmes ígérete, amely arra vonatkozik, hogy jelenléte, sze-
retete, irgalma be fogja tölteni az életünket. Liturgikailag az istentiszteletet
lezáró aktus, amelynek ezen a ponton különös jelentősége van: a templomba
érkező, bűnei terhe alatt roskadozó gyülekezetet az istentisztelet végén arról
biztosítja az Úr, hogy nem lesz többé egyedül, hanem ő maga járja tovább
vele az e világi zarándokutat.

Beszélgessünk a fiatalokkal arról, hogy Krisztus népe soha nincs magá-

ra utalva. Miután az istentiszteleten átéltük Krisztus jelenlétét, a világba
visszatérve sem marad el tőlünk. (Illusztrációként elmondhatjuk, hogy az
ókori és kora középkori templomok bejárata fölé belülről a „Pantokrátor”, a
mindenen uralkodó Krisztus képét festették, jelezve a híveknek: ha kilépnek
az ellenséges világba a templom védett falai mögül, Krisztus hatalma ott is
hatalom marad.)

IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK

Gyermekkatekézis

Bevezetés

Bevezetés

A munkaprogramot 5–10 éves gyermekek részére készítettem. Olyan gyer-
mekekre gondoltam, akik még csak első vagy második évben jönnek a gyer-
mekalkalmakra. (De talán azok a gyermekek is be tudnak kapcsolódni ebbe
a tematikába, akik harmadik éve rendszeres résztvevői az alkalmaknak.)

Pedagógiai szempontból fontosnak tartom, hogy évről évre ismétlődje-

nek a legfontosabb témák. Ebben segítségünkre van az egyházi év is, hiszen
minden évben készülünk karácsonyra, húsvétra, pünkösdre.

Tematikámban igyekeztem tehát az egyházi év rendjét segítségül hívni,

de nemcsak a nagy ünnepeknél, hanem az egyes időszakoknál is. Advent-
ben minden alkalom karácsony mondanivalóját szólaltatja meg a bibliai igék
tartalmának kifejtésével. Ugyanígy épülnek fel a nagyböjt és a húsvét utáni
időszak témái is. Ezért egy-egy témakör témái korlátozottan ugyan, de fel-
cserélhetők.

Az őszi időszak a gyülekezet közösségébe való bevezetést szolgálja. Érint-

jük már reformáció ünnepét, halottak napja kapcsán az elmúlás, az örök élet
témáját is. Ebben a szakaszban elsősorban az ismeretátadás a cél, ezt juttat-
ja kifejezésre az összefoglaló cím: Tanítványi közösségbe lépünk. Fontosnak
tartom, hogy a gyermekek hallják: ez a közösség, a templom, a gyülekezet a
lelki otthonuk, ahol Isten igéje adja meg azt az egészséges táplálékot, amelyre
a léleknek szüksége van.

A húsvét utáni időszak azután ezekre a megszerzett ismeretekre vissza-

utalva a gyülekezet közösségében való aktív életre buzdít. Keressük azokat a
lehetőségeket, azokat a szolgálati területeket, amelyeket mi tudunk vállalni
a gyülekezetben.

A foglalkozásokat nem egyéni időtöltésként képzelem el, hanem olyan

tevékenységekként, amelyek által keresztyén lelkiségünk, közösségünk épül.

GYERMEKKATEKÉZIS

Egy-egy alkalom felépítése egészen egyszerű is lehet. Énekkel vagy ének-

tanulással kezdjük. (Ehhez adok javaslatot is, bár tudom, hogy nem lehet
minden alkalommal új éneket tanítani. Ezért használja ki-ki saját belátása
szerint.) Ezután jön az invokáció, amelynél keresztet is vethetnek a gyer-
mekek (illetve megtaníthatjuk őket a keresztvetésre vagy mindjárt az első
alkalommal, vagy akkor, amikor alkalmasabbnak találjuk). Ezután olvasha-
tunk zsoltárt, vagy rögtön az imádság jöhet. (Az énekeskönyvünkben 18–39.
szám alatt szereplő zsoltárok felolvasását javaslom. Később ez átalakulhat
úgy, hogy a gyermekek váltakozva olvassák: a keretverset együtt, az első
két sort a fiúk, a második két sort a lányok, és így tovább.) Ezután jöhet az
ige feldolgozása, majd az ige megtanulása. Végül imádság (mondjuk el a
Miatyánkot is mindig) és ének. A foglalkoztatás csak ezután következzen.

Áldott alkalmakat kívánok!

Tanítványi közösségbe lépünk

A keresztség

Bibliai ige: „…neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1c)
Énekjavaslat: EÉ 296/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Van, akit nevén tudok szólítani közületek. Például Laurát.
Van, akinek nem tudom a nevét. Például a tiédet. (Megkérdezem mindenki
nevét, akit még nem ismertem.) – Most már én is tudom mindenki nevét.

De van valaki, akinek nem kell bemutatkoznunk, mert anélkül is tudja a

nevünket. Sőt! Már abban a pillanatban tudta, amikor megszülettünk. Tud-
ta, hogy téged Laurának, Dominiknak stb. neveznek. S egy napon, amikor
szüleitek elhoztak benneteket a templomba, akkor hangosan is kimondta a
neveteket – Laura, Dominik stb. –, és még hozzátette: megkeresztellek téged.

Ő az Isten. És azóta az övéi vagyunk. Nemcsak ti, gyerekek, hanem mi is.

A felnőttek. Anya, apa, nagymama, nagypapa, óvó néni, tanító néni. Mert
egyszer, régen minket is a nevünkön szólított.

Van Istennek egy könyve: a Biblia. Ott ezt olvassuk egy helyen: „…ne-

Tanítványi közösségbe lépünk

veden szólítottalak, enyém vagy.” Az övéi vagyunk – mondja Isten –, mert
nevünkön szólított. Ezért fogunk ismerkedni vele itt a templomban, amikor
találkozunk vele és egymással, és tanuljuk szavait, igéjét.

Foglalkozás
Sok gyermek keresztelőjéről készítenek ma már videofelvételt. A legjobb
az lenne, ha a foglalkoztatás ma azzal telne, hogy egy gyermek (aki remél-
hetőleg jelen is van) keresztelőjét közösen megnézzük. A hitoktató közben
magyarázhat, vagy előtte szempontokat ad a gyermekeknek, hogy mire fi-
gyeljenek. Lehet, hogy érdemes egyes részeket gyorsítani, hogy a lényegre
minden gyermek tudjon koncentrálni.

A templom

Bibliai ige: „Boldogok, akik házadban laknak…” (Zsolt 84,5)
Énekjavaslat: EÉ 529/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Szükségünk van sok, különféle házakról készült képre. Feltétlenül legyen
közöttük panelház, családi ház, sorház, lehet esetleg régi parasztház, faház,
felhőkarcoló.)

Milyen házban laktok? Meséljetek a házatokról/lakásotokról! Hogyan néz

ki? Milyen színű? Milyen helyiségek vannak benne? Van-e saját szobátok?
Hol szerettek a legjobban tartózkodni? Milyen bútorok vannak benne?

Most rajzolok nektek egy nagyon különleges házat. De biztosan meg fog-

játok ismerni.

Ez a ház az Isten háza. Ő lakik benne. Vele lehet ott találkozni. Milyen ház

az Isten háza? (Hogyan van berendezve, minek mi a neve, saját templomunk
sajátosságait emeljük ki, ne feledkezzünk meg a toronyról, a harangokról és
a torony tetején található keresztről sem. Beszélgessünk a benyomásokról,
amelyek a templomban érnek bennünket, például a templom illata, az or-
gona hangja, a csend.)

Aki eljön a templomba, hallgathatja Istent, mert ő beszél hozzánk. Mikor?

– Minden vasárnap. De mi is beszélhetünk hozzá énekkel, imádsággal. Erre
való a vasárnap – nemcsak pihenésre, kirándulásra, alvásra vagy tanulásra,

GYERMEKKATEKÉZIS

hanem arra, hogy találkozzunk Istennel, hallgassuk őt, beszéljünk vele, vele
és egymással együtt legyünk.

Foglalkozás
Most kellene, hogy sor kerüljön a templomlátogatásra. Hogy a gyermekek
a legbelső zugát is végigjárhassák, „birtokba vegyék” a templomot, mindent
megfoghassanak és mindent megkérdezhessenek, hallják a harang(ok) és
az orgona hangját. Ezután együtt énekelhetnek, hogy hangjuk hangzását is
megfigyelhessék. Ezzel már leköthetjük a figyelmüket, és foglalkozhatunk
azzal, hogy hogyan helyes viselkedni a templomban. Megtaníthatjuk őket az
imádság testtartására, az éneklés módjára, az oltár előtti térdelésre, beszél-
hetünk az öltözködésről és még sok minden másról.

A Biblia

Bibliai ige: „A teljes Írás Istentől ihletett…” (2Tim 3,16)
Énekjavaslat: EÉ 258/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Nagyon különleges könyvet tartok a kezemben. Nincsenek benne mesék –
de vannak nagyon szép történetek. Vannak versek is, és komoly, felnőtteknek
szóló szavak is. Mégsem ez teszi különlegessé. Hanem az, hogy benne Isten
szava, más szóval Isten igéje olvasható. Le van írva benne, hogy mit kér, mit
akar tőlünk Isten.

Le van írva az is, hogy mit ajándékoz nekünk az Isten. Egyetlen más könyv

sincs, amelyben Isten szólna hozzánk. A könyv neve: Biblia, Szentírás, Írás.

Minden templomban találunk Bibliát. Az oltáron van. Ebből a könyvből

olvasunk fel minden istentiszteleten több szakaszt is, ebből a könyvből tanu-
lunk meg mi is egy-egy mondatot minden istentiszteleten. Ebből a könyvből
tanítanak nektek Istenről történeteket az óvó nénik, a hitoktatók. (Tanulta-
tok-e már?)

Isten igéjének, amelyet a Bibliában olvasunk, ünnepe is van. Reformáció

ünnepének hívják. Nemsokára elérkezik reformáció ünnepe. Mától kezdve
minden alkalommal, amikor találkozunk, készülünk rá együtt.

Tanítványi közösségbe lépünk

Foglalkozás
Fontosnak tartom, hogy minden gyermek kézbe vehessen ezen a napon egy
Bibliát, mégpedig nem képest, hanem „igazit”. Vegyék kézbe, szagolják meg,
lapozzanak bele, mondják el a benyomásaikat róla. Akik tudnak olvasni, bo-
garásszák, olvassanak fel egy-egy számukra megragadó mondatot. Keressük
meg együtt az Újszövetség kezdőlapját, hasonlítsuk össze az Ószövetség és
az Újszövetség vastagságát. A mai nap bibliai igéjét keresse meg minden
gyermek. (Természetesen segítsünk nekik.)

A reformáció ünnepére való készülődést úgy képzelem el, ahogyan ka-

rácsonyra készülünk. Készítsünk elő egy képet a Bibliáról, amelyet vágjunk
annyi részre, ahány vasárnap vagy találkozási alkalom van még reformáció
ünnepéig. Az első részt ma ragaszthatjuk fel egy lapra.

Együtt

Bibliai ige: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.”
(ApCsel 4,32)
Énekjavaslat: EÉ 271/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Meséljetek a családotokról! Kik tartoznak a családba? Milyen közös tevé-
kenységeitek vannak? Milyen szokásaitok vannak? (Mikor kel fel a család?
Mikor fekszetek? Hogyan töltitek az estéket? Mit csináltok hétvégén? Ki ké-
szíti a reggelit/ebédet/vacsorát? Ki mit tesz a családért?) Jó-e együtt lenni a
család közösségében?

Meséljetek az iskolátokról/óvodátokról! Kik járnak a ti osztályotokba/

csoportotokba? Hány fiú, hány lány? Milyen közös tevékenységeitek vannak?
Kivel szeretsz leginkább együtt lenni? Vannak-e közös szokásaitok? (Például
együtt ebédelnek, imádkoznak a nap kezdetén, „egyenruhát” viselnek.) Jó-e
együtt lenni az osztály közösségében?

Mindannyian tagjai vagyunk egy család közösségének, egy iskola (mun-

kahely) közösségének, de mi most itt sem a családunk, sem az iskolánk kö-
zösségében nem vagyunk. Nekünk Isten adott még egy közösséget, egy nagy
családot: ez a gyülekezet, vagy más szóval az egyház.

Kik tartoznak ebbe a lelki családba? Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek,

GYERMEKKATEKÉZIS

fiúk és lányok, férfiak és nők, jókedvűek és szomorúak, egészségesek és be-
tegek, tanulók és dolgozók… Milyen közös tevékenységeink vannak? Együtt
olvassuk és hallgatjuk Isten igéjét. Szeretjük Istent, és követni akarjuk őt,
összegyűlünk istentiszteletre, együtt énekelünk, imádkozunk. Vannak kö-
zös szokásaink is. (A gyülekezetben kialakult szokásokról is lehet beszélni,
beszélgetni. Pl. gyermekek karácsonya, gyülekezeti nap, közös táborozások
stb.) (Azt tartom fontosnak, hogy a gyermekek átéljék, hogy a templom,
a gyülekezet lelki otthonuk, ahol egymással testvéri közösségben vannak.
Ahol az emberek megfogják egymás kezét, figyelnek egymásra, ahol tudják,
hogy egymáshoz tartoznak. Ha városban vagyunk, és a gyermekek csak itt
találkoznak egymással, külön is tudatosítsuk bennük, hogy ők mind Isten
családjának tagjai, egymáshoz tartoznak.)

Foglalkozás
Mutassunk be képeket a gyülekezet életéből! A képeken keresztül ismertes-
sük meg őket a gyülekezet legmeghatározóbb felnőttjeivel, a felügyelővel, a
kántorral, az intézményvezetővel, a legidősebb emberrel… Ha lehetséges,
hívjuk el valamelyiküket erre az alkalomra. A képekhez kapcsolódva élmé-
nyeket, benyomásokat, emlékeket mondjunk el, hadd kapjanak kedvet a
gyermekek arra, hogy legközelebb ők is részt vegyenek egy-egy programon.

Az öröm

Bibliai ige: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4)
Énekjavaslat: EÉ 54/5.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Amikor kislány voltam, több mindent gyűjtöttem: papírszalvétát, kártya-
naptárt. (Ha felnőttek is vannak jelen, kérdezzük meg őket, hogy ők mit
gyűjtöttek.)

Ti gyűjtötök-e valamit? Mit lehet gyűjteni? (Babákat, kisautókat, csoko-

ládét, legót…)

Az az ige, amelyet ma tanulunk meg, valami különleges gyűjtésére biztat.

Azt mondja, hogy gyűjtsünk örömöt, keressük meg, minek örülhetünk. Ma
minek örülhetünk? (Gyűjtésünk terjedjen ki Isten gondviselésének terüle-

Tanítványi közösségbe lépünk

tére – megkapjuk, amire szükségünk van; étel, ital, szülők, barátok –, de
terjedjen ki a gyülekezetben „szerezhető” örömökre is. Például hallgathatjuk
Isten igéjét, énekelhetünk, egymással is együtt lehetünk.)

Foglalkozás
A gyermekek kisebb-nagyobb lapokra írjanak fel vagy rajzoljanak le örömö-
ket. Ragasszuk vagy tűzzük ezeket egy hatalmas csomagolópapírra vagy para-
fatáblára. (Olyanra gondolok, amilyet faliújságként szoktunk használni.)

Minél több örömöt ábrázoljunk a táblán. Helyezzük olyan helyre ezt a

táblát, ahol a gyülekezet felnőtt tagjai is láthatják. Hadd örüljenek ők is a
gyermekek munkája nyomán, hadd tanítsuk őket is a gyermekek által. A
tábla tetejére felírhatjuk az igét is.

Testvérszeretet

Bibliai ige: „Egymás terhét hordozzátok…” (Gal 6,2)
Énekjavaslat: EÉ 463/5.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Próbáltatok-e már a fejeteken vinni valamit? Nagyon nehéz, folyamatosan
egyensúlyozni kell. Könnyen leesik. Hát még ha nehéz is az, amit vinni kell!

Egyszer a tévében láttam egy műsort, amelyet Afrikában forgattak. Arról

szólt, hogyan élnek ott az emberek. Mutatták, hogy az asszonyok dolga a
vízhordás, a család ellátása, és az asszonyok a fejükön viszik a korsókat és
a kosarakat. A férfiak pihentek, hagyták, hogy az asszonyok dolgozzanak.
Pedig segíteniük kellett volna, megosztani a terhet.

Van olyan teher is, amely még ennél is súlyosabb: a gond, a betegség, a

szomorúság. Hallottam egy kisfiúról, akinek a nagyobb fiúk elvették a játé-
kát. Azután megverték, és azt mondták, hogy senkinek nem beszélhet er-
ről. Ezért nagyon szomorú volt és sírt. Nagy szüksége volt egy megbízható
segítségre.

Hogyan tudtunk volna segíteni ennek a kisfiúnak? Hogyan segítünk a

testvérünknek, a barátunknak, a szüleinknek? Segítünk-e egyáltalán? Milyen
terhet tudunk vállalni értük? Van-e olyan „teher”, amelyet a gyülekezetben
lévő testvéreinkért tudunk vállalni?

GYERMEKKATEKÉZIS

Van-e segítségünk, ha szükségünk van rá? Kire számíthatunk? (Ne felejt-

sük el hangsúlyozni, hogy a gyülekezetben is mindig van, aki segít terheinket
hordozni, vagyis akinek elmondhatjuk, aki segít, akivel megoszthatjuk.) Így
valósul meg az, amit Isten igéje mond: „Egymás terhét hordozzátok…”

Foglalkozás
Készítsünk egy táblázatot! Legyen rajta az előttünk álló hét minden napja!
Minden napra válasszunk ki egy célszemélyt, akinek azon a napon segítünk.
(Apa, anya, testvér, nagyszülők, barát, hittanos társ, szomszéd stb.) Írjuk fel
nevét a választott nap alá! Tervezzük meg és írjuk fel, hogy miben segítünk!
(Természetesen az írást rajzokkal is helyettesíthetjük.) A táblázat alsó sora
maradjon üresen. Ide mindennap írják vagy rajzolják le a gyermekek, hogy
hogyan fogadta a segítséget a célszemély. A következő alkalomra hozzák
magukkal a táblázatot, mondják el tapasztalataikat!

Megbocsátás

Bibliai ige: „…bocsássatok meg egymásnak…” (Ef 4,32)
Énekjavaslat: EÉ 72/6.

Gondolatok a feldolgozáshoz
A múltkor hallottunk azokról az afrikai asszonyokról, akik a fejükön viszik
az élet fenntartásához szükséges dolgokat. De mit szóltok az alábbi esethez?

Egyszer, amikor éppen kutyát sétáltattam a parkban, jött velem szemben

egy férfi. Hatalmas nagy zsák volt a hátán. A zsák látszólag nagyon nehéz
volt, s az ember már alig-alig bírta cipelni. „Miért nem teszi le a válláról azt
a zsákot?” – kérdeztem tőle. „Ó, ettől nem lehet megválnom, ezt mindig a
hátamon kell vinnem” – mondta. „Talán olyan fontos dolgok vannak benne,
hogy nem nélkülözheti őket?” – kérdeztem. „Nem – válaszolta –, régi dolgok
vannak benne, amelyek már semmire sem jók, de sehová nem tudom őket
letenni, nem tudok tőlük megszabadulni. Benne van egy ócska cipő, melyet
még gyermekkoromban hordtam. Van benne szétfeslett törölköző, száraz
kenyérhéj és még sok ehhez hasonló kacat.” S ez a férfi, úgy, ahogy volt, vál-
lán a nagy zsákkal, leült egy padra, pár percig ott ült, majd nagyot sóhajtva
felállt, és továbbindult. De a zsákot egy percre sem tette le a válláról.

Tanítványi közösségbe lépünk

Sok ember így hordozza magával mindennap a sérelmeit, a hibákat, ame-

lyeket elkövetett, a rosszat, amit mondott, tett vagy gondolt, a bűnt, amely
hatalmas súlyként nehezedik a vállára, de megszabadulni nem tud tőle.

Pedig ezektől a terhektől meg lehet szabadulni. Nem kell egész életünkön

át magunkkal cipelni. Csak ki kell mondani: „Megbocsátok.” Csak kérni
kell: „Bocsáss meg!” Kérni Istentől és attól az embertől, akit megbántottam.
És meghallani nemcsak emberektől, hanem az Istentől is: „Megbocsátok.”

A gyülekezet, az egyház az a közösség, ahol rendszeresen (naponta) gyako-

rolják a bűnbánatot és a bűnbocsánatot. S mennyire megkönnyebbül az ember,
ha leteszi a bűn minden terhét! Milyen jó, hogy a gyülekezethez tartozhatunk!

Foglalkozás
Fontosnak tartom, hogy a keresztyén életben gyakoroljuk magunkat. Ezért
szituációs játékot javaslok, amelynek segítségével a gyermekek tanulgathat-
ják, hogyan kell megbocsátani és bocsánatot kérni. Néhány szituációt ja-
vaslok, de természetesen lehet a közösségben aktuálisabb példákat is venni.
Az első szituációnál mindenképpen beszéljük végig, hogyan folyhatna le a
párbeszéd. Segítenünk kell a gyermekeket azzal, hogy szavakat, mondatokat,
kifejezéseket adunk a szájukba. Ez később a sajátjukká válhat.

 Szituáció: Az erősebb fi ú elveszi a kisebb tízóraiját.
 Szituáció: Egy tanuló bevádolja társát azzal, hogy ellopta a tolltartóját.
 Szituáció: Egy kislány nem hajlandó elvégezni azt a házimunkát, ame-

lyet édesanyja kér tőle.

A mulandóság

Bibliai ige: „…akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)
Énekjavaslat: EÉ 535/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(A beszélgetés kezdetén meggyújtunk egy mécsest. Nem kell a halált túlsá-
gosan tragikusan lefesteni előttük, hiszen nem az a cél, hogy még jobban
megijedjenek. De nem szabad eltitkolni sem előttük az elmúlás valóságát,
csak nagyon tapintatosan és földi életünk végessége mellett is a jó hír hang-
súlyozásával beszéljünk róla.)

GYERMEKKATEKÉZIS

Néhány nappal ezelőtt ilyen mécseseket gyújtottunk a temetőben – talán

ti is. Ott fekszenek a sírokban azok, akik itt éltek, ebben a világban, de az éle-
tük már befejeződött. Talán a dédi is ott fekszik. (Beszélhetnek a gyermekek
arról, hogy ők voltak-e a temetőben, kinek a sírjánál.)

Ez nagyon szomorú: elbúcsúzni valakitől, akit szeretünk. Többé nem lát-

juk őt. Hiányzik. Üres a szobája, nem tudunk szólni hozzá….

És szomorú, ha arra gondolunk, hogy egyszer ránk is ez a sors vár. Ne-

künk is meg kell halnunk. Néha gyermekek is, de a természet rendje szerint
idős emberek halnak meg. Nekünk is, úgy reméljük, majd csak nagyon-na-
gyon idős korban kell meghalnunk.

De ebben a szomorú helyzetben van egy jó hír is: Istentől nem tud elszakí-

tani bennünket a halál sem. Most is lát bennünket, vigyáz ránk, hall minket,
gondoskodik rólunk, és ha meghalunk, akkor is…

Sőt! Akkor még látni is fogjuk őt. Egy szép ország vár ránk, amelyben már

semmi rossz nem történhet. Csak csupa öröm, boldogság, szeretet, jókedv
vesz körül majd bennünket. Ott újra találkozunk azokkal, akik már most
elmentek ebből a világból. Újra találkozunk a dédivel…

Foglalkozás
Ha van a gyülekezetben olyan ember, akinek emlékét őrzik, és sírja helyben
van, látogasson ki a gyermeksereg a temetőbe, és tegye rendbe a sírt. Így
tanulják meg, hogyan őrizhetjük elhunytjaink emlékét.

Ha erre nincs mód, azt javaslom, készítsünk elő virágokat, lehetnek mezei

virágok is, és egy szélesebb szalagot. Készítsenek a gyermekek csokrokat,
amelyeket a szalaggal kötnek át. A hangsúly azon van, hogy mit írjanak a
szalagra. Tanítsuk a gyermekeket arra, hogy keresztyén emberként mely sza-
vak „illőek” egy ilyen alkalomra.

A biztonság

Bibliai ige: „Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Mt 6,34)
Énekjavaslat: EÉ 529/2.

Tanítványi közösségbe lépünk

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Az előző téma kapcsán esetlegesen még megmaradó félelmek miatt tettem
ide az alábbi két részt. A gyermekeknek még sokkal fontosabb az, hogy erre
az életre készüljenek, itt biztonságban érezzék magukat, megerősödjön ben-
nük a bizalom Isten iránt.)

Ki tudja már bekötni a cipőjét? Ki tud egyedül enni, öltözködni, egyedül

főzni? Ki segít nektek abban, ami még nem megy egyedül? Ki készít regge-
lit? Ki hoz el az óvodába, az iskolába, a templomba? Ki vásárol ruhát, cipőt?
(Nyilván a szülők.)

Isten bízta meg őket azzal, hogy gondoskodjanak rólatok. Amikor én még

kislány voltam, rólam is gondoskodtak a szüleim. Nem kellett aggódnom.
Nektek sem kell aggódnotok.

Isten arról beszél a Bibliában, hogy ő mindenkire figyel és vigyáz. Beszél

a virágokról: milyen szépek, sokszínűek, különböző illatuk van. A rózsa, a
tulipán, az ibolya, a harangvirág és a többi milyen szépek… (Sorolhatunk
még szép virágokat.) Miért ilyenek? Mert Isten azt akarta, hogy legyenek,
hogy ilyenek legyenek. És gondozza őket.

Beszél Isten a madarakról: mennyi különböző fajta, a színük, az énekük…

(Sorolhatunk sok-sok madárfajtát.) Miért ilyenek? Mert Isten azt akarta,
hogy legyenek, hogy ilyenek legyenek. És gondozza őket.

Ő akarta, hogy mi megszülessünk. És úgy gondoz minket, hogy rábízott

bennünket a szüleinkre. Nagyszerűen kigondolta, nem?

S majd ha felnőttek lesztek, titeket is megbíz azzal, hogy gondoskodjatok a

gyermekeitekről. Ezért nem kell aggódnunk, biztonságban vagyunk. Mindig
kapunk elegendő gondoskodást. Isten ügyel erre.

Foglalkozás
Tanuljuk mi is a gondoskodást! Ültessünk virágot! (A hozzávalókról gon-
doskodni kell: kis cserepek, virágmag vagy fűmag, termőföld.) A gyermekek
vigyék haza a cserepet, beszéljük meg velük, hogy mi a teendő a virággal,
hogyan kell gondozni (locsolás, napfény), és a következő alkalommal szá-
moljanak be arról, hogyan gondoskodtak a virágjukról.

GYERMEKKATEKÉZIS

Az élet

Bibliai ige: „…nálad van az élet forrása…” (Zsolt 36,10)
Énekjavaslat: EÉ 543/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Ki hány éves? Ki az, aki már 10, 9, 8, 7, 6, 5 éves?
És mennyi mindent kaptunk akkor, amikor megszülettünk? Kaptunk keze-
ket, hogy tudjunk fogni, simogatni, imádkozni, emelni. Kaptunk lábakat,
hogy tudjunk járni, ugrálni, futni. Kaptunk fejet, hogy tudjunk gondolkodni.
Kaptunk szemet, hogy lássunk, lássuk a szép világot… Kaptunk szájat, hogy
tudjunk enni, beszélni egymással és Istennel. Kaptunk gyomrot és tüdőt, a
bőrünket, a fenekünket, a szívünket, a hajunkat…

És kaptuk az életet. Felsírtunk, amikor megszülettünk, de tudunk mo-

solyogni és nevetni is. Néha szomorúak vagyunk, de tudunk örülni is, és
lehetünk jókedvűek is.

Kinek köszönhetjük? Istennek, mert ő adta nekünk az életet, ő adta min-

denünket. Hála legyen neki ezért!

Foglalkozás
Az alkalmat megelőzően beszéljünk minden gyermek édesanyjával (édes-
apjával), és kérjük meg őket, hogy legyenek jelen ezen az együttléten. A
téma: „Hogyan születtél?” A foglalkozás keretében az édesanyák (édesapák)
mondják el gyermekük születésének történetét, hogyan várták, hogyan élték
meg az első találkozást, hogyan teltek az első napok. Ha lehetőség van rá,
minden gyermek születésének történetét hallgassuk meg.

Isten Fia közösségre lép velünk

Kicsi lett

Bibliai ige: „Az Ige testté lett…” (Jn 1,14)
Énekjavaslat: EÉ 154/3.

Isten Fia közösségre lép velünk

Gondolatok a feldolgozáshoz
Sok mindent tudunk már Istenről. Tudjuk, hogy

 ismer minket, nevünkön szólít;
 háza van közöttünk;
 könyve van, írása, szava, igéje;
 övéi vagyunk életünkben, halálunkban;
 gondoskodik rólunk;
 tőle kaptuk az életünket.
De egy nagyon fontosat még nem mondtam el nektek róla: hogy Isten

kicsi lett. Ember lett. Pedig egészen más embernek lenni, mint Istennek:

 éhes,
 fázik,
 szomjas,
 segítségre szorul,
 fájdalmai vannak.
És mégis emberré lett. Vállalta, hogy megismerje az életünket, hogy átélje,

amit mi átélünk.

Isten egyszerre mindenhol ott van – de akkor egy helyen, Palesztinában

lett emberré. Mindez sok-sok évvel ezelőtt történt. Azóta is ünnepeljük min-
den évben. Mégpedig karácsonykor. Erre készülünk, amikor majd sorban
meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyákat. Most az elsőt gyújtjuk meg.

Foglalkozás
Ez a mostani és a következő két alkalom teljék az adventi készülődés jegyé-
ben. Készítsenek a gyermekek különböző ajándékokat, amelyeket az ünne-
pen egymásnak adnak. (Ha sok ajándék készül, lehet belőle a gyülekezet ka-
rácsonyi vásárára is vinni.) Milyen ajándékok készülhetnek? Például filcből
kivágott könyvjelző, amelyre ráragasztunk egy filcből vagy más anyagból
kivágott angyalt, betlehemi csillagot vagy jászolt. (A sablonról előre gondos-
kodni kell.) Ha van rá lehetőség, készülhet mézeskalács is. Minden gyermek
kézbe kap egy kis tésztát (ezt előre be kell gyúrni), és formázhatja. Meg-
sütjük, és kis dobozban tároljuk. Ha nagyobbak a gyermekek, hívhatunk
egy ügyesen kézimunkázó asszonyt, aki tanítgatja őket hímezni, horgolni,
varrni. A minta természetesen karácsonyi legyen. Az elkezdett munkát foly-
tathatják a következő alkalommal is.

Adventre, karácsonyra oly sok ötlet áll rendelkezésünkre, hogy könnye-

GYERMEKKATEKÉZIS

dén válogathatunk belőlük olyat, amely csoportunk számára megfelelő. A
hangsúly azon legyen, hogy az elkészült munkák egymás megajándékozását,
a közös ünneplést szolgálják (a gyülekezet karácsonyi vásárát gazdagítsák).

Visszajön

Bibliai ige: „…az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,8)
Énekjavaslat: EÉ 154/4.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Isten kicsi lett – ember lett. (Éhes, fázik, szomjas stb. – átismételhetjük azt,
amit előző alkalommal tanultunk.)

De kár, hogy akkor nem lehettem ott! Olyan szívesen megnéztem vol-

na. Milyen magas? Milyen színű a szeme? Hogyan hordja a haját? Milyen
a hangja?

De mi nem láthatjuk őt. – Ma még. Egyszer azonban visszajön, és újra

látható lesz. Akkor mi is meglátjuk őt. Persze akkor már nem lesz újra „kicsi”.
Hatalmas, dicsőséges lesz. Megjelenik, és a világon egyszerre mindenki látni
fogja őt. És mindenki tudni fogja róla, hogy ő az Úr, hatalmas és dicsőséges.

Ma még sokan azt mondják: ő nem Úr, Jézus nem Isten, nem igaz az, hogy

ő az Isten Fia. Akkor senkinek nem lesz kétsége afelől, hogy ő az Úr. Milyen
jó lesz akkor! Odamehetünk hozzá, megfoghatjuk a kezét, ölébe ülhetünk,
kérdezhetjük…

Meggyújtjuk a második gyertyát. A második gyertya ezt jelenti nekünk:

Jézus vissza fog jönni.

Foglalkozás
Folytatjuk az előző alkalommal elkezdett karácsonyi készülődést.

Vendég

Bibliai ige: „Királyod érkezik hozzád…” (Zak 9,9)
Énekjavaslat: EÉ 131/1.

Isten Fia közösségre lép velünk

Gondolatok a feldolgozáshoz
Voltatok-e már vendégségben? Jó-e vendégségbe menni? Miért?
Voltatok-e már vendéglátók? Jó-e vendéglátónak lenni? Mivel kell készülni?
Kit fogadnátok szívesen vendégül? Egy királyt? Hófehérkét? Egy híres em-
bert? Egy sztárt?

Vendégségbe érkezik hamarosan egy nagyon ismert, nagyon híres, na-

gyon hatalmas személy. Egy király, aki minden királynál nagyobb, mert
mindnek ura. De nem hord palástot, sem koronát.

Jézus Krisztus érkezik. Hogyan várjuk? Tudod-e, hogyan szeretné, ha vár-

nánk őt? Nem finom étellel, nem ajándékkal, hanem szívünk szeretetével,
bizalmával. Azt szeretné ha nyitott szívvel és nyitott füllel várnánk, hogy
meghalljuk, amit mond nekünk.

Jézus jön – ezért gyújtjuk meg ma a harmadik gyertyát.

Foglalkozás
Folytatjuk az előző alkalommal elkezdett karácsonyi készülődést.

Megszületett

Bibliai ige: „Üdvözítő született ma nektek…” (Lk 2,11)
Énekjavaslat: EÉ 155/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Rengeteg öröm vár ránk ezekben a napokban. Minek örülhetünk? Meséljetek
róla! Mondjátok el! Ajándékok? Ki mit vár? Finom sütemény, csillagszóró,
karácsonyfa? (Ha jelen vannak felnőttek, ők is mondják el, minek örülnek.)

Adjátok hírül! Istennek is nagy öröme van, amelyet hírül ad nekünk.

Amikor Jézus megszületett, pásztorokat választott ki, akiknek hírül adta
angyala által. Az angyal ezt mondta: „Üdvözítő született ma nektek…” Az
Üdvözítő Jézus, mert üdvözítő az, aki valami nagyon-nagyon jót hoz, jót
jelent azoknak, akik közé jön. Ő Isten szeretetét hozta közénk.

Isten régen eltervezte, hogy elküldi Fiát, és most örül, hogy eljött az idő

ennek a tervnek a megvalósítására. Ezt mondja el nekünk. Örüljünk vele
mi is!

A negyedik gyertya az örömé. Ebből az örömből fakad minden további

GYERMEKKATEKÉZIS

öröm. Ezért örülhetünk a karácsony minden más örömének. Mert Üdvözítő
született nekünk.

Foglalkozás
Tegyük be egy nagy lepedő alá az összes ajándékot, amely elkészült a ko-
rábbi alkalmakon. (Vagy annyit, amennyi a jelen lévő gyermekek megaján-
dékozására elegendő.) Szép lenne, ha a gyülekezet felnőtt tagjai is készíte-
nének ajándékokat a gyermekeknek, és azok is idekerülhetnének. (Ez lehet
nőegyleti, férfiköri együttlét teendője is.) Kisebb csomagokat is összeállít-
hatunk az ajándékokból. A gyermekek egyenként menjenek oda a lepedő-
höz, és „húzzanak” ki alóla egyet-egyet. Ki-ki bontsa ki maga, és örüljünk
együtt az ajándékoknak. A gyermekek elmondhatják, melyik tetszik nekik
leginkább. Fontos, hogy mindenkire jusson egy-két perc, amikor csak őrá
figyelünk együtt.

Az Atya képmása

Bibliai ige: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9)
Énekjavaslat: EÉ 163/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Kire hasonlít ez a gyermek? Hallottátok-e már ezt a kérdést? Tudjátok-e, kire
hasonlítotok? (Erről lehet egy kicsit beszélgetni.)

Kire hasonlít ez a gyermek? Feltehetjük ezt a kérdést Jézusra vonatkozóan

is. Kire hasonlít Jézus? És mondhatjuk is könnyedén: az Atyára, az Istenre
hasonlít. No, de honnan vesszük ezt? Ki tudja, milyen az Atya?

Elképzelésünk természetesen van róla. Milyennek is képzeljük? (A gyere-

kek válaszában bizonyára benne lesz, hogy ősz hajú öregembernek képzelik.)
De Jézus nem ősz hajú és nem öreg. Kis csecsemő. Az Istenről pedig még azt
sem tudjuk, hogy milyen formája van: emberi vagy másmilyen. Fogalmunk
sincs. Tehát nem mondhatjuk, hogy Jézus Istenre, az Atyára hasonlít.

De akkor most fordítsuk meg a mondatot: Isten, az Atya hasonlít Jézusra.

Mondhatjuk-e ezt így? Igen, mondhatjuk. De hát az Atya nem csecsemő!
– És mégis mondhatjuk. Mert Isten nem külsőleg hasonlít Jézusra, hanem
tulajdonságaiban, akaratában, lényében. Amilyennek Jézust ismerjük, olyan

Isten Fia összeköt az Atyával

az Isten is. Jézus szeret minket, tehát az Atya is szerető Istenünk. Nem harag-
vó, nem bosszúálló vagy kíméletlenül büntető. Jézus értünk született ebbe a
világba, értünk vállalta, hogy ember lesz, tehát az Isten minden cselekedete
is értünk történik, javunkat szolgálja.

Jézus azt mondja: aki engem lát, látja az Atyát. Jézusban látjuk meg az

Istent, benne ismerjük meg Isten valódi lényét.

Foglalkozás
Terítsünk meg egy asztalt, ahová minden gyermek odafér. Elkészíthetjük
előre, de a gyermekek bevonásával is. Legyen ez az alkalom a morzsaszedésé.
Teázás, süteményezés közben beszélgessünk arról, hogy kinek hogyan telt
a karácsony, mi volt a legszebb pillanat. Igyekezzünk a beszélgetésben arra
is kitérni, ki hogyan élte meg, ünnepelte karácsony tartalmát. Dicsérettel,
értékeléssel tegyük hangsúlyossá azt a beszámolót, amely közös családi áhí-
tatról, közös istentiszteleti ünneplésről, közös éneklésről, imáról számol be.

Isten Fia összeköt az Atyával

Isten teremtő szava

Bibliai ige: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét…” (Zsolt 19,2)
Énekjavaslat: EÉ 57/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Legyen a kezünkben egy bábu vagy egy plüssállat.)
Kedves gyerekek! Nézzétek, milyen kedves játék! Mit lehetne vele játszani?
Mit tudunk vele kezdeni?

Valami hiányzik belőle. Nincs benne élet. Hiába lehelünk rá. Hiába pa-

rancsolunk rá. Nem tudjuk életre kelteni. Erre egyedül Isten képes. Nagyon-
nagyon régen megteremtette ezt a világot. Azt mondta: legyen világosság,
és lett; legyen levegő, és lett; legyenek növények – virágok, zöldségek, fű, és
lettek és éltek. (Sorolhatunk növényeket.)

Azt mondta: legyenek fák – almafa és körtefa, barack és cseresznye (és még

sorolhatjuk, nemcsak a gyümölcsfákat), és legyen a gyümölcsökben mag,

GYERMEKKATEKÉZIS

hogy lehessenek új almafák és körtefák… És lettek. Azt mondta: legyenek
égitestek, és lett Nap és Hold, és lettek csillagok, hogy világítsanak nappal és
éjjel. Isten állatokat is teremtett. (Sok-sok állatfajt sorolhatunk fel.)

És formált az Isten embert is. Rálehelt, és az ember, aki addig olyan volt,

mint egy bábu, életre kelt.

A természetben mindenhol Isten keze nyomát találjuk. Látjuk, milyen

nagy az Isten, milyen gondosan alkotta meg a világot, a természetet, az em-
bert, látjuk, milyen dicsőséges az Isten.

Foglalkozás
Tegyünk egy kis sétát a természetben, egy parkban! Keressük Isten „nyo-
mait”! Beszéljük meg, hogy az egyes nyomok hogyan és miért tanúskodnak
Istenről! (Például: a füvet Isten teremtette a harmadik napon, a puha gyepen
kényelmes üldögélni, végigfeküdni nyáron, az állatoknak eledel; a hó megvé-
di a fagytól a földet, lehet belőle hóembert építeni, csapadék a földnek stb.)

Isten akarata

Bibliai ige: „…legyen meg a te akaratod…” (Mt 6,10)
Énekjavaslat: EÉ 72/4.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Ismertem egy kislányt, aki ilyenkor, téli időben szandálban akart iskolába
menni. Édesanyja kérte: „Vedd fel a téli cipődet!” „Nem akarom!” – mondta,
és ordított, toporzékolt, hisztizett. Édesanyja azonban azt mondta: „De én
így akarom.”

Ismertem egy kisfiút, aki este nem akart lefeküdni. „Még játszani akarok”

– mondta. Édesapja így válaszolt: „Nem lehet. Holnap nem fogsz tudni idő-
ben felkelni. Menj aludni!” És a kisfiú ordított, toporzékolt: „Nem akarok!”
Édesapja pedig azt mondta: „De én így akarom.”

A szülők akarata jó volt, mert ez szolgálta gyermekük javát.
Istennek is van akarata. Az övé is jó, javunkra van. Akarja, hogy rend

legyen a világban. Mi is lenne, ha rendetlenségben kellene élni! (Például ha

Isten Fia összeköt az Atyával

egymás után háromszor lenne nappal, majd kétszer éjszaka, ha soha nem
tudnánk, hogyan következnek az évszakok.)

Az ő akarata az is, hogy ismerjük meg őt, ismerjük meg Jézust, hallgas-

sunk rá, szeressük őt. Van egy imádság, amelyben mindig, ezt kérjük: legyen
meg a te akaratod. Ti ismeritek is ezt az imádságot… Melyik ez? Mondjuk
el együtt!

Foglalkozás
Gyűjtsünk össze közösen olyan eseményeket, cselekedeteket, amikor Isten
akarata ellentétes a miénkkel. (Például: tévénézés – istentisztelet; tanulás –
játék a barátokkal; reggeli felkelés – alvás; borsófőzelék – sütemény; takarítás
– lustálkodás…)

A gyermekek kisebb csoportokban, esetleg kettesével fogalmazzanak

meg egy-egy témát egy közös imádság kéréseként. (Például: Urunk, olyan
jó lenne lustálkodni, amikor édesanyánk szól, hogy takarítsuk ki a szobán-
kat. Tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy vegyünk részt a házimunkákban.
Ezért add, hogy igent tudjunk mondani… S erre minden szakasz után ezt
válaszoljuk: Legyen meg a te akaratod.)

Amikor elkészültek a gyermekek az imakérések megfogalmazásával,

gyűjtsük egybe azokat, állítsuk sorba, és imakört alkotva mondjuk is el az
imádságot.

Isten szeretete

Bibliai ige: „…Isten szeretet.” (1Jn 4,8)
Énekjavaslat: EÉ 382/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Egy öreg néni történetét szeretném elmesélni nektek. Egyszer, még gyer-
mekkorában valami rosszat tett, és nem merte elmondani senkinek. Tel-
tek-múltak az évek, de őt az a gyermekkori rossz cselekedet még mindig
bántotta. Lelkiismeret-furdalása volt. Már elérte az öregkort, amikor végül
felbátorodott, elment a lelkészéhez, és megvallotta neki.

Ez a néni nem tudott valami fontosat az Istenről: hogy az Isten szereti őt.

Szereti, mint saját édesapja, mint saját édesanyja. Ezért ha megvallja neki a

GYERMEKKATEKÉZIS

rosszat, amit tett, ha elmondja bűnét, Isten nem megbünteti, hanem megbo-
csát neki. (A történet forrása: Einar Lyngar: A gyermekek áhítatkönyve, 66. o.)

Tettetek-e már rosszat? Mi rosszat tettetek? Bántott-e benneteket, hogy

megtettétek? Kértetek-e bocsánatot? Mertetek-e bocsánatot kérni? Fé lel-
metes-e a bocsánatkérés? Kitől kértétek a bocsánatot? Istentől is? Tiszta
szívből?

Akkor Isten megbocsát, mert szeret.
Sok mindent tudunk már Istenről: nevünkön szólít, teremt, könyve van,

igéjével szólít meg, Fiát küldte e földre stb., de ehhez most tegyük hozzá:
Isten szeret. Isten mindannyiunkat szeret.

Foglalkozás
Legyünk Isten szeretetének követei! Készítsünk igéslapokat, amelyeken a
mai ige szerepel. Igényesen dolgozzunk, színes kartonra, amelynek oldalait
szépen vágjuk ki, esetleg hullámosan vágó ollóval. A gyermekek kézírással
írhatják fel az igét. Ragasszunk mellé egy kis szál virágot (lehet szalmavirág
is, vagy ha a közelben van park vagy rét, a gyermekekkel közösen is gyűjthe-
tünk). Természetesen valamilyen szép képpel is díszíthető az igéslap. (Min-
dent gondosan készítsünk elő, gondoljuk át lehetőségeinket.)

Az istentisztelet végére menjünk a templom bejáratához, és amikor kifelé

jönnek a gyülekezet tagjai, osszuk ki közöttük a lapokat.

Isten Fia

Bibliai ige: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23)
Énekjavaslat: EÉ 272/4.

Gondolatok a feldolgozáshoz:
Ismételjünk egy kicsit! Isten a mennyei tökéletességéből emberré lesz. Ő Jé-
zus. Karácsonykor ünnepeltük a születésnapját. Eljön a jóból, hogy sok „ké-
nyelmetlenséget” vállaljon. Betlehemben születik egy istállóban. Csak jászol
jut neki bölcsőül.

Jézus felnő, és járja a poros utakat gyalogosan, szegényen. Mit csinál?
 Beszél az emberekhez. Tanítja őket. Tanítja Istenről és Isten dolgairól.

Elmondja például, hogy az Isten szeret, hogy Isten mindig értük cse-

Isten Fia összeköt az Atyával

lekszik, hogy Isten a jóra nevel, hogy Isten egy gyönyörű lakóhelyet
készített a mennyben számukra… S az emberek boldogan hallgatják.

 Csodadolgokat tesz. Meggyógyít például egy vakot. (Beszélhetünk ar-

ról, hogyan gyógyít Jézus, tudniillik a szavával.) Lecsillapítja a vihart.
(Sorolhatunk még csodákat.)

 Tanítványokat gyűjt. Egy tizenkét tagú csoportot, hogy tanúi legye-

nek minden szavának, minden cselekedetének, mindannak, ami vele
történik. Hogy később majd elmondják, leírják. De volt Jézusnak na-
gyobb tanítványi serege is: a hetvenkettő és még asszonyok is.

Jézus közelében a beteg meggyógyult, a szomorú megvigasztalódott, akit

bántottak, kivetettek a többiek, barátra talált. Mindenki boldog lett. De hi-
szen ez természetes, mert velük volt az Isten. Isten közelében ma is ez törté-
nik. Ha szomorúak vagyunk, keressük Jézus nevében Istent. Ha bántottak,
menjünk hozzá vigaszra. Velünk az Isten ma is.

Foglalkozás
Rendezzünk kiállítást Jézus életéről! A gyermekek készítsenek rajzokat,
festményeket (bármilyen technika alkalmazható: akvarell, kollázs, grafika
stb.), szobrokat (gyurmából, só-liszt gyurmából stb.), amelyeket azután egy
megfelelő helyen kiállítunk. Segítsünk a gyermekeknek kiválasztani a témát
és az alkotás technikáját. Gondoskodjunk arról, hogy a gyülekezet felnőtt
tagjai tudjanak erről a kiállításról, és nézzék meg azt.

(Ezek a művek valóban csak Jézus életéről szóljanak! A szenvedéstörténetet

most hagyjuk ki. Egy későbbi időben pedig rendezzük meg ennek a kiállítás-
nak a „párját”, amely Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról szól.)

Isten népe

Bibliai ige: „…ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott
vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
Énekjavaslat: EÉ 272/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Ki tud már százig elszámolni? És ezerig? Hányan vagyunk most itt? Számol-
juk meg! Jól számoltunk?

GYERMEKKATEKÉZIS

Szerintem valakit még nem számoltunk bele. Igaz, őt nem látjuk, de biz-

tos, hogy itt van. Amikor azért jövünk össze, hogy itt vagy a templomban
(attól függően, hol tartjuk az alkalmat) róla beszélgessünk, igéjét tanuljuk,
akkor ő ott van. Istent kell még közénk számlálni. Azt mondja az ige egy
helyen a Bibliában: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben:
ott vagyok közöttük.

Mi pedig sokkal többen vagyunk, mint ketten vagy hárman. De ha csak

annyian lennénk, akkor is velünk lenne.

Így kezdtük az istentiszteletet: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!” Ő

akkor lépett közénk. Most igéjét hallgatjuk és tanuljuk. Ő tanít minket. A
felnőtteknek testét és vérét adja az ostyában és a borban minden vasárnapi,
ünnepi istentiszteleten. Valami titokzatos módon, de az ostya és a bor az ő
teste és vére. (Meg lehet mutatni a gyermekeknek az úrvacsorai eszközöket.
Esetleg maradék ostyát vagy ostyatörmeléket ízleltethetünk velük.)

Nekünk pedig, gyermekeknek, áldását adja. Személyes áldást ad.
(Ezen az alkalmon adjunk mi is személyes áldást a gyermekeknek.)

Foglalkozás
Azok a gyermekek, akiket megragad Isten igéje és a gyülekezeti közösség,
szívesen játszanak „templomosat”. Ott ők a lelkészek, énekelnek, imádkoz-
nak, prédikálnak. Játsszunk most mi is „templomosat” a gyermekekkel!
Ügyeljünk arra, hogy a játék meghitt, örömteli és gazdagító legyen, ne ad-
junk lehetőséget a rendetlenkedésre vagy a butaságokra. Ebből a játékból a
tanár is sokat „profitálhat”, mert megtapasztalhatja, hogy a gyermekek ho-
gyan látják őt, a lelkészt, a gyülekezetet.

Isten gyermekei

Bibliai ige: „…Isten gyermekei vagyunk…” (1Jn 3,2)
Énekjavaslat: EÉ 336/2.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Tudjátok-e rólam, hogy én még gyermek vagyok, akármilyen hihetetlen is?
Hiszen van édesanyám és van édesapám. Hiába vagyok tehát felnőtt, mégis

Isten Fia összeköt az Atyával

gyermek vagyok. Az ő gyermekük. Édesanyám még mostanában is szokott
így hívni: kicsi lányom.

Tudjátok-e, hogy minden ember, függetlenül attól, hogy hány éves, gyer-

mek? Még a legidősebbek is. Akiknek már biztosan nem él az édesanyjuk
és az édesapjuk. De van mennyei Atyjuk. Ő az Isten. És minden ember, aki
meg van keresztelve, az ő gyermeke.

Öröm-e nektek, amikor édesanya vagy édesapa hazaér a munkából? Ki-

hez futsz, amikor valami baj történt veled? Ki adja meg neked azt, amire
szükséged van? Ki mellett érzed magad biztonságban?

Ugyanilyen öröm a mennyei Atyával való találkozás. Őhozzá ugyanúgy

oda lehet futni kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ha baj van. Mellette ugyan-
úgy biztonságban vagyunk.

És kire bízod magad? Kinek a szavára hallgatsz? Kinek az akarata szerint

cselekszel?

Ugyanígy bízhatod magad Istenre, a mennyei Atyára. És a mennyei Atya

azt akarja, hogy az ő szavára hallgassunk, bízzunk benne, akarata szerint
cselekedjük. Miért is ne tennénk? Jó Isten gyermekének lenni!

Foglalkozás
Készítsük el Isten gyermekeinek tablóját! Sok színes újságra lesz szüksé-
günk, amelyekből a gyermekek kivághatják az embereket ábrázoló képeket.
Ügyeljünk arra, hogy mindenféle ember kerüljön a tablóra: fiatal és idős, nő
és férfi, fekete és fehér, egészséges és beteg…

Meg is tervezhetjük a tablót, ahogyan egy-egy végzős osztály szokta. Fe-

lülre felírhatjuk: „Isten gyermekei”.

Ha vannak olyan fényképek, amelyek gyülekezetünk tagjairól készültek,

akkor kerüljenek azok is a tablóra. A gyermekek saját maguk képét is kitehe-
tik. Akár kis fényképet is készíthetünk a tablóról, amelyet minden gyermek
megkap.

GYERMEKKATEKÉZIS

Isten Fia életét adja övéiért

Feláldozta magát

Bibliai ige: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisz-
tus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Énekjavaslat: EÉ 540/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Egy nagyon szomorú, de gyönyörű történetet szeretnék elmesélni nektek.
Egy hajó a tengeren a part felé közelített. Ám hirtelen tűz ütött ki a fedélzeten.
A kapitány fogta a kormányrudat. Felcsaptak a lángok, de ő maradt. Már égette
a tűz, de kitartott. Kezét, lábát, haját érte, de kitartott. Végül kiértek a partra,
de ő holtan esett össze. Meghalt, hogy a hajó utasai, személyzete megmenekül-
jön. Értük adta életét. (Természetesen sokkal színesebben és részletesebben is
elmondhatjuk a történetet. Itt most csak a történet vázát írtam le. A történet
forrása: Einar Lyngar: A gyermekek áhítatkönyve, 59. o.)

Volt valaki, aki szintén másokért adta életét. Ismerjük őt. Tanultunk szü-

letéséről. Ő Jézus. (Akár próbálkozhatnak is a gyermekek kitalálni, kiről van
szó.) Jézust keresztre feszítették. (A kereszt az oltáron Jézus keresztjére utal.)
Nemcsak néhány emberért adta életét, hanem a világon mindenkiért. Érted
és értem is meghalt.

Foglalkozás
Nézzünk híres festményeket, amelyek Jézus szenvedéstörténetét ábrázol-
ják!Az interneten sokfélét találunk. Mutassuk meg a gyermekeknek Leonar-
do Az utolsó vacsora című freskóját, a Munkácsy-trilógiát, Grünewald oltár-
képeit, Cranach, Dalí festményeit, egy-két középkori festményt. Mutassunk
rá az egyes képek jellegzetességeire. Fogalmazzunk a gyermekek nyelvén. (Ez
majd segítség lesz a gyermekek számára akkor, amikor ők készítenek képeket
a Jézus szenvedéstörténetét bemutató kiállításra.)

Isten Fia életét adja övéiért

Felvállalta a bűnt

Bibliai ige: „…bűneink miatt törték össze.” (Ézs 53,5)
Énekjavaslat: EÉ 189/5.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Ma is egy történetet mesélek el nektek.
Gyermekek kirándultak egy tópartra. Letáboroztak. Kis csónak volt a tó
partján kikötve. Tilos volt egyedül, felnőttek felügyelete nélkül használni.
Egy gyermek mégis elment vele. Megszegte a szabályt, tehát büntetést ér-
demelt. Nem fogadott szót, veszélybe sodorta magát. Meg kellett büntetni.

A vezető haza akarta küldeni. De akkor előállt egy másik gyermek, és

kérte: „Ne büntesd meg.” „De akkor újra meg fogja tenni” – mondta a vezető.
„Hiszen nem történt semmi baj” – és ezt kérdezte ez a gyermek: „Átvehetem
tőle a büntetését?” És átvette tőle. Azt hiszem, szobafogságra, azaz sátorfog-
ságra ítélték. Ezután ez a két gyermek örök barátságot kötött egymással. (A
történet forrása: uo. 63. o.)

Volt valaki, aki a mi büntetésünket is átvette azzal, hogy vállalta a kereszt-

halált. Sokat szenvedett, és meghalt értünk. Ő Jézus, akit ismerünk, akinek
keresztje mindig itt van az oltáron.

Velünk is szüntelen előfordul, hogy nem hallgatunk Isten szavára, akara-

tával szembeszállunk. Isten törvénye alapján büntetés várna ránk ezért, de
helyettünk Jézus vállalta át a büntetést.

Foglalkozás
Nézzük meg valamelyik passiófilmből a keresztre feszítés, a szenvedés és
Jézus halálának jeleneteit. Ha lehetőségünk van választani, akkor inkább
olyat válasszunk, amelyben nem a véres jelenetek dominálnak, hanem az
esemény mondanivalója: a megváltás.

Szenvedett

Bibliai ige: „…az Emberfiának sokat kell szenvednie…” (Lk 9,21)
Énekjavaslat: EÉ 198/3.

GYERMEKKATEKÉZIS

Gondolatok a feldolgozáshoz
Ismeritek a fájdalmat. Mitek fájt már nektek?
Vannak nagybetegek, akiknek még több a szenvedése, a fájdalma.

De a legtöbb szenvedést Jézusnak kellett elszenvednie.
Ma is van egy történetem a számotokra. Egyszer egy asszony azt kívánta:

bárcsak néhány percre átélhetném azt a szenvedést, amelyet Jézus átélt. Kü-
lönös kívánság! Ezután történt, hogy baleset érte: eltört a gerince. Úgy érezte
magát, mintha a kereszten volna kifeszítve. Szörnyű fájdalmai voltak. De neki
a keze és a lába szabad volt, nem úgy, mint Jézusnak. A betegágyon fekve
megszomjazott. Finom tea gőzölgött a mellette levő asztalon, amelyből ihatott.
Jézusnak csak ecetbe mártott szivacsot nyújtottak. A sok fekvéstől már az ágyat
is kényelmetlennek találta. De arra kellett gondolnia, hogy neki van párnája,
Jézusnak azonban csak töviskorona jutott a fejére. És akkor azt mondta ez az
asszony: „Köszönöm, Uram! Köszönöm, hogy értem tetted, hogy értem vál-
laltad ezt a sok szenvedést és a halált.” (A történet forrása: uo. 68. o.)

Jézus szenvedése és halála szükséges volt. Értünk tette. Nekünk nem jut

soha ilyen nagy szenvedés.

Foglalkozás
Most készíthetnék el a gyermekek az újabb kiállítás anyagát, amelynek té-
mája: Jézus szenvedése. Ne felejtsük el kihirdetni a gyülekezetben a kiállítás
megtekintésének lehetőségét.

Övéivé tett

Bibliai ige: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én
Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak
nála.” (Jn 14,23)
Énekjavaslat: EÉ 192/5.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Vigyünk magunkkal az alkalomra egy üres üveget vagy palackot.)
Kedves gyerekek! Mi van ebben az üvegben? Semmi? Valami mégis van ben-
ne. Levegő. Hogyan lehetne kivenni onnan a levegőt? (Leginkább az szokott

Isten Fia életét adja övéiért

lenni a válasz, hogy sehogyan vagy valamilyen bonyolult módszerrel. Olykor
várakozással néznek, hogy mit akarok kihozni ebből a témából.)

A válasz egyébként egyszerű: ha vizet öntünk bele, kijön belőle a levegő.

Ilyen egyszerű a megoldás. (A történet forrása: uo. 61. o.)

Így van ez a mi szívünkkel is. Olyan, mint egy lakás, egy szoba. Lakni akar

benne a gonosz, de Jézus is. A gonoszt nem tudjuk kiűzni, de ha beengedjük
Jézust, akkor a gonosz magától is odébbáll.

Hogyan engedhetjük be Jézust a szívünkbe? Ha tanuljuk szavát. Ha hall-

gatunk rá, ha hiszünk szavának. Jézus azt mondta egyszer: ha valaki szeret
engem, elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Űzzük hát
ki a gonoszt szívünkből, vagyis hallgassunk Jézus szavára!

Foglalkozás
Jézus megtisztítja a szívünket, ha betér oda. Hálából most mi is vállaljunk
egy kis „takarítást”! Bizonyára van lehetőség egy kis portörlésre, vagy vi-
rágok gondozására, vagy felmosásra, esetleg az udvarban még a télen itt
maradt avar összegyűjtésére, esetleg már a füvesítésre. De ha éppen hó esik,
a gyermekek azt is szívesen lapátolják. Eszközökről gondoskodjunk. Ha
többféle feladat is adódik, osszuk be, hogy ki mit végez.

Ő az Isten Báránya

Bibliai ige: „Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1,36)
Énekjavaslat: EÉ 188/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Volt egyszer egy ember, akinek volt egy szép kis báránykája. Naponta kive-
zette őt egy szép mezőre, amelyet zöld fű borított, és amelynek végében kis
patak csordogált. Éjszakára mindig gondosan bezárta őt a karámba, hogy
védje a vadállatoktól. Ha napközben veszély fenyegette a báránykáját, mindig
megvédte, elűzte a bárány körül sündörgő ragadozót.

Egy napon találkozott egy másik emberrel, akinek sok-sok báránya volt.

De ő nem törődött velük. Gonosz volt. „Menjetek, keressetek magatoknak
enni- és innivalót” – mondta. Ütötte őket. Nem szerette őket. Nem is tudom,

GYERMEKKATEKÉZIS

hogy miért akarta, hogy legyenek bárányai. Talán azért, hogy parancsolgat-
hasson nekik, hogy uralkodhasson fölöttük.

Az az ember, akinek csak egy báránya volt, azt mondta egyszer ennek a

másiknak: „Nézd, hogyan legelészik az én bárányom. Neked is így kellene
bánnod a tieiddel.”

De ő így válaszolt: „Mi közöd hozzá? Ha nekem adod a tiédet, úgy le-

mondok az enyéimről. Cserélhetünk.” De közben azt gondolta magában:
„Úgysem fogja megtenni, s ha mégis, akkor eggyel több bárányom lesz, mert
én úgysem adom oda az enyéimet.” Mondtam: gonosz ember volt, és hazug.

De a mi emberünk tépelődött. Megbeszélte báránykájával. A bárány vál-

lalta: a gonosz emberé lesz. Így a gazdája odaadta őt.

Ez a bárány Isten Báránya. Így adta oda Isten Jézust a gonosznak, hogy

megmeneküljenek a nála levő bárányok, azaz mi, emberek.

És mi megmenekültünk. Jézus nem maradt a gonosz fogságában, a halál

csak egy rövid ideig uralkodott rajta, mert ő feltámadt. Így győzte le a halált,
a gonoszt, így menekültünk meg mi is.

Foglalkozás
Állítsunk össze egy kis műsort, amellyel meglepjük majd húsvét ünnepén a
felnőtteket! Ezen a foglalkozáson osszuk ki a szerepeket, gyakoroljuk be az
„előadást”. A műsornak nem kell hosszúnak lennie.

Javaslat a műsorra:
Kezdődhet valamelyik énekkel, amelyet ezen a böjtön tanultunk. Például:

EÉ 188/1.

Egy gyermek elmondja az első böjti együttlét igéjét: Krisztus meghalt ér-

tünk – mondja Isten igéje.

A következő gyermek elmondja az ige értelmét: Jézust keresztre feszítették.

Nemcsak néhány emberért adta életét, hanem a világon mindenkiért. Érted
és értem is meghalt.

Egy gyermek elmondja a következő igét: Bűneink miatt törték össze –

mondja Isten igéje.

A következő gyermek értelmezi: Velünk is szüntelen előfordul, hogy nem

hallgatunk Isten szavára, akaratával szembeszállunk. Istennek meg kellene
büntetni bennünket ezért, de helyettünk Jézus vállalta át a büntetést.

Egy gyermek elmondja a következő igét: Az Emberfiának sokat kell szen-

vednie – mondja Isten igéje.

Isten Fia életét adja övéiért

A következő gyermek értelmezi: Jézus szenvedése és halála szükséges volt.

Értünk tette. Nekünk nem jut soha ilyen nagy szenvedés.

Egy gyermek elmondja a következő igét: Szállást készítünk magunknak

nála – mondja Isten igéje.

A következő gyermek értelmezi: Olyan a mi szívünk, mint egy lakás. Lakni

akar benne a gonosz, de Jézus is. A gonoszt nem tudjuk kiűzni, de ha beenged-
jük Jézust, akkor a gonosz magától is odébbáll.

Egy gyermek elmondja a következő igét: Íme, az Isten Báránya! – mondja

Isten igéje.

A következő gyermek értelmezi: Jézus az Isten Báránya. Isten odaadta

Jézust a gonosznak, hogy mi megmeneküljünk tőle. De ő nem maradt a gonosz
fogságában, a halál csak egy rövid ideig uralkodott rajta, mert ő feltámadt.

A befejezés is lehet egy ének. Például az EÉ 222/1. (Az egyes szakaszokat

énekekkel is tagolhatjuk.)

Itt van

Bibliai ige: „E pohár az új szövetség az én vérem által…” (Lk 22,20)
Énekjavaslat: EÉ 309/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Egyszer, amikor még kislány voltam, a barátnőmmel elhatároztuk, hogy
szövetséget kötünk egymással, ami azt jelentette, hogy örökre barátok ma-
radunk, kapcsolatunkat semmi meg nem szakíthatja, sem az, hogy felnőttek
leszünk, sem az, ha elköltözünk abból a városból, ahol lakunk. Semmi. És
készítettünk egy írást, amelyben leírtuk ezt az elhatározásunkat. Mindket-
ten aláírtuk, és szövetségünket azzal pecsételtük meg, hogy megszúrtuk az
ujjunkat, kiserkent a vér, és rácsöpögtettünk egy-egy cseppet az írásra.

Szövetségkötésről hallunk a magyar történelemben is. Talán nektek is

elmesélte már valaki. A magyar népnek hét vezére volt még azelőtt (a ne-
vüket is elsorolhatjuk), hogy ezt az országot elfoglalták volna. A hét vezér
szövetséget kötött arra, hogy együtt veszik birtokba ezt a hazát. Szövetsé-
güket azzal pecsételték meg, hogy sebet ejtettek karjukon, és vérüket egy
kehelybe csorgatták.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, mielőtt meghalt, szövetséget kötött övéivel.

GYERMEKKATEKÉZIS

Kezébe vette a kenyeret, imádkozott, majd pedig tört belőle, és minden ta-
nítványának adott egy darabot. Azután pedig a kelyhet is, amelyből ivott,
körbeadta, hogy mindenki igyon belőle. Azt mondta Jézus, ez az ő szövetség-
kötésének a pecsétje. A szövetség pedig arról szólt, hogy ő vérét ontja értünk,
és így szabadít meg bennünket a rossztól, a bűntől. És azt is mondta, hogy
tanítványai úgy emlékezzenek halálára, úgy tartsák meg a szövetséget vele,
hogy körbeadják egymásnak a kenyeret és a kehelyben a bort. Azóta így is
tesz minden Krisztus-követő tanítványi közösség. Ezt hívjuk úrvacsorának.
Amikor kiosztjuk az úrvacsorát, Jézus személyesen jelen van a kenyérben és
a borban.

Foglalkozás
Az utolsó vacsorához hasonlóan üljünk körbe egy asztalt. Ha van rá lehető-
ségünk, vegyünk pászkát, de a kenyér is megfelelő. Kapjanak a gyermekek
egy-egy darabot. Tegyünk az asztal közepére egy tálba valamilyen mártást,
esetleg tejfölt vagy joghurtot. Ebbe mártogathatják a gyermekek a kenyérda-
rabokat. A pohárba szőlőlét töltsünk. Az „étkezés” közben beszélgethetünk
arról, hogyan zajlott ez az utolsó vacsora. Végül egy szelet kenyeret valóban
törjünk meg, és adjuk tovább, hogy minden gyermek részesüljön belőle. Egy
kehelyben, ha lehet, igazi úrvacsorai kehelyben adjuk körbe a szőlőlevet is.
Közben énekelhetünk.

Nincs itt

Bibliai ige: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk 24,5)
Énekjavaslat: EÉ 222/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Itt egyszerűen csak engedném azt, hogy a húsvéti történet hasson a gyerme-
kekre. Úgy „mesélném” el, hogy a feltámadás győzelme boldogságot váltson
ki belőlük.)

A csodálatosnál is csodálatosabb az a történet, amely húsvét ünnepének

eseményét mondja el.

Emlékeztek: Jézus meghalt. Kimondhatatlan szomorúság és gyász töltötte

Tanítványi közösségben élünk

el tanítványai szívét. Miért történt mindez? – kérdezgették. Mi lesz ezután?
Mit kezdjünk magunkkal? Lehetetlen, hogy az Úr már nem él.

Asszonyok, akik szintén Jézus követői közé tartoztak, azt mondták: már

csak egyet tehetünk, bekenjük testét kenőcsökkel úgy, ahogyan minden ha-
lottal megtesszük. De a sírban már nem volt senki. Illetve volt, egy ismeret-
len férfi. Egy angyal, aki azt mondta: nincs itt, feltámadt.

Emlékeztek? Jézus nem maradhat a gonosz fogságában, hiszen ő tiszta,

bűntelen. A halált értünk vállalta, ezért nem maradhat örökre a halálban.
Fel kell támadnia.

Jézus feltámadt! Valóban feltámadt! A hír mámorító, hihetetlen, értel-

münk fel nem foghatja, hiszen soha még ilyen nem történt. Az asszonyok és
a tizenkét tanítvány is órákon át töprengtek, mit jelenthet az, amit az angyal
mondott. De végül átélték, hogy Jézus feltámadt. A hír igaz. Ezért Jézus ta-
nítványai azóta minden húsvét ünnepén így köszönnek egymásnak: „Jézus
feltámadt!” És így válaszolnak rá: „Valóban feltámadt!”

Foglalkozás
Közösen készítsük el a húsvéti oltárt. (Ez természetesen lehet egy asztal is.
Amire szükségünk lesz: ünnepi gyertyatartók, ha a gyülekezetben szokás,
hogy nagyünnepen más gyertyatartót használnak. Fehér oltárterítő, amely
lehet egy csík is keresztben az asztalra helyezve. Virágok, vázák és húsvéti
gyertya, amely egy kb. 45-50 centiméter hosszú gyertya, rajta az évszám. Ezt
külön gyertyatartóban helyezzük el az oltár mellett.) Az oltárrendezés után
akár egy rövid szertartást is „celebrálhatunk” a húsvéti gyertya behozásával.
(Ehhez a szertartáshoz a Liturgikus könyv húsvét hajnali rendjéből a fény
köszöntéséről és a fény továbbadásáról szóló részeket hívhatjuk segítségül.)

Tanítványi közösségben élünk

A békesség követei

Bibliai ige: „…az én békességemet adom nektek…” (Jn 14,27)
Énekjavaslat: EÉ 312/5.

GYERMEKKATEKÉZIS

Gondolatok a feldolgozáshoz
Nagymamám mesélte, hogy a II. világháború idején a bombák elől a pin-
cében kellett meghúzniuk magukat. Hetekig ott éltek. Ott aludtak, ahogy
tudtak, ott ettek, amit tudtak, mosakodni nem tudtak, össze voltak zárva
idegen emberekkel. Csak egy vágyuk volt: hogy legyen végre béke. S a béke
számukra azt jelentette, hogy nem szólnak többé a fegyverek, ki lehet menni
az utcára, normális életet lehet élni.

Nemrégen odajött hozzám egy kislány – hozzátok hasonló korú –, és

elpanaszolta, hogy testvére, aki hat évvel idősebb nála, folyton piszkálja.
Beszélgetéseik mindig veszekedésig fajulnak. Testvére parancsolgat neki,
és elvárja, hogy ő engedelmeskedjen. Csak egy vágya volt: békességre jutni
testvérével. S ez azt jelentette számára, hogy barátságba kerülnek egymással,
ő segítségért fordulhat testvéréhez, de szívesen is segít neki. Figyelmesek
egymáshoz, és szeretik egymást.

Amikor Jézus feltámadása után megjelent tanítványainak, így köszönt

nekik: „Békesség néktek!” Jézus a szív békességét hozta el tanítványai szá-
mára. Ez azt jelenti, hogy az ember többé nem fél Istentől. Nem rettegünk
attól, hogy Isten megbüntet minket bűneinkért, hanem tudjuk, ő a mi sze-
rető mennyei Atyánk, akihez odafordulhatunk, ha valami rosszat tettünk.
Bocsánatot kérhetünk tőle, és ő megbocsát. Megbocsát, mert szeret minket.
Ezért adta kereszthalálra Jézust. Nincs tehát értelme takargatni bűneinket,
csak lelkiismeret-furdalással és félelemmel jár. Viszont bűnbocsánatból élni
azt jelenti: békességben vagyunk Istennel, és általa békesség van bennünk
minden ember iránt. Ennek a békességnek mi magunk is követei lehetünk,
követei vagyunk. Hogyan? Ezzel fogunk ma megismerkedni.

Foglalkozás
Nincs jobb alkalom, mint ez a mai, hogy megtanítsuk a gyermekeket az
istentiszteletben használható Paxra. A Liturgikus könyv (LK) 55. oldalán és
a Gyülekezeti liturgikus könyv (GYLK) 30. oldalán elolvashatjuk a Pax ér-
telmét. Először szóban gyakoroljuk: „Az Úr békessége legyen mindenkor
veletek!” – „És a te lelkeddel!” – „Köszöntsük egymást a békesség jelével!”
– „Legyen békesség köztünk mindenkor!” Majd fogjunk egymással kezet,
és mondjuk egymásnak: „Békesség néked.” (Lásd LK 121. o.; GYLK 60. o.)
Ezután megtanulhatjuk énekelni is. A dallamot a LK 87–88. oldalain és a
GYLK 51. oldalán találjuk.

Tanítványi közösségben élünk

Kérjük meg a gyermekeket, hogy hazamenve mutassák be otthon is, amit

tanultak, vagyis legyenek családjuk számára a békesség követei. (Következő
alkalommal kérdezzük meg őket tapasztalataikról.)

Jézus szavára hallgatók

Bibliai ige: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra…” (Jn 10,27)
Énekjavaslat: EÉ 542/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Láttatok-e már legelésző nyájat? Valóságban vagy a tévében? Milyen állatok
tartoznak a nyájba?

A pásztor feladata, hogy amikor szomjasak az állatok, patakhoz vagy kút-

hoz vezesse őket, hogy igyanak. Egyszer láttam, amikor egy ilyen kúthoz a
pásztorok több nyájat hajtottak. Jöttek jobbról, jöttek balról, jöttek minden
irányból. Ahogy a vízhez értek, minden bárány egyszerre akart inni. Tolong-
tak a kút körül. A pásztorok nem törődtek azzal, hogy összekeverednek az
állatok. „Ajjaj, mi lesz ebből?” – gondoltam magamban. „Hogyan fogják a
pásztorok kiválogatni, melyik bárány az övék?” Odafordultam az egyik pász-
torhoz, és megkérdeztem tőle. „Várja csak meg, amíg végeznek az ivással.
Akkor majd meglátja” – mondta.

És megláttam. Az ivás végén felcsendült a pásztor hangja: „Indulás!” És

elindult. A hatalmas bárányseregből pedig sorra váltak ki bárányok, és kö-
vették őt. Majd szólt a másik pásztor: „Indulás!” És ő is elindult. Újra csak
megmozdult a bárányok egy része, és ment utána. És minden pásztor így
szólt, és minden bárány elindult a saját pásztora után. A bárányok megis-
merték pásztoruk hangját, és követték őt.

Hát nem csodálatos? Jézus pedig azt mondja, hogy ő a pásztor, mi pedig

a bárányai vagyunk. Halljuk hangját itt a templomban, minden istentiszte-
leten. Ő szólt hozzánk a keresztelésünkkor, de majd ő fog szólni hozzánk a
konfirmációnkon és az esküvőnkön is. Ha szomorúak vagyunk, vigasztal,
ha örülünk, velünk örül.

Fontos, hogy megismerjük hangját, és kövessük őt!

GYERMEKKATEKÉZIS

Foglalkozás
Állítsunk össze egy listát, amelyen igék szerepelnek. Legyenek közöttük na-
gyon emelkedettek, de hétköznapi módon hangzó igék is. (Például: „Én va-
gyok a feltámadás és az élet…”; „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”;
„Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek…”) Állítsunk össze egy listát,
amelyen mindenféle más mondatok szerepelnek (reklámszövegek, híres fil-
mekből ismert mondatok, rosszra csábító mondatok stb.).

A gyermekek Jézus báránykái. Melyik hangra hallgatnak? Amikor Jézus

(Isten igéje) szól, akkor induljanak el a terem egy megadott pontjára. Ami-
kor nem a pásztor szava szól, maradjanak a helyükön.

A feltámadás hírnökei

Bibliai ige: „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1)
Énekjavaslat: EÉ 222/4.

Gondolatok a feldolgozáshoz:
Jaj, annyi gondom van! Majd szétszakad a fejem, annyira fáj. Ráadásul teg-
napelőtt begyulladt az egyik fogam, orvoshoz kellett mennem. Tegnap este
szerettem volna megnézni egy filmet, de éppen akkor kerestek telefonon, és
a nagynéném, aki hívott, nem akarta letenni.

Annyi bosszúság történik velünk! Bizonyára átélitek ti is ezt. Tudnátok

mesélni erről? Történt veletek a héten valami rossz, valami bosszantó?

Olyan sok baj van ebben a világban! Gyakran hallani balesetekről, ár-

vizekről, katasztrófákról is. Hát mindig így lesz ez? Nem. Hála Istennek,
nem lesz mindig így. Jézus feltámadása óta lehetünk ebben egészen bizto-
sak. Hiszen ő azzal, hogy legyőzte a halált, a legnagyobb „baj” fölött győze-
delmeskedett! Azzal, hogy legyőzte a halált, bizonyossá tette, eljön majd a
nap, amikor minden embert, aki meghalt, feltámaszt. És megígérte azt is,
hogy egy napon visszajön, és eltörli mindazt, ami ebben a világban rossz.
Így mondja az Úr a Bibliában: „…új eget és új földet teremtek…” (Ézs 65,17)

Amikor Isten megteremtette a világot, nem is volt benne semmi rossz.

És eljön majd az idő, amikor újra olyan lesz a világ, mint a teremtéskor volt.
Hála legyen Istennek! Nem kell remény nélkül élnünk.

Tanítványi közösségben élünk

Foglalkozás
Az emberek között még nagyon sokan vannak, akik semmit sem tudnak
erről a reménységről. Hogyan tudnánk tanúskodni nekik? Mint korábban
a megbocsátás témájánál, úgy itt is próbáljunk meg néhány szituációt vé-
giggondolni: mit lehetne mondani, milyen szavakkal lehetne tanúskodni a
feltámadott Jézusban való hitünkről, reménységünkről. Adok néhány javas-
latot a szituációkra.

 Hol voltál vasárnap? Iskolai beszélgetés a hétvégi programról. Elmon-

dom, hogy templomban voltam. Elmondom, hogy miért jó a gyüleke-
zet közösségében lenni. Elmondom, hogy bármi baj történjék velem,
nem vagyok remény nélkül. (Segítsünk a gyermekeknek, hogy mind-
ezt saját szavaikkal tudják kifejezni. Ebben a szituációban legyünk mi
a tanár szerepében.)

 Mivel szeretsz foglalkozni? Iskolai fogalmazás magyarórán. A fogal-

mazásban leírom azt is, hogy Isten dolgaival is szeretek/szoktam fog-
lalkozni. Megfogalmazom, hogy miért, kifejezem hitemet, reménysé-
gemet. (Ez a szituáció akár az egész foglalkozást is kitöltheti, ha mi
adjuk a gyermekeknek ezt a feladatot.)

 Chatelsz a barátoddal vagy egy internetes (azaz ismeretlen) beszélge-

tőtárssal. Rákérdezel arra, mivel tölti szabadidejét. Megkérdezed, mi
az ő hite, mi fontos neki az életben, kit szeret. (Ebben a szituációban
legyünk mi a beszélgetőtárs szerepében, így tudjuk irányítani a párbe-
szédet, segíteni a gyermeket a kérdésekben, s abban is, hogy ő hogyan
reagáljon.)

(Minden csoportban akad szókimondó, talpraesett gyermek. Ezeket a

beszélgetős szituációkat bátran építsük rájuk.)

Jézus tetteinek hirdetői

Bibliai ige: „Énekeljetek az Úrnak új éneket…” (Zsolt 98,1)
Énekjavaslat: EÉ 63/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Gyűjtsük össze azokat az énekeket, amelyeket ebben az évben alkalmainkon
énekeltünk. Legyen róla egy listánk. Így álljunk a gyermekek elé.)

GYERMEKKATEKÉZIS

Kedves gyerekek! Gyűjtsük össze azokat az énekeket, amelyeket eddig

tanultunk itt az istentiszteleten/gyermekalkalmakon, amelyek Istenről, Jé-
zusról szólnak, amelyekben róluk énekelünk! Én már összegyűjtöttem né-
hányat. Emlékeztek rájuk? Énekeljük el őket!

Nagyon szép énekek ezek. Olyanok, amelyek örömöt okoznak Istennek.

Tudjátok, miért? Mert Isten azokat az énekeket szereti hallgatni, amelyek
szívből jönnek, amelyekből sugárzik, hogy aki énekel, az szereti az Istent, és
bízik benne. Nem baj, ha kicsit hamis, nem baj, ha néha elfelejtjük a szöveget,
egy-egy szó nem jut az eszünkbe. Csak szívből énekeljünk!

Ezt nevezi Isten igéje új éneknek. Új ének tehát az, amit szívből, Jézusba

vetett bizalomból, hitből énekelünk. Erre biztat ma bennünket Isten igéje.

Foglalkozás
Rendezzünk „Megasztárt”! A gyermekek „benevezhetnek” egy vagy több
számmal. Olyan énekeket választhatnak, amelyek Istent dicsérik, Jézusról
szólnak. Legyen zsűri is, amely a gyermekek lelkesedését, szívből szóló éne-
két értékelje! Gondoskodjunk arról, hogy valamilyen címen minden éneklő
gyermek kapjon jutalmat. Ha bátortalanok, akkor mi magunk is „nevezzünk
be” a versenybe. Szervezhetjük úgy is, hogy egy közös éneket a gyülekezet
előtt mutatunk be.

Jézus nevében kérők

Bibliai ige: „Szám hozzá kiáltott (…), Isten meghallgatott…” (Zsolt 66,17a.19)
Énekjavaslat: EÉ 88/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Minden alkalommal, amikor találkozunk és együtt vagyunk, összetesszük a
két kezünket, lehajtjuk a fejünket, és imádkozunk. De miért is tesszük ezt?
Mert így tudunk Istennel beszélgetni. Nem bonyolultabb ez, mint telefonál-
ni, nem nehezebb, mint átkiáltani a másik szobába anyának. Csak lehajtjuk
a fejünket, és már mondhatjuk is, amit Istennel szeretnénk megbeszélni. Sőt!
Még mondani sem kell. Elég gondolni.

Most gondoltam valamit! Tudod-e, mit? Természetesen nem, de Isten

tudja. Mert ismeri gondolatainkat, hallja minden imádságunkat.

Tanítványi közösségben élünk

Szoktatok-e imádkozni? Mikor? Mit? (Gyűjtsük össze együtt a gyermekek

által ismert valamennyi imádságot.)

Isten nemcsak hallja, hanem meg is hallgatja imáinkat, ha úgy gondolja,

hogy kérésünk a javunkra van. Mert kéréseink gyakran nem szolgálják a
javunkat. (Például hiába kérjük: „Add, Uram, hogy holnap jól elverhes-
sem a Zsuzsit az iskolában.”) De akkor hogyan kérjünk? Jézus nevében
kérjünk, vagyis azt kérjük, amiről tudjuk, hogy Jézusnak is „tetszene”. Ho-
gyan hangozna akkor az előbbi imádság? És hogyan tanítanánk valakit,
aki nem tud imádkozni? (Megszólítanánk Istent – hogyan? Mit kérnénk,
mit köszönnénk meg? Vajon a bocsánatkérés benne lenne-e? Mit jelent a
végén az ámen?)

Foglalkozás
„Aprópénzre” váltjuk azt, amiről az előbb beszélgettünk. A gyerekek két-
három fős csoportokban vagy egyénileg – ez tőlük függ – írjanak egy adott
témához két-három mondatos imádságot. A kiosztott témák alapjául szol-
gálhatnak az egyetemes könyörgő imádság kérései: ima a hitért, a gyüleke-
zetért, a világért, a betegekért…

Fontosnak tartom, hogy az imádság, megfelelő sorrendbe állítva a kéré-

seket, elhangozzon a következő vasárnapi istentiszteleten. Fontosnak tartom
azt is, hogy a gyülekezet tagjai tudják: most a gyermekeik által írt imádság
szavaival imádkozunk.

A Szentlélek által megajándékozottak

Bibliai ige: „…eljön hozzátok a Szentlélek…” (ApCsel 1,8)
Énekjavaslat: EÉ 235/1.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Úgy hat-hét éves lehettem. Szüleim hosszú időre elutaztak. Kedvetlen voltam,
üres volt a ház, úgy éreztem, soha nem múlik el az az idő, amíg hazajönnek.

Valahogy így érezhették magukat Jézus tanítványai is. Jézus feltámadt,

visszajött közéjük, de csak egy rövid időre, hogy beszélgessen velük, hogy
átbeszélje velük, ami történt. Azután elhagyta őket, a mennybe ment.

Szomorúság vett erőt rajtuk. Mit tegyenek most? – kérdezték. Csak teltek-

GYERMEKKATEKÉZIS

múltak a napok, s nem történt semmi, nem tettek semmit, egyre tanácsta-
lanabbak lettek. Még az utcára is csak ennivalóért mentek ki néhányan az
asszonyok közül.

De egy reggel valami nagyon különleges történt: „hirtelen hatalmas szél-

rohamhoz hasonló zúgás támadt az égből”, „lángnyelvek jelentek meg előttük,
amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre”, s az eddigi szomorúság,
tanácstalanság egy csapásra elmúlt. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és
különféle nyelveken kezdtek beszélni…” (ApCsel 2,2.3.4)

Lelkessé váltak, vagyis átjárta őket a Szentlélek, Isten Lelke. Most már

tudták, mit kell tenni, most már nem volt kétséges: ki kell menni az utcára,
és elmondani az embereknek, mit tett Jézus, ki volt Jézus, miért ilyen lelke-
sek ők. És sokan meghallgatták őket, és a tanítványok lelkes tanúskodása
nyomán ők is Jézus tanítványai lettek.

Ez az ünnep pünkösd. Minden pünkösdkor kérjük, de kérhetjük minden

napon is, hogy tegyen minket is ilyen lelkes tanítványokká a Szentlélek, hogy
mi is bátran tanúskodjunk Jézusról mindenkinek.

Hogyan kérjük? Így: „Jöjj, teremtő Szentlélek!” „Veni Creator Spiritus!”

Foglalkozás:
Öltöztessük pünkösdi díszbe a hittanos termet/gyülekezeti termet láng-
nyelvekkel, a Szentlélek galambjával! A legszebb, ha a lángnyelveket piros
krepp-papírból készítjük. Füzérbe is fűzhetjük őket. A galambból is készít-
hetünk többet. Vékony cérnával köthetjük fel mobil dísznek, de celluxszal
is felragaszthatjuk.

A gyülekezet szolgálói

Bibliai ige: „…az Úrnak szolgáljatok.” (Róm 12,11)
Énekjavaslat: EÉ 475/2.

Gondolatok a feldolgozáshoz
Tudjátok-e, hogy milyen szolgálatokra van szükség egy gyülekezetben?
Szükség van lelkészre. Ő az, aki hirdeti nekünk Isten igéjét, amelyre épül a
gyülekezet élete, amelyből gazdagodik hitünk, amely által meg tudunk ma-
radni a gyülekezet közösségében. Ő keresztel és úrvacsorát oszt, gyakran hit-

Tanítványi közösségben élünk

tanórát tart és betegeket látogat. Temet és esket. Kérdéseinkkel, bűneinkkel
mindig meg lehet keresni, előtte meg lehet gyónni, amit tettünk – ő titokban
fogja tartani –, és Isten akaratából feloldoz, megtisztít a bűntől.

Szükség van felügyelőre. Ő az, aki azokat a teendőket végzi a gyülekezet-

ben, amelyek nem a lelkész feladatához tartoznak. Vezeti a templom tata-
rozását, gyülekezeti alkalmakat szervez, képviseli a gyülekezetet különböző
alkalmakon, megbeszéléseken.

Szükség van kántorra. Ő az, aki az orgonát megszólaltatja, aki vezeti az

énekeket az istentiszteleteken, az esküvőkön, a temetéseken. (A felsorolás
természetesen kibővítendő a helyi sajátosságokkal, például a kórusvezetés-
sel.) Nagyon szép a szolgálata. Ismeri az énekeskönyv minden énekét.

Szükség van pénztárosra. Ő az, aki összegyűjti a perselybe helyezett és

az adományként adott pénzt. (Tisztázzuk, hogy ismerik-e a gyermekek a
perselyt.) Számon tartja, hogy mennyi pénze van a gyülekezetnek, mire költ-
hetnek, megkapta-e a lelkész a fizetését.

Szükség van gondnokra. Ő az, aki észreveszi, ha valami tönkrement a

templomban vagy a gyülekezeti helyiségekben. Például kiégett egy lámpa,
meg kell javítani egy széket stb.

(Végül felsorolhatjuk mindazokat a szolgálatokat, amelyek gyülekeze-

tünkben működnek, vagy amelyekre szükség lenne.)

Egy gyülekezet élete akkor jó, ha sokan vannak, akik szolgálatot vállalnak.

És ha a szolgálatot vállalók tudják: mindent, amit tesznek, Isten dicsőségére,
örömére teszik. Az Úrnak szolgálnak vele. Neked milyen szolgálathoz volna
kedved?

Foglalkozás
Egyeztessünk előre a gyülekezetben szolgálatot végzők között, hogy mind-
egyikük vállaljon egy-két gyermeket a következő héten valamilyen konkrét
munka elvégzésére. Legyen egy listánk arról, hogy milyen szolgálatokra jelent-
kezhetnek. Minden gyermeknek jusson valamilyen munka a gyülekezet szol-
gálattevői mellett. A foglalkozás azzal teljen, hogy szétosztjuk a feladatokat,
megbeszélve, kitől mit várunk, hogyan találkoznak a szolgálattevővel, milyen
időpontban kerülhet sor a szolgálatra. Egyszóval: tervezzük meg a szolgálatot.
(A legjobb, ha a szolgálattevők már ekkor jelen tudnak lenni, de ha nem, segít-
sük megszervezni találkozásukat a gyermekekkel.) A következő alkalommal
számoljanak be a gyermekek az elvégzett szolgálatról és élményeikről.

GYERMEKKATEKÉZIS

Jézus Krisztus tanúi

Bibliai ige: „…Jézus Krisztus Úr…” (Fil 2,11)
Énekjavaslat: EÉ 252/3.

Gondolatok a feldolgozáshoz
(Egy papírra előzetesen rajzoljunk egy halat.)
Felismeritek-e, hogy mit rajzoltam a papírra?
Tudnotok kell, hogy ez egy titkos jel.
Réges-régen, majd, kétezer évvel ezelőtt nem volt könnyű dolog Jézus ta-
nítványának lenni. Akiről megtudták, hogy Krisztus követője, börtönbe
vetették, nemegyszer halálra ítélték, megverték. Titkolni kellett, hogy ők
tanítványok. Titkolni azok előtt, akik bántották őket.

Igen ám, de valahogyan mégiscsak meg kellett ismerni egymást. Hogyan?

Hát erre szolgált ez a titkos jel. Képzeljétek el, hogy Jézus egy tanítványa
elutazott a városából egy másik városba. Nem ismert ott senkit. De olyan jó
lett volna, ha találkozhatna emberekkel, akik ugyanúgy szeretik Jézust, mint
ő. Akikben megbízhat, akiktől szállást kérhet, akikkel együtt imádkozhat,
akiknek beszélhet hitéről, Jézusról, gyülekezetéről. Akiknek meghallgathatja
beszámolóját az ő gyülekezetükről. De hogyan ismeri meg őket?

Kiment a piacra, megállt ott, ahol sok ember járt, és lerajzolta ezt a jelet.

Talán éppen leguggolt, és a földre rajzolta. Az emberek jöttek-mentek kö-
rülötte, de ügyet sem vetettek rá. Egyszer csak megállt mellette valaki, és
halkan ezt mondta neki: „Szervusz, testvér, Jézus Krisztus az Úr.” S akkor
már tudták egymásról, hogy mindketten Jézus tanítványai.

Miért éppen ezt a jelet rajzolták? Azért, mert ez azt jelenti: Jézus Krisztus

Úr, ő a Megváltó, aki meghalt értünk a kereszten. Ezt a jelet mi is megtanul-
hatjuk lerajzolni, de hála Istennek, ma már nem kell titkolnunk, hogy Jézus
Krisztust Úrnak, Urunknak tartjuk. Mondhatjuk egymásnak, mondhatjuk
másoknak, megvallhatjuk hitünket. Ebben a tanévben ezzel búcsúzunk:
megvalljuk hitünket.

Foglalkozás
Készítsünk halkitűzőket magunknak és a gyülekezet tagjainak! Minél több
készül, annál jobb. Adhatják ajándékba, de a gyülekezeti iratterjesztés kere-
tében is lehet árusítani.

Tanítványi közösségben élünk

Családi istentiszteletek

Mozzanatok – találkozások Istennel

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

Liturgikus

keret

Liturgikus keret

Ének
Invokáció
Zsoltár
Imádság
Az ige feldolgozása – igehirdetés interaktív elemekkel
Ének
Oratio oecumenica
Miatyánk
Áldás
Ének

Szeptember – Út (indulás)

Zsolt 25,4–10

Kellékek: földgömb, térkép, iránytű, GPS, hátizsák, kulacs, sátor, menetrend

Bevezetés
Lolka és Bolka meséje mindig úgy kezdődik, hogy a két kis fickó megforgatja
a földgömböt, rábök egy helyre, azután képzeletük és ötleteik szárnyán el is
jutnak oda egy kaland erejéig. Forgassuk meg mi is a földgömböt! Ki az, aki
ismer valami távoli helyet, esetleg járt is ott? Keressük meg együtt! (Ha nagy
templomról és gyülekezetről van szó, akkor ki lehet vetíteni jellegzetes, pél-
dául afrikai, sarkvidéki stb. képeket, és azokat keresse meg néhány vállalkozó
kedvű gyerek.) Szeretnénk oda elmenni? Hogy fogjunk hozzá? Válogassunk
kellékeket, tervezzük meg az utat!

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

Ige
Ábrahám elhívása (1Móz 12,1–9)

Alapgondolat
Isten kezében tartja egész világunkat. Még annál is jobban látja életünket,
mint ahogy mi áttekintjük a földgömböt. Réges-régen kiválasztott rajta egy
helyet, amit Kánaán földjének hívtak. (Keressük meg – vetíthetünk erről is
képet, elmondhatják, tetszik-e, és szó lehet arról is, hogy „semmiképpen
sem a legelőkelőbb” hely.) Megszólított egy embert, Ábrahámot, és megbízta,
hogy legyen Isten szeretetének élő tanúja ezen a földön.

Megmutatta Ábrahám életének fizikai célját is: „Menj el földedről, rokon-

ságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!”

Isten minket is meglátogat.
A mi életünk színtere is az ő „úti célja” (vetíthetünk képet saját telepü-

lésünkről). Kiválaszt bennünket, hogy célt adjon életünknek fizikai és lelki
értelemben egyaránt.

Október – Termés (aratási hálaadás)

Zsolt 136,1–9.25–26
(Olvashatják a gyerekek felváltva, a refrént mondhatják „kórusban” vagy
énekelhetik.)

Kellékek: terménydíszek az oltáron

Bevezetés
A gyerekek vegyenek kézbe egy-egy terményt, mondjanak köszönetet érte.

Például: Köszönöm, Istenem, az alma otthonos ízét. Mindennapi jelenlé-

tével, megszokottságával az állandóság és az egészség képviselője.

Köszönöm a körte édességét. Nedvdús húsa szereteted bőséges kiáradását

hirdeti.

Köszönöm a répa ropogását. Fogaimat edzhetem rajta, mint a nyuszik, és

vitamin van benne, amely a jó látást szolgálja. Add, Uram, hogy ne csak a
testi szemeimmel lássak élesen, hanem a lelkiekkel is.

Köszönöm a krumpli erejét. Sok étel készül belőle, sok recept épül rá mint

alapanyagra. Add, Uram, hogy ne felejtsem el, te vagy életem hordozója.

Liturgikus

keret

Köszönöm a paradicsom fényes kerekségét. Így hívják azt a kertet is, ame-

lyet te ültettél, hogy az embernek jó dolga legyen. Ha veled vagyunk, ma is
olyan vidámak lehetünk, mint ez a kicsattanóan piros paradicsom.

Köszönöm a káposzta fodros leveleit. Akár szoknyát is varrhatnék belőle

a babámnak. Uram, te nemcsak jónak, hanem szépnek is teremtetted ezt a
világot.

Köszönöm a paprikát. Néha csípős és hegyes, mint a bíráló szavak. Add,

hogy kevés is elég legyen figyelmeztetésedből, és megértsem akaratodat.

Köszönöm a padlizsán komoly lila színét. Ünnepélyes, mint minden veled

való találkozás. Segíts, hogy mindig találjak időt odafordulni hozzád.

Köszönöm a szőlő dús fürtjeit. Olyanok rajta a szemek, mint egy nagy

család tagjai: együtt alkotnak egészet. Köszönöm, hogy te vagy a mi nagy
családunk mennyei édesatyja.

Ige
Az igazi szőlőtő (Jn 15,1–17)

Alapgondolat: Isten bőségesen ellát bennünket gondviselő szeretetének
ajándékaival. Ezeket hálával fogadjuk tőle. Ha megfeledkezünk a köszönet
szaváról, ha követelőzünk, ha úgy érezzük, mindez „jár” nekünk, akkor csak
letépkedjük a terméseket, kifosztjuk a Földet. Pedig Isten ajándékul adja ne-
künk mindezt. Még ennél is csodálatosabb ajándéka, hogy a mi életünket is
gyümölcstermésre szánja. A vele való teljes közösségben lehetünk képesek
erre.

November – Név (Istené vagyok)

Zsolt 36,6–10

Kellékek: a papírkoronához hasonlóan a gyerekek fejére illeszthető bárány-
figura

Bevezetés
Részlet Farkas Jánosné Fehérke című írásából a gyerekek előadásában. A
bárányok hazatérnek, a pásztor egyenként nevükön szólítja őket, tudja, mi

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

történt velük aznap, mi foglalkoztatja őket. Egyenként ismeri mindnyáju-
kat. A beszédes nevek segítik a bibliai történet megértését.

Ige
Jákób tusakodása (1Móz 32,23–32)

Alapgondolat
A mi nevünk is jelent valamit. Van-e köztetek, aki ismeri a neve jelentését? A
mai szülők nem mindig veszik figyelembe, mit jelent születendő gyermekük
neve, régen, a Biblia korában azonban éppen fordítva volt: a névválasztás
egyben üzenetet is hordozott.

Szeretitek-e a neveteket? Miért?
A nevem én vagyok. A szüleim választották nekem. A kereszteléskor így szólt

hozzám Isten: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.”

Mit jelent a neved? Nem a szó szerinti értelemre gondolunk már, hanem

arra, hogy aki te vagy, az másoknak jelent valamit: egy kedves kisfiút vagy
egy verekedőset, egy vidám kislányt vagy egy árulkodósat stb.

Amikor Isten a neveden szólít, a neved azt jelenti számára: gyermeke

vagy, akit nagyon szeret. Amikor neveden szólít, egyúttal azt is szeretné,
hogy a neved áldást jelentsen mások számára.

December – Várakozás (advent)

Zsolt 100

Kellékek: buszmegállótábla, a szereplőknek jelmez

Bevezetés
„A” futva érkezik.
A: Remélem, még elérem! Jaj, ne!!! Ott megy, így már semmi értelme futni!
Nézzük csak, mikor is jön a következő… még tíz perc! Korábban kellett
volna felkelnem!
„B” érkezik, kellemes sétatempóban. Megnézi az óráját:
B: Mint mindig, most is van még három percem a buszig, pont kényelmesen
beérek a munkahelyemre. Addig még átgondolom, mit is kell ma csinálnom.
„C” anyuka gyerekekkel (C1, C2) (babakocsit is tolhat).

Liturgikus

keret

C: Gyertek, gyerekek, nehogy lekéssük a buszt!
C1: Anyu, kikötődött a cipőfűzőm! (Anyuka lehajol, és beköti.)
C2: Anyu, éhes vagyok!
C: Most reggeliztünk, kisfiam!
C2: Tudom, de újra éhes lettem! (Anyuka ad neki valamit enni.)
„D” öreg néni érkezik gurulós táskával, időnként megáll, levegőt vesz.
D kérdezi B-től: – Mondja, kedveském, mikor kell jönnie a busznak?
B: Egy perc múlva jönnie kellene, remélem, nem késik!
E és F: Két gyerek érkezik, hátukon iskolatáska, lökdösik egymást.
E: Én érek előbb oda!
F: Persze, mert mindig csalsz, nem engeded, hogy megelőzzelek!
C1: Nézd, anyu, jön a busz!
A: Na végre!
Felszállnak, elmennek.

Ige
Várakozás az Úr eljövetelére (Zsolt 130,5–8)

Alapgondolat
A szereplők számára közös a várakozás. Sokféle ember várja a buszt. Van,
aki későn érkezik, lekési, van, aki kiszámítja, van, aki nem foglalkozik vele,
majd csak jön a busz. Más céllal várják a járművet: munkába, iskolába men-
nek, lehet, hogy az öreg néni az unokáit szeretné meglátogatni, de mégis
mindenkinek van célja.

Hasonlóan vagyunk a karácsonnyal: a kisgyerekek a csillogást, a meglepe-

tést várják. Az üzletemberek talán a nagy lehetőséget. A rohanó ember azt,
hogy minden időre meglegyen.

Mitől tartalmas a várakozásunk? Ha nem unalmunkban, nem jobb híján,

nem kiszolgálásra várunk. Ha nem csupán élményekben szeretnénk részesülni
pusztán magukért, ha nem az elégedetlenség miatt várunk valami talán jobbra.

Istent várjuk, aki Jézusban jön közel hozzánk, akiben békességünk és üd-

vösségünk van.

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

Január – Víz (vízkereszt)

Zsolt 46,5–12

Kellékek: műanyag poharak, szívószál, feliratok
1. pohár: felirat: víz, benne: víz
2. pohár: felirat: bor, benne: víz (kóstolás bekötött szemmel)
3. pohár: felirat: pálinka, benne: víz (kóstolás nyitott szemmel, ki meri meginni?)
4. pohár: felirat: víz, benne: málnaszörp

Feladat
Kihívunk négy önként jelentkező gyereket, akik belekóstolnak az előttük
levő pohárba. Minden kóstoltatás után kérdezzük meg a gyerekeket, hogy
milyen érzés volt, mit tapasztaltak, mire számítottak.

1. Kérünk egy önként jelentkezőt. Kezébe adjuk a poharat és a szívószálat.
Elolvashatja a feliratot, és innia kell. Milyen érzés?

2. Újabb önként jelentkező, kössük be a szemét. El kell mondani, hogy va-
lamit innia kell, majd megtudja, hogy mit. A többiek magukban olvassák el
a feliratot! Az önként jelentkező iszik, majd ő is elolvashatja. Milyen volt?

3. Újabb önként jelentkező. Iszik belőle, ha ezt a feliratot látja? Lehet, hogy
az előző eset után már nem szeretne bekötött szemmel inni, igaz? És ha vizet
öntünk bele? Érdemes a gyerek szeme láttára beletölteni a vizet, vagy ha már
benne volt, hadd szagolja meg! Így már nem fél tőle, ugye?

4. Az önként jelentkező ne lássa, hogy szörp van a pohárban! Milyen érzés
volt megkóstolni, meglepődött? (Lehet bekötött szemmel is kóstolni.)

Ige
A kánai menyegző (Jn 2,1–12)

Alapgondolat
A történetben is meglepetés éri az embereket. A meglepetés többféle lehet,
ahogy az életben: azt kapjuk, amit vártunk (víz – víz), nem tudjuk, mit ka-

Liturgikus

keret

punk (bekötött szemmel kóstolás: bor – víz), hiszem, ha látom (pálinka –
víz), pozitív csalódás (víz – málnaszörp).

Érdemes megfigyelni a jelentkezők hozzáállását, emlékeztethet arra,

ahogy mi állunk a hitünkkel:

1. Mária: Tudja, hogy történni fog valami, amikor majd szükség lesz rá, Jézus
kezében van a megoldás. Egyszóval: hisz.

2. Szolgák: Próba-szerencse. Mi fog most történni? Kockára tegyük az állá-
sunkat? Vajon mi lesz ebből? Mindent tegyünk fel egy ember szavára?

A hit kockázata is ez: le tudom-e tenni Isten kezébe az életemet? Aggódás:

mi lesz, ha mégsem jön be a számításom?

3. Násznagy: Meglepődik, nem érti, mi történt. Nem így terveztem, ki segí-
tett, ki mentett meg a szégyentől? Mi történt itt egyáltalán?
A hit tapasztalata: csoda! Valaki jót tett velem, pedig nem érdemeltem meg.

4. Vőlegény: Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy történt valami, nem ezzel
van ő most elfoglalva.

A hit akadálya ma is, ha nincs nyitottság bennünk. Történt valami? Most

hagyjatok, más dolgom van, nem érek rá…

Jézus csodája jel, ami által felismerhetjük őt. Hogyan „kóstolhatjuk meg” az
ő meglepetését?

Nyitott szemmel, rátekintve, bizalommal.

Február – Ajtó (Jézus keres)

Zsolt 24

Bevezetés
A kecskegidák és a farkas meséjét játszhatják el a gyerekek.

Ige
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek…” (Jel 3,20–21)

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

Alapgondolat
A farkas azért kopog a kecskegidák ajtaján, mert „őket akarja egészen” –
meg enni. Jézus azért kopogtat az emberek szívének ajtaján, mert „őket akar-
ja egészen” – megváltani.

Március – Kenyér (böjt, úrvacsora)

Zsolt 145,14–21

Bevezetés
Hogyan készül a kenyér? Vetítsük ki a hosszú folyamatot: mag, sarjadó vetés,
búza, aratás, őrlés, dagasztás, kelesztés, kenyérsütés.

Ige
Jézus megkísértése (Lk 4,1–13)

Alapgondolat
A böjt lényege, hogy befelé tekintsünk, időt szakítsunk az Istennel való kap-
csolatunkra, „megbeszéljük” vele életünk célját, értelmét, helyzetünket, felada-
tainkat. Jézus is ezért vonult el a pusztába. Ahogy a búzából hosszú folyamat
eredményeképpen kenyér lesz, úgy éri el életünk is a célját, úgy alakul életünk
is több fázison keresztül azzá, aminek Isten látni szeretné. A Sátán kísértése,
hogy az érlelődés természetes és időt igénylő folyamata helyett gyors és látvá-
nyos megoldást kínál. Így szeretne minket Isten szolgái helyett karrieristákká,
önzőkké és türelmetlenekké tenni. A böjt öröme: legyen időnk Istenre, mert
neki van ideje ránk, hogy legyen időnk a saját életünkre.

Április – Tej (mint az életet szolgáló táplálék)

Zsolt 71,5–8.17–18.22–23

Bevezetés
Különböző emberek (gyerek, felnőtt, beteg stb.), állatok képe mellé válogas-
suk ételek, táplálékok képét. A gyerekek rendezzék el, melyik kinek való, ki
mit szeret, vagy éppen fogyaszthat el. Mi lenne, ha ezek összekeverednének?

Liturgikus

keret

Ige
„…mint újszülött csecsemők, a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon
növekedjetek az üdvösségre…” (1Pt 2,2–3)

Alapgondolat
A táplálék az életünket szolgálja. Különféle tápanyagokra van szükség a nö-
vekedés, az erőnlét, az egészség és testünk funkcióinak biztosítása érdeké-
ben. Isten úgy rendezte a világot, hogy ezek rendelkezésünkre álljanak. Az
étkezés ezenfelül még az öröm vagy éppen az ünnepélyesség forrása is lehet.

Isten lelki értelemben is örömöt és ünnepet készít számunkra: az üdvös-

séget. Jóságával táplál, hogy erre növekedjünk.

Május – Szél (pünkösd)

Zsolt 30

Kellékek: égszínkék háttér, képek, nap, sötét felhők, tábla

Bevezetés
Hangfelvétel bejátszása: halk, majd erős, végül viharos szél hangja. – Mi
volt ez?

Ki szereti a szelet? Mire jó a szél?
– Vitorlázás, szélmalom, szélerőmű, hűsítő szellő, sárkányeregetés.
Mit okoz a nagy, viharos szél?

– Vihar, ami károkat okoz, forgószél, lefújja a terítéket az asztalról. (Eze-

ket kivetített képekkel illusztrálhatjuk.)

Barátunk vagy ellenségünk a szél? Vajon mi lenne, ha nem létezne?

Ige
Jézus hívei a Lélektől születtek (Jn 3,8)

Alapgondolat
Isten igéje úgy beszél a szélről, mint egy személyről, aki jár-kel, tevékeny-
kedik. Ez a szél maga a Szentlélek. Nagy ereje van, akárcsak a viharnak, de
Isten szeretetének követe ő a földön.

Az életünket is beárnyékolhatják sötét felhők: irigység, önzés, harag, bán-

CSALÁDI ISTENTISZTELETEK

tás, keserűség stb. Ezeket egy-egy képpel lehet illusztrálni, a gyerekek egé-
szítsék ki a sort. A címszavakat és a képeket egy-egy sötét felhőre helyezzük,
amelyek lassan beborítják a kék hátteret. Vajon mit lehetne tenni? Vagy ki-
találják a gyerekek, vagy rávezetjük őket, hogy a szél el tudja fújni a felhőket.

Isten Lelke ez a szél az életünkben. A Szentlélek nem titkos varázsló, ha-

nem embereken keresztül szól és munkálkodik. Sokszor tapasztaljuk mégis,
hogy az emberi munka eredménye csodálatosan megnövekszik az ő jelenléte
által. Igéje által tanácsol, hogy világosság támadjon a szívünkben.

Fehér bárányfelhőkre írhatunk igéket, amelyek az iménti „ború” ellen-

szerei lehetnek. Például:

 Önzés – 2Kor 8,7
 Harag – Ef 4,26
 Közömbösség – Mt 5,15
 Irigység – Mt 6,3–4
 Aggódás – Mt 6,32b
 Félelem – Jn 10,14

Június – Sátor (tanévzárás)

Zsolt 27,1.4–5.7–8

Bevezetés
Felállítunk egy kis sátrat vagy sátrat jelképező holmit az oltártérben.

Ige
Vágyakozás Isten hajlékára (Zsolt 84)

Alapgondolat
A nyári szünet következik, sokan útra kelnek sátorral vagy másképp. Ez a
sátor legyen a pusztai vándorlás jelképe, amikor Isten népe a szolgaság után
a szabadság útjára lépett. Mi is szabadságra készülünk, ha nem is nevezzük
szolgaságnak a tanév tevékeny idejét. A vándorló nép életében Isten jelenlé-
tének megtestesítője volt a sátor. A szabadság sem képzelhető el kötöttségek
nélkül. Nem veszíthetjük el óvó-védő korlátainkat. Isten szeretetének köte-
léke az, ami megtart bennünket ebben az időszakban is. Vele induljunk és
térjünk vissza ismét.

Liturgikus

keret

Baba-mama kör

BABA-MAMA KÖR

Bevezetés

Bevezetés

A teremtett világ felfedezésére induló gyermeket kívánja kísérni ez a munka-
program. Célközönségként tehát a GYED-en, GYES-en levő (többségében)
édesanyákra és csemetéikre tekintünk. Az édesanyák a keresztelő alkalmával
személyesen is megszólíthatók, de egymást is szívesen invitálják, ha tetszik
nekik az alkalom.

Bár munkaévről gondolkodunk, nem számíthatunk állandó csoportta-

gokra, hiszen a gyerekek gyakran megbetegednek, év közben bölcsődéssé,
óvodássá válhat egy-egy csoporttag, ami kiesést jelent, ugyanakkor időköz-
ben új tagok is csatlakozhatnak.

A változó csoportösszetétel miatt fontos, hogy a jelenlevők befogadják

az újonnan érkezőket. Ha a vezető eleve nyitott csoportban gondolkozik,
másnak sem okoz majd ez nagy problémát.

Alkalmas helyszín az a gyülekezeti terem, amelyben könnyen elhelyez-

hető egy nagy, játékra kiváltképp alkalmas szőnyeg, ki lehet rakni apróknak
való játékokat (például Montessori-torony, kocka, legó, labda, képeskönyv),
és van alkalmas hely a pelenkázásra, esetleg szoptatásra.

Ebben a munkatervben egy délelőtti, körülbelül kétórás alkalommal szá-

molunk. Tízórai után érkezhetnek, ebédre haza tudnak érni. Az első bő fél
óra a megérkezés ideje; egy óra a beszélgetés, játék, mondókázás, éneklés;
majd fél óra a búcsúzás.

A munkaprogramban, amelynek célja a tipegők kísérése a teremtett világ

felfedezésében, egy, a programhoz is csatolt, nagyméretű kereszten levő kép
részleteivel ismerkedhetnek meg a totyogók és mamáik alkalomról alkalomra.

Lehetőség szerint mutogatós énekek és mondókák képezik a program

alapját, mivel ezek komplex módon segítik a kisgyermek fejlődését. A moz-
gásos és érzékszervi tapasztalatok, élmények hatására alakul ki a gyermek-

BABA-MAMA KÖR

ben a testséma, az önmagáról kialakított háromdimenziós térélmény. A
beszédfejlődést is segíti a mondókázás, éneklés, a beszélgetés. Az együttes
cselekvés, a mozgás szöveghez-dalhoz kapcsolása, a mutogatós játék, rím,
ritmus, dallam mind az emlékezet fejlődését segíti.

Az éntudat alakulásában a testséma kialakulása mellett fontos szerepe van

a környezetnek, a környezettől kapott visszajelzésnek. Mivel a gyermek még
nem önálló lény, ezért fontos számára, hogy a környezete milyennek látja őt.
A gyermek olyannak látja magát, amilyennek a környezete visszatükrözi. A
totyogóknak szükséges biztatás, bátorítás a baba-mama köri órán is megje-
lenhet, amikor támogató légkörben indulhatnak a társas világ felfedezésére.

A munkatervben összekapcsoltuk a szentet és a profánt, hogy a gyermek

a világ megismerésekor teremtett világként ismerje meg környezetét és Isten
szeretett gyermekeként és önmagát.

Az egyes képrészletekhez ismert világi mondókákat és keresztény éneke-

ket, bibliai igét, a témához kapcsolható rövid mondatot fűztünk.

A totyogók szívesen ismerkednek a kép részleteivel, örömmel fedezik fel

a teremtett világ ismert részleteit, és gyorsan hozzá is kapcsolják a mondókát
vagy szöveget, éneket. Az otthoni „könyvolvasás” módszerét javasoljuk. A
vezető egy figyelemfelhívó mondatot mond, például: „Ide nézzetek”, majd
egy képrészletre mutatva kérdést tesz fel a gyerekeknek: „Mi ez?”, „Mit csi-
nál?”, „Hol van?” stb. Majd az ehhez kapcsolódó válaszhoz fűzi az éneket,
mondókát. A kereszt képein részletről részletre haladhatunk, közben büsz-
kén ismételgethetjük, amit már megtanultunk.

Egy alkalommal egy képrészlethez egy éneket vagy énekversszakot és egy

szöveget (rövid mondat, mondóka vagy ige) érdemes kötni. A megtanítandó
szöveges szakasznak óráról órára a mondókát ajánljuk, hiszen azok minden
alkalommal változnak. Az igék szintén taníthatók, de jelen esetben az anyák-
nak tartott áhítat alapigéi is lehetnek. Nagyon fontos, hogy az anyukáknak is
adjunk lehetőséget a lelki töltődésre, akár csak néhány mondaton keresztül.
Az áhítatot érdemes előre megírni, kinyomtatni, hogy ha nincs mód elmon-
dani (a gyerekcsivitelés vagy sírás miatt), akkor is kézbe lehessen adni.

A már megtanult versek, mondókák, énekek ismétlése, a részletről rész-

letre haladás sorrendjének megtartása, sajátos „rituálék” kialakítása a gye-
rekek számára az ismerősség és biztonság érzését teremtik meg, ezáltal talán
könnyebben, felszabadultabban és nagyobb örömmel vesznek részt az alkal-
mon és/vagy készülődnek ezekre az alkalmakra.

A teremtett világ felfedezése

Természetesen a kicsik igényeihez is alakíthatjuk a megismerés sorrendjét

is. Ám ha felismernek egy madarat a fán, előfordulhat, hogy az elképzelt
haladási tervtől függetlenül arra a madárra lesznek kíváncsiak.

A munkaprogram tehát többféle lehetőséget kínál, mindenki rugalmasan,

saját csoportjára szabhatja úgy a témát, mint az időbeosztást, hiszen a picik-
nél ezt sem tudjuk pontosan behatárolni.

Másszunk, totyogjunk, lépkedjünk hát a babákkal, és ismerjük meg a ma-

mákkal együtt Isten csodálatos világát!

A teremtett világ felfedezése

A baba-mama kör alkalmain a kicsik édesanyjukkal együtt a munkaprogram
94. oldalán látható, nagyméretű keresztet ábrázoló kép részleteivel ismerked-
nek meg alkalomról alkalomra.

Az egyes képrészletekhez ismert világi mondókákat és ismert keresztény

énekeket, bibliai igét, a témához kapcsolható rövid mondatot fűztünk. Egy
alkalommal egy képrészlethez egy éneket vagy énekversszakot és egy szöve-
get (rövid mondat, mondóka vagy ige) érdemes kötni. Az igék taníthatóak,
vagy az anyáknak tartott áhítat alapigéi is lehetnek. Amennyiben a baba-
mama körben sok a gyülekezettől távoli anyuka, talán könnyebben kapcso-
lódnak be akkor, ha ismert mondókákkal is találkoznak.

A totyogók szívesen ismerkednek a kép részleteivel, örömmel fedezik fel a

teremtett világ ismert részleteit, és gyorsan hozzá is kapcsolják a mondókát,
szöveget, éneket. A kereszt képein részletről részletre haladhatunk, közben
büszkén ismételgethetjük, amit már megtanultunk. A kicsik igényeihez ala-
kíthatjuk a megismerés sorrendjét is. Ám ha felismernek egy madarat a fán,
előfordulhat, hogy az elképzelt haladási tervtől függetlenül, arra a madárra
lesznek kíváncsiak…

BABA-MAMA KÖR

1. képrészlet: a kereszt bemutatása: a felfedezésre váró világ…

Ének: Ki teremtette ezt a világot? 1. vsz.

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

A teremtett világ felfedezése

Mondóka
Egyedem, begyedem, vaskampó,
volt egyszer egy kis Jankó.
Egyet gondolt magába,
Szétfutott a világba.

Ige
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1,31a)

2. képrészlet: tenger

Ének: Ki teremtette ezt a világot? 2. vsz.

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

Mondóka
Egyedem, begyedem, tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
csak egy darab kenyeret.

Ige
„Aztán elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tenger-
nek nevezte. És látta iSten, hogy ez jó.” (1Móz 1,10)

3. képrészlet: nap, hold

Ének: Kerek világ… (ÚÉ 134)

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

Reggeli ima
Édes jó Istenem,
új napra virradtunk,

100

BABA-MAMA KÖR

a Te őrző szemed
legyen ma is rajtunk. Ámen.

Mondóka
Süss fel, nap, fényes nap,
kertek alatt kislibáim megfagynak.

Ige
„Megalkotta Isten a két nagy világító testet…” (1Móz 1,16)

4. képrészlet: csillag

Ének: Ki teremtette ezt a világot? 3. vsz.

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

Esti ima
Édes jó Istenem,
Most, amint lefekszem,
Áldó két kezedet
terjeszd ki felettem.

Mondóka
Este van már, este,
Leszállt a nap messze,
Ki egész nap futkos,
Este biza álmos.

Ige
„…meg a csillagokat.” (1Móz 1,16)

5. képrészlet: madárka a fán

Ének: Ki teremtette ezt a világot? 4. vsz.

101

A teremtett világ felfedezése

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

Mondóka
Száll a veréb fáról fára,
száll az ének szájról szájra.

Ige
„…a madár is sokasodjék a földön!” (1Móz 1,22)

6. képrészlet: Jézus kezét fogó kisfiú és a kislány

Ének: Ki teremtette ezt a világot? 5. vsz.

Rövid mondat: Isten nagyon jó, amit teremt, jó.

Mondóka
Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat,
aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

Ige
„…kezét nyújtja
a szegénynek.”
(Péld 31,20)

7. képrészlet: katicabogár

Ének: Kicsi katicabogár…

102

BABA-MAMA KÖR

Rövid mondat: Köszönök mindent.

Mondóka
Katicabogárka,
szállj fel az égbe,
mondd meg az Istenkének,
nyissa ki a meleget,
zárja be a hideget!

Ige
„Adjatok hálát az Úrnak!” (1Krón 16,8)

8. képrészlet: bárány

Ének: Jézus a pásztorom…

Rövid mondat: Jézus a jó pásztor.

Mondóka
Biri-Bori bárány
Alig áll a lábán.
Kiviszik a zöld mezőre,
Édes fűre, legelőre,
Ott megáll a lábán
A Biri-Bori bárány.

Ige
„Az Úr az én pásztorom…” (Zsolt 23,1)

9. képrészlet: pillangó, cinege, hal

Ének: Pillangó ha lehetnék, 1. vsz.

Rövid mondat: Gyermeked lettem, Istenem.

103

A teremtett világ felfedezése

104

BABA-MAMA KÖR

Mondóka
Tarka szárnyú pillangó,
Ici-pici lepke.
Kérlek, légy szófogadó,
Szállj le a kezembe! (kitartja nyitott tenyérrel a kezeit mintha várná a pillangót).
Hipp ide – hopp oda (összeteszi a két kezét, mintha elkapná)
A kis lepke megfogva.
Itt van a kezemben –
Elrepült! (széttárja a kezeit)

Ige
„Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!”
(1Krón 16,9)

10. képrészlet: polip, medvebocs

Ének: Pillangó ha lehetnék, 2–3. vsz.

Rövid mondat: Gyermeked lettem, Istenem.

Mondóka
Licsi-locs,
Kicsi bocs.

Ige
„…az okos vigyáz a lépésére.” (Péld 14,15)

11. képrészlet: Jézus; a kereszt formájához igazodó kép, melyen rámutatunk a
szeretet magasságára, mélységére, szélességére…

Ének: Csodálatos: Jézus a szeretet

Rövid mondat: Csodálatos Isten szeretete.

105

A teremtett világ felfedezése

Ige
„…nálad van, Uram, a szeretet…”
„Isten a szeretet…” (Zsolt 62,13)

12. képrészlet: A Jézus kezét fogó gyermek

Ének: Jézus szemedbe néz…

Rövid mondat: Jézus fogja a kezed.

Mondóka
Ne játsszál a cicával, hozzál kölest búzával,
és utána vizecskét, csókolom a kezecskéd.

Ige
„…Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24,15)

106

BABA-MAMA KÖR

13. képrészlet: Kislány – kéz

Ének: Kis kezem, jól vigyázz… 1. vsz.

Rövid mondat: Mindenem Isten ajándéka.

Mondóka
Mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk)
ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük)
csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk)
csípked hegyesen, (csipkedjük)
táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta)
Na, mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Te is tudod, mondd velem!

Ige

„Uram, te tartod kezedben sorsomat.” (Zsolt 16,5)

14. képrészlet: Kislány – láb

Ének: Kis kezem, jól vigyázz… 2. vsz.

Rövid mondat: Mindenem Isten ajándéka.

Mondóka
Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga,
mert ha dóga vóna, a lába nem lógna.
Szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ige
„Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.” (Zsolt 26,12)

107

A teremtett világ felfedezése

108

BABA-MAMA KÖR

15. képrészlet: Kislány – fül, szem

Ének: Kis kezem, jól vigyázz… 3–4. vsz.

Rövid mondat: Mindenem Isten ajándéka.

Mondóka
Tente, baba, tente,
este van már, este,
a szemedet hunyd le,
Tente, baba, tente.

Ige
„A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.”
(Mt 6,22)

16. képrészlet: Kislány – száj

Ének: Kis kezem, jól vigyázz… 5–6. vsz.

Rövid mondat: Mindenem Isten ajándéka.

Mondóka
Ez a szemem, ez a szám,
ez pedig az orrocskám.
Jobbra, balra két karom,
forgatom, ha akarom.
A lábamon megállok,
s ha akarok, ugrálok.

Ige
„…legdrágább kincs az okosan beszélő száj.” (Péld 20,15)

109

A teremtett világ felfedezése

17. képrészlet: Kislány – szív

Ének: Kis kezem, jól vigyázz… 7. vsz.

Rövid mondat: Mindenem Isten ajándéka.

Mondóka
Ezzel látok (rámutatunk a baba egyik szemére), ezzel is (másikra mutatunk),
ezzel hallok (rámutatunk az egyik fülére), ezzel is (másikra).
Ezzel érzek illatot (az orrocskájára), ezzel mindent bekapok (szájacskájára).
Ezzel fogok (kezecskéire), ezzel járok (lábacskáira),
boldoggá csak ezzel válok (nyitott tenyérrel ütögetjük a szívecskéjét),
ta-tam, ta-tam, ta-tam, ta-tam (a szívdobogást utánozva ütögetjük a mellét).

Ige
„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Mt 12,34)

18. képrészlet: Karon ülő gyerek

Ének: Jézus szeret minden kicsi gyereket…

Rövid mondat: Minden gyerek jöhet Jézushoz.

Mondóka
Micike!
A két lába picike!

Ige
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert
ilyeneké az Isten országa.” (Mk 10,14)

110

BABA-MAMA KÖR

111

A teremtett világ felfedezése

19. képrészlet: Család

Ének: Tégy eggyé, Urunk (ÚÉ 103)

Rövid mondat: Isten családjába tartozom.

Mondóka
Erre, erre,
virágszirom,
erre van a
kedves párom.

Ige
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt
133,1)

20. képrészlet: legalább két ember…

Ének: Nekem, nekem, nekem…

Rövid mondat: Isten családjába tartozom.

Mondóka
Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogságot a családban.

Ige
„Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)

112

BABA-MAMA KÖR

A teremtett világ felfedezése

Ifjúsági tábor

IFJÚSÁGI TÁBOR

115

„Kövekből – házzá”

„Kövekből – házzá”

Főtémák

„Kövekből – házzá”

1. Én – Önazonosságunk vállalása és megőrzése
„Okuljatok mindannyian e példán. / Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem
élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy
időn se lesz hozzá hasonló.” (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd, részlet)

A közösség olyan „épület”, amelynek nincs két egyforma „építőköve”. Mi-

lyenségéhez nagyban hozzájárul, hogy ezek az egyedi alkotóelemek meny-
nyire tudják különféle értékeiket felfedezni, vállalni, megőrizni és a köz
szolgálatába állítani. Kihívást jelenthet ebben az egyén önfeladó azonosulási
készsége és a közösség elvárásokban megfogalmazódó uniformizáló hatása
is. Gondolkodjunk el azon, mely közösségben milyen egyedi színt jelenthet
személyünk, különös tekintettel a gyülekezet életére.

2. Engem – Kontroll, ellenpont, kritika
Környezetem helyzeténél fogva másként lát engem, mint ahogyan én látom
saját magamat. Gazdagító lehet e két képet összevetni, hisz ezáltal gyarapod-
hat, formálódhat énképünk is. E tekintetben a közösségi kontroll segítheti
az önkontrollt. Az ellenpontot kínáló társak lehetőséget jelenthetnek fogva
tartó holtpontokról történő elmozduláshoz. A kívülről megfogalmazódó kri-
tika szükséges változások előmozdítója lehet. Hogy fogadjuk a bennünket
érő kritikát? Érezzük-e az ilyen jelzések szükségét? Van-e mindennek rendje
és kultúrája gyülekezeti életünkben? Esetleg mit lehetne tenni, hogy e téren
előrelépés történjen?

116

IFJÚSÁGI TÁBOR

3. Velem – Elfogadás és megbékélt különbségek
Meglelni a megőrzés és elengedés optimális arányát. Ahol ez sikerül, ott lesz
a közösség a legélhetőbb és legéletképesebb. Ott a sokféleség gazdagodást
hoz, de nem is feszíti szét az egyéneket közösségben tartó kereteket. Ezt
munkálja az egymással szembeni elfogadás, az a képesség, amellyel képe-
sek vagyunk elfogadni és értékelni a másik különbözőségét. Ugyanakkor
késznek kell lennünk elfogadni azt is, hogy önmagunkat a közösség meg-
maradása és egysége érdekében olykor korlátoznunk kell. Hol találkozunk
gyülekezeti életünkben az elfogadni tudás próbás kihívásaival? Hogyan lehet
ezt a fajta kohéziós erőt növelni közösségeinkben?

4. Értem – Bizalom és biztonságérzet
Szólhatok-e őszintén? Nem kell-e attól tartanom, hogy nyitottságommal
visszaélnek? Ha én értékes boromat töltöm a közös hordóba, tartanom
kell-e attól, hogy a többiek csak vizet hoznak? Minden közösség alapvető
kérdése, hogy bizalommal lehetnek-e a tagok egymás iránt, hogy bizton-
ságban érezheti-e magát az egyén. Mi szolgálhatja mindezt egy gyülekezeti
közösségben?

5. Közösen – Rendszeresség és spontaneitás
Megtartó erővé, biztonságot adó fogódzóvá válhat az egyén számára egy-egy
közösség kialakult rendje. Kiszámíthatóságot, beavatottságot, otthonossá-
got jelentenek a jól ismert keretek. Ha az egyén tudhatja, mi az ő feladata,
meddig terjednek jogai és kötelezettségei, mit várnak el a többiek, és med-
dig terjed a személyes szabadsága. Vannak-e gyülekezetünk életének ilyen
kialakult keretei?

Megtartó erővé, biztonságot adó fogódzóvá válhat az egyén számára a

rendelkezésére álló spontaneitás is, amikor tudja, hogy akár szavak nélkül is
megértik, hogy bizonyos helyzetekben nincs szükség tiszteletkörökre. Hogy
nem értik félre jó szándékú gesztusait. Hogy a szabályok érte vannak, és
nem fordítva. Hogy van kivel közösen rezdülni, egymás gondolatait osztva
és továbbfűzve, olykor láncokat széttörve és szárnyalva. Vannak-e ilyen él-
ményeink a gyülekezet közösségében?

117

„Kövekből – házzá”

Kis témák

A) Állati együttesek

Érdekes elgondolkodni azon, hogy anyanyelvünkben más és más szóval je-
lölünk egy-egy „állati közösséget”. A különféle állatok által alkotott csopor-
tok neve nem csak az azt alkotó állatokra utal. E szavak sokszor kifejezik,
eszünkbe juttatják azokat a viszonyokat is, amelyek e közösségek együttélé-
sének speciális jellemzői.

Sorra véve néhány jellemző állati csoportot, keressünk párhuzamokat

emberi közösségeinkkel, akár gyülekezeti berendezkedésünkkel. Mire mu-
tatnak rá, mire emlékeztetnek a felfedezett jellemzők? Esetleg mire taníta-
nak bennünket együttélésünk kérdéseivel kapcsolatban az állatvilágból elénk
táruló képek?

1. Kolónia
Azonos élőhely, azonos életkörülmények… Ugyanazon a partszakaszon ti-
pegnek, hasalnak, fészkelnek, halásznak és verekednek egyetlen faj egyedei.
Lehet, hogy a csellengő kicsinyekre közösen figyelnek, különösebb kapcsolat
mégsem alakul ki a hatalmas tömegben egymás mellett elhelyezkedő csalá-
dok között. A tömeg és a magány, az együttélés és a versengés, az összetar-
tozás és az elkülönülés különös együttese ez.

2. Csorda
A védelmet és vezetést jelentő csordában az egyén mindig egy másikhoz
igazodik. Az épp mellette levőt követi. Így válnak belső ösztönök vagy éppen
külső impulzusok egy-egy időre a csorda vezérlő szellemévé, amely hol az
életben maradást, hol meg épp a pusztulást okozza az egyes egyedek szá-
mára.

3. Falka
A falkában élő állatok a soraikban kialakuló erőviszonyok alapján meghatá-
rozott alá- és fölérendeltségi viszonyok közt élnek. Ennek megfelelően látják
el szerepüket is a közösségben számukra meghatározott helyen. A falka erőt
is jelent, hisz egy vadászstratégiát együtt megvalósítva a csapat sokkal sike-
resebb lehet, mint egyes tagjai egymagukban.

118

IFJÚSÁGI TÁBOR

4. Nyáj
Noha a nyájban is létezik a vezér szerepét betöltő „főkolompos”, a nyáj ké-
péhez hozzánőtt a pásztor alakja is. A vezetés valójában az ő feladata, aho-
gyan a biztonságról és a rendről is az általa irányított terelőkutyák hivatottak
gondoskodni.

5. Boly
A külső szemlélő talán csak a káoszt látja. Valójában mégis szervezettség, jól
meghatározott szerepek, konkrét célok, áldozatvállalás és együttműködés
határozzák meg egy hangyaboly életét.

B) A Lélek közösségépítő ajándékai (Róm 12,6–8)

„A Szentlélek közösséget teremt közöttem és Jézus Krisztus között, valamint
közöttem és a Krisztusban hívők között. Így teremti az egyházat, a Krisztus-
ban hívők közösségét.” Továbbgondolva ezt a konfirmációi kátéból idézett
gondolatot, megállapíthatjuk: a Lélek ajándékai közösségépítő eszközökké
válhatnak azáltal, hogy egyeseket egy közösségben meghatározott helyre
állítanak és speciális szolgálatra tesznek alkalmassá.

Vegyük számba e lelki ajándékok gyülekezetépítésben megmutatkozó ha-

tását Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének felsorolása alapján.

1. Tanító
A mondás szerint „a jó pap is holtig tanul”. A gyülekezet is lehet mai tanít-
ványok együtt tanuló közössége. Milyen keretek közt kap helyet közössége-
inkben a tanítás? Gyerekcsoportokra korlátozódik, vagy tekintettel van a
felnőtt korcsoportokra is? Mely formai keretek közt zajlik, és mely tartalmi
hangsúlyokat érezzük különösen fontosnak? Hogyan válhatna még inkább
közösségépítő tényezővé a tanítás?

2. Buzdító
Az együttérző megértés, az odafigyelő meghallgatás s a jókor kimondott
találó szavak egyaránt válhatnak a buzdítás, a vigasztalás eszközeivé. Hogy
egy segítő társ megtalálja a támogatás lehetséges és megfelelő eszközeit, s

119

„Kövekből – házzá”

azokat célravezetően alkalmazza, ehhez is az Úr Lelke adhat készséget, jó
érzéket. Rátalálva az e téren adottságokkal bíró munkatársakra, aktivitásukat
megfelelő szervezett formával, esetleg képzéssel támogatva, mindez gyüleke-
zetépítő tényezővé válhat. Hol látjuk saját közösségeinkben a lelkigondozói,
buzdítói szolgálat erősítésének lehetőségeit?

3. Adakozó
Egy gyülekezet életében annak is jelentősége lehet, hogy rendelkezésre áll-
nak-e a jó munkához szükséges tárgyi eszközök. Az akadálymentesítéstől a
pontos és gyors tájékoztatás technikai feltételein keresztül a szociális támo-
gatás kérdéséig számos területen felvetődik az anyagiak problematikája. A
túlzott anyagiasságot gyakran halljuk ostorozni keresztény körökben. De
legalább ilyen hiba elhanyagolni a közösségnek otthont adó környezetet, a
közösségi élet infrastrukturális kereteit. Szükség van hát a helyes arányér-
zékre s az adakozó jókedv megbecsülésére. Milyen lehetőségek és feladatok
kapcsolódnak e kérdéshez gyülekezetünkben?

4. Elöljáró
Már az apostoli kort bemutató bibliai iratokban is feltűnnek a gyülekezeti
elöljárók. Ma kiknek a személyében ölt alakot, milyen tisztségekhez kötődik
egy gyülekezetben az elöljáró fogalma? Mi a szerepe a gyülekezet válasz-
tott vezetői testületeinek a közösség életében? Miket tartunk egy jó elöljáró
jellemző tulajdonságainak? Mennyiben adottság és mennyiben tanulható
mesterség a vezetői tiszt? Igaz-e, hogy minden közösségnek olyan a vezetője,
amilyet „megérdemel”?

5. Könyörülő
Egy szekularizált környezetben talán a legerőteljesebb evangéliumi üze-
netet a diakónia, a szeretetszolgálat tudja közvetíteni. Hol van szükség a
gyülekezeten belül, illetve annak környezetében ilyen szolgálatra? Milyen
szervezést igényel az ilyen irányban elkötelezett munkatársak összefogása és
tevékenységük támogatása? Hogyan hat az így végzett tevékenység magára
a gyülekezeti közösségre?

120

IFJÚSÁGI TÁBOR

Áhítatok

A) Gyülekezet? – Mi is az?

A választ a Filippibeliekhez írt levélben keressük, sorra véve és átgondolva az
apostol kedves gyülekezetével kapcsolatban tett megállapításait (Fil 1,3–11).

1. Gyülekezet – a közösségi létforma mint örömforrás (Fil 1,3)
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok...”

2. Gyülekezet – a közösségi létformában rejlő felelősség (Fil 1,4–5)
„Imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangélium-
mal...”

3. Gyülekezet – Isten munkaterülete (Fil 1,6)
„Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára...”

4. Gyülekezet – közösen átélt kegyelem (Fil 1,7)
„Mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben...”

5. Gyülekezet – a közösség vonzereje (Fil 1,8)
„Vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével...”

6. Gyülekezet – a közösség kisugárzása (Fil 1,9–11)
„Teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és
magasztalására.”

B) „Építkezők kézikönyve…”

E speciális „kézikönyv” gondolatai segítséget nyújthatnak azoknak is, akik
egy gyülekezeti közösség építésén fáradoznak.

1. Keresd meg a legjobb építőmestert!
Zsolt 127,1a.2: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”

121

„Kövekből – házzá”

2. Keresd meg a legmegfelelőbb helyet!
Mt 7,24–25: „Hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”

3. Fordíts figyelmet a jó alapozásra!
1Kor 3,11: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus
Krisztus.”

4. Ne spórold ki a fontos anyagot!
1Pt 2,4–5a: „Ti magatok is mint élő köve k épüljetek fel lelki házzá.”

5. Használd a szintezőt, tartsd a helyes irányt!
Mt 16,13–18: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

6. Kerüljön fel az „i”-re a pont!
Ef 2,20–22: „A sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület
egybeilleszkedik.”

C) Egy asztalközösség története (Lk 24,13–35)

A téma éneke: „Ez az öröm el ne múljék” (Zarándokének 128)

1. Az útitárs (Lk 24,13–16) – „Utunk itt most összeér”
„Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük sze-
gődött, és együtt ment velük.”

2. A beszélgetőtárs (Lk 24,17–24) – „Fáradtan kerestük célunk”
„Ő pedig így szólt hozzájuk: »Miről beszélgettek egymással útközben?«”

3. A segítőtárs (Lk 24,25–27) – „Te is állj be most a körbe”
„Elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.”

4. Megújító asztalközösség (Lk 24,28–31) – „Az asztalon bor, kenyér”
„Asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik
adta.”

122

IFJÚSÁGI TÁBOR

5. Lelkesítő találkozás (Lk 24,32) – „Tárt karokkal fut feléd”
„Nem hevült-e a szívünk...?”

6. A megosztott útravaló (Lk 24,33–35) – „Jézus békessége árad”
„Ők is elbeszélték, ami az úton történt...”

Speciális gyülekezeti alkalmak

Evangélizációs sorozatok

125

Reformáció

Reformáció

Az egyház nem tucatáru
Gondolattöredékek a 12. zsoltár felett, fél tucat estén át…

A zsoltár parafrázisa a 257. ének, amely a hét éneke is egyben. Az éneket
mindig csak a kulcsversig énekeljük, kiírás szerint. A tematika alkalmas arra
is, hogy a reformációra együttesen emlékező egyházak közösen használják
fel. (Zenetörténeti érdekesség, hogy a lutheri dallamot bachi közvetítéssel – a
BWV 2. kantátán keresztül – megismerő Mozart is feldolgozta azt. Az ere-
detileg katolikus szerző a szabadkőműves szimbolikájú Varázsfuvola kulcs-
jelenetében, a tűz és víz próbájánál ezt a dallamot variálja a két vértes intő
szózatában. Ezt a részt a misztikus katolikus Liszt kétzongorás átiratában is
meg lehet hallgatni…)

Az „akkor” és „most” gondolatai a történelmi és a jelenlegi beágyazódás

feszültségeire mutatnak rá, néha egybehangzóan, máskor dialektikusan.

Hétfő (okt. 29.): „Mint fogynak szentjeid itt lenn…” || Zsolt 12,2
EÉ 255,1; 260

Akkor: A reneszánsz pompa elnyomta az evangélium üzenetét, a rituális

(jónak vélt) cselekedetek dominanciája Krisztus helyett.

Most: Egyház a fogyó társadalomban, változó szervezet, helyenként csök-

kenő jelenlét mint a probléma egyik oldala, másrészt a sokakban megjelenő
passzivitás, a tradíciók, és nem a lényeg centrális szerepe.

Kedd (okt. 30.): „Szent igéd rontják, támadják…” || Zsolt 12,3
EÉ 255,1; 257

Akkor: Búcsú az őszinte bűnbánat helyett.

126

SPECIÁLIS GYÜLEKEZETI ALKALMAK

Most: Ezoterikus hatások, látszategység, tévtanítások, sikerközösségek,

fogyasztói társadalom beszivárgása.

Szerda (okt. 31.): „Kihunyt a hit, a tiszta láng / Már sokaknak szívében.” ||
Zsolt 12,4–5
EÉ 255,1; 263

Akkor: A személyes hit háttérbe szorulása.
Most: Az általános közöny az egyházban is.

Csütörtök (nov. 1.): „Rontják a szegényt…” || Zsolt 12,6
EÉ 255,1–2; 260

Akkor: Égbekiáltó társadalmi feszültségek, az ezt igazoló hamis tanítás.
Most: Leszakadó rétegek, a diakóniai aktivitás nélkülözhetetlensége, az

egyházi állásfoglalások szükségessége ezen a téren is.

Péntek (nov. 2.): „Hét tűzön megy át az ezüst…” || Zsolt 12,7
EÉ 255,1–3; 259

Akkor: Kispolgári kényelem kontra hitvalló konfliktusvállalás.
Most: A megtisztulás szükségességének felismerése, passzív várakozásban.

Szombat (nov. 3.): „Nem kell az igét féltenünk…” || Zsolt 12,8–9
EÉ 255,1–3; 258

Akkor: Csak kevesek ismerhették.
Most: Hozzáférhető, de alig keresett. Sokak fejében él, hogy „Mi még

csak-csak tartjuk, de mi lesz utánunk?”, holott nem mi tartjuk meg az igét,
az ige tart meg minket.

127

Advent

Advent

Mindig nyitottan és mindig készen, még az ünnepi készülődés idején is…

Az idei évben rövid az adventi szakasz, a sorozat vagy egy hét minden es-
téjén, vagy heti egy-egy alkalommal használható. Ebben az esetben két-két
téma együtt kerül elő, mindkét textus hangozzék el. A sorozat alapja az EÉ
147. éneke, Kovács Sándor professzor, püspök verse Luther dallamára. Az
alkalmak záróénekei tudatosan nem az adventiek közül valók.

Hosszabban:

Vendégfogadásra (Zsid 13,1–2)
EÉ 147,1; 121 (Ha túl hosszú, legalább a 3., 6., 8. versek maradjanak.)
A vendégeket szeretjük, ha alkalmas időben jönnek. Most az ünnepi elő-
készületek elején (hevében) nem optimális az idő a vendégeskedésre. Nem
állunk még készen. Jézus azonban nincs mindig tekintettel a házigazda ké-
szültségi fokára, önmagával szembeni elvárásaira (vö. Lk 10,38 –42). Nem
az általunk kitűzött időpontban jön, érkezése számunkra is meglepetés lesz.

Üdvösségre (1Móz 49,18)
EÉ 147,1; 460
Az üdvösség szabadítás: a bűn rabságából, a rossz tradícióktól, az üresség-
től, a téves céloktól. Az ünnepi selejtezésnek nemcsak a felesleges kacatokra
kellene szorítkoznia, hanem a bennünk lévő, velünk élő terhekre is, illetve
főleg ezekre.

Királlyal találkozásra (Zak 9,9)
EÉ 147,1–2; 413
A látható uralkodók népszerűek (lásd a brit királynő gyémántjubileumát),
sajtójuk jó, bár hatalmuk Európában csak szimbolikus. Jézusé jelképes cse-
lekedetei ellenére az igazi hatalom: nem az időnek vagy földi jognak a korlá-
tozásában, hanem azok felett. Nem a mi önkéntes jogkövetésünk, döntésünk
miatt Úr felettünk, anélkül is az.

128

SPECIÁLIS GYÜLEKEZETI ALKALMAK

Fényre (Ézs 9,1)
EÉ 147,1–3; 374
Az ember sem biológiailag, sem mentálisan nem nélkülözheti a fényt. Ez a
legsötétebb hónapban, decemberben sokak depressziós hangulatán különö-
sen is érezhető. Az egyetemes erkölcsi kifejezések közt megfigyelhető a fény
és a jó, illetve a sötét és a rossz csereszabatossága. A fény azonban arra is
rávilágít, amit titkolni szeretnénk: hibákra, bűnökre, mulasztásokra.

Erőre (Jel 5,11–14)
EÉ 147,1–3; 126
Több nyelven azonos szót használnak az erő és a hatalom kifejezésére, de
egymás nélkül nehéz a kettőt elképzelni.

A textus a mennyei istentisztelet részlete, amely úrvacsorai liturgiánk

csúcspontja, a szereztetés után hangzik el. A jézusi erő nem fizikai, nem
politikai, nem tőkeerő, de lelkierő sem. Ez a teljesség része, amely belesejlik
nagyon töredékes életünkbe és világunkba.

Örök életre (Dán 12,2)
EÉ 147,1–4; 524
Az örök életre szívesen gondolunk, de az ítélet kérdését szeretjük átugorni.
A sorrend logikailag köt, a purgatórium gondolata ezt a feszültséget akarta
oldani. Krisztus váltságműve nem igényel előmosást, előtisztítást. Ha el-
nyerjük az örök életet, az ő ajándéka lesz, nem a mi választásunk az akciós
ajánlatok közül!

Tömörebben:

Vendég és üdvösség fogadására
EÉ 147,1; 121

A király és a fény meglátására
EÉ 147,1–3; 413

Erő és örök élet elfogadására
EÉ 147,1–4; 126

129

Böjt

Böjt

Töredékek egy régi leltárjegyzékből

A vezérének az EÉ 189. Szerzője Venantius Fortunatus poitiers-i püspök, az
utolsó késő ókori, egyben az első középkori költő. A fordítás a neves piarista
költő, Sík Sándor műve. Az időszak hossza miatt mind a heti egy, mind az
egyheti alkalmazás minden probléma nélkül lehetséges.

Zászló (Ézs 11,10)
EÉ 189,1; 413
A mai modern ember számára a zászló összetett jelképrendszere megfakult,
általában nem több, mint az állam felségjelzése épületen, hajón, egyenruhán.
A királyi (államfői) zászló nem egyszerűen az uralkodót jelképezi, hanem
jelenlétét is. Csak ha fizikailag is ott van, akkor vonják fel. Párhuzam kí-
nálkozik úrvacsorai tanításunkkal: realis presentia, istentiszteleti felfogá-
sunkkal: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott
vagyok közöttük.” Nem egyszerűen az ő nevében, hanem vele együtt tesszük,
amit teszünk. Ennek ereje és felelőssége más, mint csak a nominális segít-
ségül hívásé. Az újkor elejéig az uralkodói hadilobogó az adott hadművelet
koordináta-rendszerének középpontja is volt. Valóban Jézus a középpont
számunkra?

Lándzsa (Kol 2,15)
EÉ 189,2; 193
Katonai jelentősége ma a díszelgésen kívül már nincs, halászeszközként vagy
sportszerként (gerely) használata töretlen. Uralkodói szimbólum, mítoszok-
ban istenek attribútuma, a kisnemesi jogállás (tízlándzsás nemes) kifejezése.
A Golgotán a centurio kezében a halál beálltának bizonyosságát szolgáló esz-
köz. Longinus nyilvános bizonyságtétele szegezi nekünk a kérdést: merünk-e
nyíltan lándzsát törni Jézus mellett?

Trón (Zsolt 45,7)
EÉ 189,3; 358
Az uralkodói és az egyházi hatalom jelképe (ex cathedra Petri). A római

130

SPECIÁLIS GYÜLEKEZETI ALKALMAK

egyház a „basilica maior” címet eredetileg csak pápai trónussal rendelkező
templomnak adta. Átvitt értelemben az uralkodói hatalom jelképe. (Mon-
tesquieu előtt a végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom egységes volt.) A
trón és az oltár egysége a Golgotán valósult meg igazán.

Mit keresünk mi Krisztus trónjánál?

Vér (Kol 1,19–20)
EÉ 189,4; 303
Az élet, az áldozat, a harc, a bosszú, a menekülés, a megtisztulás és a szövet-
ség szimbólumrendszereiben a vérnek vitathatatlan helye van. A teológiai
szóhasználatban az Újszövetség, az engesztelés és az úrvacsora kapcsolódik
még ide. A szent vér középkori tiszteletétől a naturalista brutális részek fi-
nomkodó kerüléséig minden előfordult már az egyháztörténetben.
Krisztus vérének vétele erőforrás vagy csak szép tradíció?

Kígyó (Jel 12,7–12)
EÉ 189,5; 359
A gyógyítás és az élet ókori szimbóluma a botra tekeredő sikló. Aszklépiosz
orvosi pálcája nemcsak egyenruhákon látható, de az egyházunk által ado-
mányozott mentőkocsin is, mint az OMSZ jelképe. Az idézetben teljesen
más a fa és a kígyó viszonya: a gonosz a földön van, fejét átüti a kereszt, azaz
a halál elpusztítása jelzi, hogy a győzelem nem átmeneti, hanem végleges és
megkérdőjelezhetetlen.

Milyen erőforrás ez a tény a gyász feldolgozásában vagy a kísértésben?

Kút (Jel 21,6)
EÉ 189,6; 352
Víz sokféle van, de iható, tiszta kevés. A szennyezett folyó, az állott pocsolya
vize nem az életet hozza, hanem a betegséget, a szenvedést, a halált. A ten-
geren hánykolódó hajótörött akár szomjan is halhat, mert a sós víz ihatatlan.
(Pedig az emberi testben lévő – fiziológiás – sóoldat és a tenger töménysége
azonos, 0,9%…)

A kút a keresztséget jelképezi: az új élet tiszta forrását.
Emlékeztet-e erre a keresztség?

131

A nagyhetet bevezető sorozat

A nagyhetet bevezető sorozat

Nézetkülönbségek

A szinoptikus evangéliumok ábrázolásmódja közismerten hasonló. A finom
eltérések nem ellentétesek, hanem kisebb hangsúlykülönbségek. Ezek közül
kerül elénk három.

Hétfő: Jézus először szól haláláról és feltámadásáról

Mt 16, 21–23
Mk 8,31–33
Lk 9,18–23

Lukács Péter vallástételét követő válaszként írja le a történetet, a másik két
evangéliumban Péter korholja Jézust a bejelentés miatt.

A meditáció témája: Jézus szava hitvallásra késztet, de meg is botránkoztat-
hatja a hallgatót.

Kedd: Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról

Mt 17,22–23
Mk 9,30–32
Lk 9,43b–45

Máté szomorúságról ír a bejelentést követően, a másik két evangélium ér-
tetlenségről és félelemről.

A meditáció témája: Jézus szava megszomorít, nem mindig érthető, meg is
rémítheti a hallgatót.

132

SPECIÁLIS GYÜLEKEZETI ALKALMAK

Szerda: Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

Mt 20,17–19
Mk 10,32–34
Lk 18,31–34

Egyedül Márk említi a félelmet a tanítványok körében, a kijelentés után Lu-
kács hangsúlyozza, az értelem elrejtve maradt.

A meditáció témája: Jézus szava félelmet kelthet, de evangélium!

Iskolai csendesnapok

135

Témasorozat

iskolai

csendesnapokhoz

Témasorozat iskolai csendesnapokhoz

Téma

Alapige

TALÁLKOZÁS

„Elmegyünk egymás mellett” –
Bizalom

Jn 20,28–29

„Észrevenni a másikat”

Mt 9,20–23

„Felkelteni az érdeklődést”

Lk 19,1–10

„Megszólítás”

Mt 9,9

„Egymás értékeinek felfedezése” –
Ne a külsejére tekints!

1Sám 16,7

„Egymás értékeinek felfedezése” –
Ne tartsd magad többre!

Lk 18,9–14

„Mit adhatok én?” – Oszd szét a sze-
gényeknek!

Lk 18,18–27

„Mit adhatok én?” – Mindent
odaadni

Lk 21,1–4

„Mit kaphatok én?”

Lk 7,36–50

KAPCSOLAT

Apa–fia

Ábrahám – Izsák

1Móz 22,1–18

Jákób – József

1Móz 37,3–4

Isten – Jézus
Isteni szeretet

Jn 3,16

Isten – Jézus
Atya megismerése

Jn 14,1–11

Anya–fia

Rebeka – Jákób

1Móz 25,27–
28; 27,1–13

Mózes anyja – Mózes

2Móz 2,1–4

Mária – Jézus
Születés ajándéka

Lk 1,26–38

136

ISKOLAI CSENDESNAPOK

Mária – Jézus
Gondoskodó gyermeki szeretet

Jn 19,25–27

Zebedeus-fiak anyja

Mt 20,20–28

Testvérek

Kain és Ábel

1Móz 4,1–8

Jákób és Ézsau
Kezdetek

1Móz 25,19–26

Jákób és Ézsau
Kapcsolat

1Móz 25,29–34

Anyós–meny

Naomi – Ruth

Ruth 1,16–18

Barátság

Dávid és Jónátán

1Sám 18,1–5

Isten–próféta

Jeremiás küldetése

Jer 1,4–10

Jeremiás kesergése

Jer 20,7–9

Jónás

Jón 1,1–3

Jónás vitája Istennel

Jón 3,10;
4,1–11

Tanítványság

Emberhalász

Lk 5,1–11

Küldetés

Mt 10,16–20

Péter és Jézus

Jn 21,15–19

EGYÜTTMŰKÖDÉS

Missziói parancs

Mt 28,16–20

Első gyülekezet

ApCsel 2,37–47

Kegyelmi ajándékok sokfélesége

Róm 12,3–8

Isten titkainak sáfárai

1Kor 4,1–5

Közös cél

Fil 2,9–11

137

Ötletek

csendesnaphoz

Ötletek csendesnaphoz

Iskolai adottságoktól függően egy-egy csendesnap megszervezése külön-
böző szempontok figyelembevételével történik. Feltétlenül figyelnünk kell
az adott korosztály életkori sajátosságaira, és ennek megfelelően kell kivá-
lasztanunk a nap programját és a módszereket a téma feldolgozásához. Az
iskolai csendesnap a programok megszervezéséhez általában egy délelőttöt
vesz igénybe.

A nap beosztása

Áhítat
A nap/téma felvezetése: rövid igemagyarázat vagy előre elkészített jelenet
bemutatása (gondolatindítónak).

Csoportfoglalkozások: korosztályok szerinti bontás alapján.
A nap összegzése: tanulságok, tapasztalatok.
Téma: együttműködés, kapcsolatok
Film: Érdemes olyan filmet kiválasztani, amelynek mondanivalója a té-

mához kapcsolódik. A film megnézése után közösen beszéljük meg a lá-
tottakat, élményeinket. A feldolgozás történhet kisebb csoportokban és
egyénileg, feladatok megoldása vagy irányított beszélgetés által. Ajánlott
korosztály: 9–12. évf.

Az élet háza (Papp Judit – a kőszegi középiskolában megvalósult csen-

desnap)

Film leírása: George Monroe (Kevin Kline) középkorú építész élete során

mindig is a munka volt az első. Ám rövid időn belül egyszerre dől össze
minden jól felépített életében. Elbocsátják a munkahelyéről, és szinte ugyan-
azon a napon orvosai végzetes betegséget diagnosztizálnak szervezetében.
A megtört George a hátralévő négy hónapban csak egyvalamit szeretne
megtenni. Felépíteni álmai házát elhidegült kamasz fia, Sam segítségével. A
film középpontjában leginkább az apa-fiú kapcsolat áll, és az, ahogyan a ház
építése összehozza az embereket… A ház felépítése nemcsak arra szolgál,
hogy megvalósítsa álmát, hanem arra is, hogy rendezze a kapcsolatát fiával,
és hogy halála után szeretettel gondoljanak vissza rá. Sam első ránézésre

138

ISKOLAI CSENDESNAPOK

egy depressziós, öngyilkos hajlamú, drogos rocker, aki úgy viselkedik, mint
egy tízéves gyerek. De a film előrehaladtával kiderül, ez csak felvett szerep,
valójában cseppet sem ilyen. A közös munka közelebb hozza egymáshoz
apát és fiát, és kapcsolatuk végre olyanná válik, amilyennek mindig is lennie
kellett volna. Ám mi, nézők tudjuk, ez nem folytatódhat az örökkévalóságig,
hiszen George nemsokára meg fog halni, és emiatt összeszorul a szívünk…

Feladatok
1. Rajzolja meg az osztály az „Élet házát”!

– Milyen „építőköveket” használnátok?
– Milyen értékeket helyeznétek el benne?
– Melyek azok a pozitívumok, amelyeket a reggeli előadás és a film kap-

csán fontosnak tartotok?
2. Beszélgetés (lehetséges témák a film kapcsán):

– Milyen határokat húznál a gyermeked elé? Vajon azért enged sokszor a

szülő, mert fél attól, hogy szeretetlen lesz a gyermeke vele szemben?

– Szerinted mennyire határoznak meg bennünket a szülőktől kapott min-

ták?

– Mennyire tartod fontosnak a beszélgetést a családban?
– Pénzzel vajon minden pótolható?
„Akadályverseny”: Az alsós gyerekeknél érdemes több állomáson felada-

tokat összeállítani a témával kapcsolatban. Cél, hogy olyan feladatokat ta-
láljunk ki, amelyekben egymás segítése jelenik meg, amelyeket nem tudnak
egymás nélkül megoldani. Ezzel erősíthetjük a közösséget. Ajánlott korosz-
tály: 1–5. évfolyam.

Szerepjátékok: Különböző kapcsolatokat játsszunk el egy-egy jelenetben,

vagy alkossunk állóképet. Különösen is figyeljünk arra, hogy a gyerekek ma-
guk alakíthassák a szituációkat. A szituáció kitalálása és begyakorlása idő-
igényes feladat. A különféle helyzetek eljátszása után érdemes megbeszélni,
hogy hol és milyen módon jelent meg az együttműködés. Mi erősíti vagy
gyengíti az adott kapcsolatot? Ajánlott korosztály: 5–12. évfolyam.

Témák:
Férj és feleség kapcsolata nevelési kérdésekben
Osztálytársak kapcsolata egy közösségi program megszervezésében
Sport: focibajnokságra való felkészülés
Munkahely: kollégák közötti rivalizálás a jobb pozícióért

139

Ötletek

csendesnaphoz

Gyermek-felnőtt kapcsolat
Baráti kapcsolatok
A szerelem vagy az udvarlás időszaka
Csoportfoglalkozás: Egy-egy bibliai történet irányított, csoportos feldol-

gozása. Ajánlott korosztály: 5–12. évf.

 Tanítványok elhívása: Mt 9,9–13; Lk 5,1–11
 Tanítványok kiküldése: Mt 10
 Péter vallástétele: Mt 16,13–20
 Jézus megmossa a tanítványok lábát: Jn 13,1–11
 Jézus és Tamás: Jn 20,24–29
 A nagy halfogás: Jn 21,1–14
 Péter megbízatása: Jn 21,15–19
 Az első gyülekezet: ApCsel 2,37–47
Lehetőségek a feldolgozásra:
 Eljátszani a történetet
 Kiemelni a lényeges pontokat: kapcsolatokra, együttműködésre fi -

gyelve

 Megrajzolni a jeleneteket
 Kérdéssort összeállítani (totó, kérdezz-felelek formájában)